Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-310

190 310,országos ülés 1911 deczember 11-én, hétfőn. költségvetésből a földmivelésügyi. tárcza rendes költségeire alig 74 millió korona jut s eb oől az Összegből is 50 millió koronát maguk a tárczának üzemei adnak vissza. Tulajdonképen tehát — hogy ugy mondjam — friss pénzt csak 24 millió koronát adunk a földmivelésügyi tárcza rendes költségvetésének, (ügy van! balfelél.) Pedig a magyar parlamentben talán felesleges hangsúlyoznom a földmiveíés fontosságát; hiszen a lakosság háromnegyed része földmivelésből él és egész ipari, szocziális és jövő nemzeti fejlődésünknek a földmiveíés az egyedüli reális alaj>ja. (ügy van ! balról.) .Az a szűkkeblűség, a melylyel Magyarországon a földmivelésügyi tárczat állandóan dotálják, oka annak,hogy hazánkban az agrikultúra nívója ma még a nyugati Európához képest annyira hátra van, hogy úgyszólván — mint azt ki fogom mutatni — Balkán-nivón vagyunk és oka részben annak is, hogy a magyar agrikulturával és az agrár politikával összefüggő sok kérdés ma a fórumon nagyon hamis és egyoldalú megitelesben részesül. Vegyük először is a termelés kérdését. Itt szomorúan kell megállapítanom, hogy a magyar agri kultúrának termelékenysége, produktivitása egyáltalában nem áll azon a nivón, a melyre a kedvező magyar viszonyok, főleg a magyar földnek termékenysége módot adna. Ha tekintetbe veszszük, hogy Nyugat-Eurój)ának sovány, homokos, vagy pedig rideg agyagföldjein kétszerháromszor akkora átlagtermések vannak, mint Magyarországon, akkor beláthatjuk, hogy kellő szorgalom, művelés, és főleg a tömegeknek kellő mezőgazdasági nevelése által Magyarország mezőgazdasági produktivitását száz perczenttel is emelhetnék. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kezemben van a római nemzetközi mezőgazdasági központnak kiadványa, a mely összehasonlító gazdasági statisztikát mutat fel a világ különböző államairól. E szerint a római mezőgazdasági központ kimutatja, hogy pl. 1909-ben Magyarországon a rozsból hektáronként 11 mm. volt az átlagtermés, ugyanakkor Dániában 17, Poroszországban 18, Hollandiában 19, Svájczban pedig 20 mm. rozs termett átlagban hektáronként. Árpában Magyarországban termett átlagban 13 mm., Nagybritanniában 20 mm., Dániábna 21!mm., Poroszországban szintén 21 mm., Svájczban 19 mm., Hollandiában pedig 25 mm. Zabban nálunk 12 mm., Nagybritanniában 18 mm., Dániában 18 mm., Poroszországban és Hollandiában 21 mm. És bár mi legbüszkébbek vagyunk búzatermelésünkre, a statisztika azt mutatja, hogy 1909ben Magyarországon átlagtermés volt búzában 9 mm., Hollandiában és Poroszországban 21 mm., Nagybritanniában 22 mm., Svájczban 22 mm., Dániában 25 mm. búza hektáronként, tehát kétszer, sőt majdnem háromszor akkora átlagtermések voltak, mint Magyarországon. (Felkiáltások a jobboldalon : Hát a mesterséges trágyára mennyit fordítottak ? És 1910-iew ?) Kérem, hajlandó vagyok azt is közölni, hogy 1910-ben Magyarországon volt 14 mm., eüenben Svédországban volt 20 mm., Svájczban 21 mm., Dániában 27 mm., Poroszországban 20 mm., Nagybritanniában 20 mm. Tehát ezen évben is majdnem 80%-kal volt nagyabb a nyugateurópai átlagtermés, mint Magyarországon. A magyar termési átlagot csak Bulgária, Románia és Oroszország közelíti meg. Tehát a magyar agrikultura produktivitása jóformán balkáni nivón áll a nyugateurópai államokhoz képest. Sajnos, ez igy van. Statisztikánk ugyan arra az érdekes kérdésre, hogy mely birtokkategóriákban milyen a termésátlag az országnak különböző részein, nincs, de azt körülbelül tudjuk és sajnos, elmondhatjuk, hogy a legkisebb termésátlaga a gabonanemüekben a kisbirtoknak van, mig a nagybirtok és középbirtok, hála Isten, már kezd modernebbül gazdálkodni, azonban a parasztságunk e tekintetben még nagyon hátra van. Nem beszélek én a ruthén vagy a román parasztságról, a mely egészen középkori nivón van mezőgazdasági mivelés tekintetében, holott épen a románságnak Erdély völgyeiben és a Bánátban nagyon sok jó földje van ; de be kell ismernünk azt, hogy a magyarság, a faj magyar a sik vidéken is, de az északi dombvidékeken is, még körülbelül azon a gazdasági nivón áll, a hol a porosz paraszt állott, mondjuk, Nagy Frigyes idejében. Egyedüli kivételt e tekintetben a bánáti németek képeznek, a hol ma már aratógépekkel, vetőgéppel dolgoznak a sváb parasztgazdák. Pedig, t. képviselőház, nem lehetne elképzelni hasznosabb befektetést az államra nézve, mint hogyha épen a tömegeknek mezőgazdasági műveltségét fokoznók. Hiszen látjuk a statisztikából, hogy Magyarország szemtermelését is legalább 80—100%-kal lehetne növelni. Ez az országra nézve évente hat-, hét-, nyolczszázmillió többbevételt jelentene, tehát körülbelül a mai állami budgetnek felét. Sajnos azonban, a nép gazdasági oktatása tekintetében a földmivelésügyi tárcza budgetje igazán nagyon szűkkeblűén van dotálva. A gazdasági szakoktatás és mezőgazdasági ismeretek terjesztésének tételeiből kiragadom azt, hogy pl. az a tétel, a hol a falusi kisgazdák tanulmányutjainak a költségei vannak felvéve, sok más mindennel együtt, összesen csak 8000 korona, egy fillérrel sem emelkedett az idei budgetben. A cselédképzés összes költségeire és támogatására 5200 korona van felvéve ; a tanitóképezdék és papnöveldék növendékeinek gazdasági oktatására 2000 korona van felvéve. T. képviselőház! Mit csináljon a szegény földmivelésügyi minister, ha a legjobb akarat és indulat meg is van benne, 2000 koronával ennél a fontos tételnél 1 A 12. pontnál is, a melyben a nem állami földmives-iskoláknak a segélyezéséről van szó, a téli tanfolyamok, a cselédképzés, a gazdasági tanitás összes költségeinél, összesen 40.000 korona emelkedést engedélyez a pénzügy minister ur a földmivelésügyi tárczának. De az agrikultura tudományos fejlesztésére is, sajnos, nagyon kis anyagi eszközök állanak a földmivelésügyi minister urnak a rendelkezésére.