Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-310

310. országos ülés 1911 kezesre. E téren bizonyára meg is fognak történni a szükséges fejlesztési munkálatok. A közvizek benépesítése mellett azonban szíves figyelmébe ajánlom a földmivelésügyi minister urnak a magánkézben levő terméketlen szikterületeknek halastóvá való átalakítását. Rengeteg sok 10—20—100 holdas jelenleg használhatatlan szikterület van, melyek természeti fekvésüknél fogva olcsón kitűnő halastavakká lennének átalakíthatók. Pár év előtt a földmivelésügyi minister ur összeiratta e területeket, s felhívta a tulajdonosokat, hogy amennyiben e terméketlen területeket mürétté alakítanák át, a kormányhatóság szívesen hozzájárul a költségekhez. A tulajdonosokban nem nagy hajlandóság volt erre, mert azokból a szikterületekből nagy költséggel sem lett volna soha jó, használható műrót, így azután ez akczió teljesen abbamaradt. ])e már akkor felmerült az az eszme, hogy e területeken halastavakat létesítsenek. E területek egy kis töltési munkálattal, egy-egy olcsó artézi kútfúrásával, vagy vízbevezetésével kitűnő halastavakká alakíthatók át. Ha e magánhalastavak tömegesen létesíttetnének, nemcsak eddig hasznavehetetlen területek válnának hasznothajtókká, hanem a közélelmezés egyik nehéz kérdése, a lakosságnak friss és olcsó hallal való ellátása oldatnék meg. Ez indokokból helyes volna, ha a kormányhatóság ez irányban az eszközölt öászeirások alapján az érdekeltekkel felvenné a tárgyalás fonalát, s állami kedvezményekkel serkentené a tulajdonosokat a használatlan szikvidókeknek halastóvá való átalakítására. (Helyeslés.) Helyénvalónak tartom itt felemlíteni a gazdasági tudósítói intézmény átreformálásának szükségességét. Az 1910. évben milliókra menő károsodás érte a. gazdaközönséget a miatt, hogy a földmivelésügyi ministerium termésbecslése a tényleges állapotnál magasabb volt. Ez év május bávában, mikor a t. ház az 1911-ik évi költségelőirányzatot tárgyalta, történtek is ez irányban felszólalások, sőt a földmivelésügyi minister ur elő is terjesztette azon tervezet körvonalait, a mely szerint a tudósítói intézményt helyesebb alapokra óhajtja fektetni. Azonban ez évben újólag tévedett a hivatalos termésbecslés és megint a gazdák kárára. Épen a legszegényebb gazdaközönség az, mely ezáltal károsodott. A szegény kisgazda, sokszor a nagyobb is, mire aratásra kerül a sor, már annyira szorongatva van a különböző fizetési határidők által, hogy termését kénytelen nyomban a cséplés után a piaczra vinni. Termését a téli vadviz, majd az utána következő szárazság megtizedelte, mégis a kedvező termésbecsléseket a kereskedők kihasználván, az árakat ugy alakították, hogy koronákkal kevesebbet kapott a gazda métermázsánkint, mint a mennyit a viszonyok szerint remélhetett. Igaz, hogy nemsokára a búzaárak felszökkentek, de akkorára a kényszereladásokat eszközölt gazdák milliókat veszítettek. (Igaz! KÉPVH. NAPLÓ- 1910 —1915. XIII. KÖTET, deczemher íí-én, hétfőn. äoi TJgy van!) Ezt a jövőben lehetőleg el kell kerülni. Tudomásom van arról, hogy a földmivelésügyi ministeriumban ez irányban anketteztek, gyűléseztek, s több irányú reformot létesítettek is. A buzgó gazdasági tudósítóknak gazdasági tanácsosi czimét helyeztek kilátásba, — ők ugyan kedvezményes utazási jegyet kértek, — továbbá 20.000 holdas kerületekre osztották be a tudósítókat, a gazdasági felügyelők fenhatósága alá helyezték, s szaporították a felügyelőket is. Azonban mindez nem fogja megszüntetni azt, hogy ezután is a gazdasági tudósítók jórósze ne az íróasztal mellett becsülje a termést, s nincs megóva a gazdaközönség egy jövőbeni tévedés hátrányaitól. A találomra való becslések mellett szeriiitem főhiba az, hogy sem a földmivelésügyi ministerium, sem a felügyelők, sem a gazdák, sem a kereskedők egy évben sem tudják pontosan, sőt megközelítőleg sem, hogy Magyarországon hány hold föld van búzával, rozszsal, kukoriczával stb.-vel bevetve. Es itt van a tévedések főoka. Legyen a gazdasági tudósitó a leglelkiismeretesebb, legszakértőbb, járja be kerületének 20 községét mindennap, mégsem tud pontos becslést adni akkor, ha nem tudja, hogy kerületében hány hold a buzavetés. Ez okból óriási tévedések állhatnak be lelkiismeretes munka mellett is, hát még akkor, ha egyes gazdasági tudósítók — a mint a valóságban sokszor megtörténik, — életükben sem járták még be kerületüket. Mivel pedig a gazdaközönségnek vitális érdeke az, hogy pontos termésbecslés álljon az ország rendelkezésére, ezért ez állajiotokon változtatni kell. Én szerintem a helyes termésbecslést gazdasági tudósítók nélkül is pontosan, megbízhatóan el lehet látni. (HaUjuk! Halljut!) Elsősorban ministeri rendelettel kötelezni kell a gazdaközönséget arra, hogy földjének bevetési arányát minden év első két hónapjában, nagyobb városokban az adóhivatalban, kisebb helyeken a községi jegyzőknél bejelentse. E bejelentéseket az adóhivatalok és a jegyzők összesítik, s beküldik az illetékes gazdasági felügyelőnek. A gazdasági felügyelők feldolgozzák, s beküldik a ministeriumba. Ha egyszer magának a ministeriumnak az egész ország, s a gazdasági felügyelőknek kerületük azon évi földhasználati statisztikája rendelkezésükre áll, maga a termésbecslés igen könnyű lesz. Elvégezheti a gazdasági felügyelői hivatal maga, ha a felügyelő vagy segédje kéthetenkint csak egyszer körülutazik kerületében vagy a jegyzőktől vidékenkint beszerzi a vidék termésének átlagos állását. E rendszer létesítése nem oly nehéz, mint az előszörre látszik. A gazdaközöuségre nézve nem megtérheltetés e bejelentési kötelezettség. Hisz az ő érdekében történik. A gazda úgyis megfordul sűrűn.az adóhivatalban, a jegyzőnél 26