Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-303
303. országos ülés Htíl deczember 1-én, pénteken. 13 azok az iparágak, a melyek ma még meglehetősen gyenge lábon állanak és a megizmosult külföldi iparral a versenyt felvenni nem képesek, ezen energia-források utján olcsó pénzen segítséget kaphassanak, (Helyeslés a baloldalon.) valamint hogy mindazok a létesitendő uj gyárak, a melyekre oly égetően szükség van, tényleg létesülhessenek, kecsegtetve és biztatva azon kilátással, hogy a megalakulásuk után bizonyos méltányos időn belül egészen ingyenesen kapják az energiaforrást. (Helyeslés balfelől.) Ez volna leghelyesebb szubvenczionálása az iparnak, (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) hat. i. pénz helyett erőt, energiát kapnának, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) a melyet ha igénybe vesznek, feltétlenül felhasználják azt ipari czélokra, ha pedig nem veszik igénybe, akkor megmarad az az állam részére egyéb czélokra. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. ) Hock János: Uj jövedelmi forrásokat nyújt az államnak is ! Reök Iván : Második íőfontosságu czélunk, a melyet ezen völgyzárak létesitésével biztosan elérhetünk és kell hogy elérjünk, az, hogy azok a millió és millió köbméternyi vizek, a melyek a völgyelzárók mellett tározhatók, miután azokból az energia, az erő kivétetett, továbbvezettessenek, műcsatornákon levitessenek a hegyek közelében levő sikokra és bocsáttassanak rendelkezésére a közgazdaságnak öntözési czélokra. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezen az utón a magyar földnek sok ezer holdját lehetne az intenzív kultúra czéljaira alkalmassá tenni és ez által igen nagy kiterjedésű területeknek értékemelkedését, hozamát, s hatványozott jövedelmezőségét biztosítani. (Igaz! ügy van! ballelöl.) A harmadik, nagyon fontos dolog, a mely ezen az utón, a völgyzárók utján valósitható meg, az, hogy azok a tekintélyes viztömegek, a melyek a völgyzárók mögé elhelyeztetnének, mintegy elvonassanak attól, hogy a mint most történik, tavaszi hóolvadások idején a hegyekből lefolyó vizek lavinaszerüleg omoljanak le az Alföldre, megduzzasztva a folyókat s az ártéri érdekeltségeket a legkétségbeesettebb árvédelemre kényszerítve. Az alföldi ármentesitett terület nagy vidéke nyerne a veszedelem jelentékeny részétől hatékony védelmet, sok millió köbméter viz visszatartása által, mivel azzal az árvizek veszedelmes magassága mérsékelteinek. Nem kell azt fejtegetnem, jól tudja a t. ház minden tagja, hogy Magyarországon körülbelül öt millió magyar hold van az árviz ellen megvédve. Ezt a védelmet sok ezer kilométer hosszú töltés teljesiti, a mely töltéseknek felügyelete nagy személyzetet foglal el, s daczára annak, hogy e tekintetben igazán az az érdekeltségi kör óriási áldozatokat hoz, a hatálya mégis problematikus, mert hiszen csak a kedvezőtlen csapadékviszonyoktól függ az, hogy tavaszszal rohamosabb és nagyobb kiterjedésű esővizek legyenek, s oly óriási viztömegek rohannak le az Alföldre a folyók völgyeibe, hogy lehetetlen a védekezés, s legjobb esetben, még ha gátszakadás nincs is, a töltéseket folyton magasítani s fejelni kell és ott vannak a rettenetes nagy védekezési költségek. Mig ellenben ha így sok millió köbméter vizet el lehetne vonni természetes rendeltetésétől és visszatartani, az árvizek által veszélyeztetett területeket sok gondtól és nagyösszegű kiadásoktól lehetne mentesíteni. (Helyeslés balról.) Végre a negyedik, szintén igen czélszerű felhasználási módja a vizeknek, a mint már azokból is következik, a miket elmondottam, az, hogy nálunk a klimatikus viszonyoknak az a következménye, hogy tavaszszal történik a vizeknek az óriási megmozdulása s akkor lavinaszerüleg lerohan minden víztömeg s utána májustól kezdve kimaradnak az esők, (Igaz! TJgy van! balfelől.) elkövetkezik az Alföldre a nagy szárazság, és ott vannak hazai folyóink a legnagyobb vizszegénységben. (Igaz! TJgy van! balfelől.) Mig hogyha milliónyi köbméter vizeket elvezettünk és visszatartottunk, hogy nagy árvizeket ne okozhassanak s azután ezeket szukczesszive visszaadjuk a folyóknak, biztosithatnánk folyóink hajózhatóságát s ez által igen nagy és jelentékeny közgazdasági érdekeket mozdítanánk elő. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház ! Volt szerencsém már más alkalommal is jelezni, hogy nem is szükséges már Magyarországon külföldi példák után menni, hiszen már itt, az ország területén, kiváltképen KrassóSzörénymegyében olyan jelentékeny ilyen völgyzáró-műveletek vannak, a melyekből igen sok és érdekes tanulságot lehet meriteni. Epén a kezemben van a Vízügyi Közleményeknek egy érdekes czikke, a mely a bohui, Anina melletti völgyzáró gátról beszél. Ezt a völgyzáró gátat egypár évvel ezelőtt az osztrák-magyar ál Jamvasutak ottani óriási telepeinek vezetősége létesítette, nem is energia, vizi erőforrás előállítása végett, hanem azért, mert az aninai völgy nyári időben s őszszel rendkívül vizszegény és az óriási nagy géjűelepek, a melyek ott vannak, nem láthatók el kellő mennyiségű vízzel, sőt még ivóvízszükségletekre sincs elegendő viz rendelkezésre. Próbálták a bohui patakot szabályozni, azonban a patak vize nyár derekán kifogy és ettől kezdve óriási mizériák vannak. Létesítettek tehát a bohui völgyben egy völgyzárót, és ezzel sikerült ott nekik 505.000 köbméter vizet tartányozni. Ennek a völgyzárónak létesítése nem egészen jól sikerült, a menynyiben elkészítése után egyik szárnya megszaladt, és igen jelentékeny helyreállítási költségek állottak elő, mégis az egész műnek elkészítése nem került többe 120.000 koronánál, és ezzel, mondom, 500.000 köbméternél nagyobb mennyiségű vizet lehet tartányozni. Tekintve azt, hogy e tartány egy esztendőben legalább kétszer megtelik, evidens dolog, hogy egy köbméternek a tartányozása — ha csak 500,000 köbmétert számítunk — alig
