Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-309

309. országos ülés 1911 deczeinber 9-én, szombaton. 181 egy munkát végző egyének fizetése között, egy ugyanazon szolgálati idő tartamát felvéve, 19.500 korona különbséget idézett elő a nem állami tanítók sérelmére. 3., hogy követeli a tanítóság egyeteme, miszerint a tanítók anyagi ellátása (tehát fizetése, nyugdija, lakbére, útiköltsége és napidija) kevesebb sem most, sem a jövőben nem lehet, mint a hasonló minősítésű állami tisztviselőké, ennélfogva 4. követeli, hogy a törvényszerű kifogás alá nem eső, bármily jellegű tanítók, teljes szolgálatuknak betudásával ezidőszerint a XI., X. és IX. fizetési fokozatokba haladéktalanul osztassanak be, s a tanítói nyugdíjtörvény az 1885. évi XI. törvényczikkhez alkalmazottan, azonnal átalakíttassák. 5. kéri a tanítóság egyeteme, hogy az előző pontban jelzett fizetés haladéktalan megadására a kormány minden iskolafentartót kötelezzen, s a hol az iskolafentartó a fizetést szegénysége miatt meg nem adhatná, ott az állami pénztár haladéktalanul siessen a tanitó segítségére. Végre : 6. addig is, mig törvényhozási utón a tanítót fizetése a fenti elvek szerint rendeztetik : Kéri az országos tanítói nagygyűlés, hogy a hasonló minősítésű állami tisztviselőknek az 1911. év január l-ig visszamenőleg megígért drágasági pótlékot — a sokkal szomorúbb anyagi viszonyok között élő — bármily jellegű iskoláknál működő tanítóknak is adja meg, valamint az 1912-ik évtől kezdődőleg az állami tisztviselők részére megígért családi segélyt a tanítók részére is biztosítsa. Ezen határozattal befejezem beszédemet. Kérem a közoktatásügyi és a pénzügyminister urakat, szíveskedjenek itt az ország színe előtt e határozattal szemben állást foglalni, mert nem pártszempont, hanem magának a tanítóságnak nyugalma, a közoktatás és a nevelés békés folytatása kívánja azt, hogy azok a felizgatott és felháborodott . . . (Zajos felkiáltások a jobboldalon : Ne izgassák fel!) kedélyeket megnyugtassuk. Gr. Batthyány Tivadar: A nyomor izgatta fel őket ! (Nagy zaj.) Azért jöttek Pestre, hogy mi itt izgassuk őket! Az igazat igenis meg fogjuk mondani, akár tetszik, akár nem. (Folytonos zaj a jobboldalon. Elnök ismételten csenget.)^ Huszár Károly (sárvári) : Nem akartam erről szólni, de t. képviselőtársaim közbeszólása provokál rá. A tanítók kongresszusán mi képviselők, a lak ott voltunk, épen a szélső irányzatokkal és a radikális irányzatokkal szembeszálltunk és inzultusoknak voltunk kitéve, hogy azt bizonyos, a nemzet érdekében álló békés mederbe próbáljuk terelni. (Zaj a jobboldalon.) Méltóztassék elolvasni és informálódni, hogy mik történtek ott. Nem kicsinyes szempontokból, hanem nagy nemzeti szempontból kérjük, hogy a mit a kormány adni akar, most adja, hogy ezen gyűlésről a tanítók teljesen megbékélve és megnyugodva mehessenek haza, (Élénk helyeslés a baloldalon.) Interpeüáczióm a következő (olvassa) : »Interpelláczió a m. kir. vallás- és közoktatásügyi és pénzügyminister urakhoz : Van-e tudomása a kultuszminister urnak arról, hogy a magyar tanítói kar a nagy drágaság miatt már alig tud társadalmi állásához és nemzeti munkájához méltó módon megélni és e miatt a legnagyobb forrongásban van. Van-e tudomása a kultuszminister urnak arról, hogy a tanítóságnak követelései milyen jogosak ugy morális, mint szocziális szempontból, és mit szándékozik a kormány tenni a tanítóság anyagi helyzetének javítására, hogy az igazságos, méltányos és elengedhetetlenül szükséges fizetésrendezés sürgős végrehajtása által megakaszsza azt a veszedelmes propagandát, a mely az elégedetlenkedő tanitóságot az osztályharcz és nemzetközi szocziáldemokráczia karjaiba hajtja. Hajlandó-e a kormány, ha az államháztartás egyensúlya másképen meg nem engedné, esetleg egy külön uj kulturadó megállapításával előteremteni a magyar népnevelésre szükséges azon költségeket, a melyekből a tanári, tanitói és óvónői fizetéseket a kor követelményeinek megfelelő módon rendezni lehetne ?« (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: Még egy interpelláczió van ! (Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk a ministert. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! A ministert urat illeti a szó. Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A magyar tanítóság iránt érzett meleg érdeklődésem és szeretetem késztet arra, hogy azonnal válaszoljak a t. képviselő ur interpellácziójára, (Helyeslés jobbfelöl.) bár őszintén kijelentem, hogy tulaj donképen feleslegesnek tartottam ezt az interpellácziót. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen én a magam álláspontját nem egyszer kifejtettem már e részben, sőt legközelebb a munkapárt értekezletén, a melynek reláczióit a t. képviselő ur elolvasta, e kérdésre vonatkozólag kimeri tőén kifejtettem álláspontomat és ma som fejthetném ki másképen, de bátor leszek megismételni. (Halljuk ! Halljuk !) Csak azt az egyet akarom megjegyezni, hogy egyáltalán nem találom helyesnek, ha tényleg a tanítóság kedvezőtlen helyzetéből kiinduló ezt a mozgalmat bárki is politikai tőke kovácsolására akarja kihasználni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Helyeslés balfelöl.) Holló Lajos: Tessék segíteni rajtuk! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister : Méltóztatnak tudni, hogy már a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával erre nézve saját kezdeményezésemből megnyugtató nyilatkozatot tettem és egy határozati javaslatot fogadtam el, a melynek értelmében egy ankét össze-