Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-309

182 309. országos ülés 1911 deczember 9-én, szombaton. hívását helyeztem kilátásba. Ezt az ankétet összehívtam, ott a mérvadó tényezőket meghallgattam, azóta számításokat tétettem, tárgyalásba bocsátkoztam a pénzügyminister úrral, és a munkapártnak legutóbbi értekezletén épen az erre vonatkozólag felvetett kérdésre a következőt válaszoltam — méltóztassék megengedni, hogy megismételjem. (Halljuk t Halljuk ! Olvassa) : »A mi a tanítók fizetését illeti, magam is azt találom, hogy a tanítók jelenlegi anyagi helyzete tűrhetetlen.« (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelől: Miért izgatnak ?) Gr. Batthyány Tivadar: Mi is azt mondjuk, hogy tűrhetetlen ! Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister: Azt mondtam továbbá, t. képviselőház, hogy (olvassa) : »Bzen változtatni kell és mindent el fogok követni, hogy már 1912-ben valamely javítás bekövetkezzék és hogy mindenesetre az 1913-ik évi költségvetésben az 1907. évi törvény módosításával uj fizetésjavitás legyen beállítható.« (Elénk helyeslés és tetszés jobbról. Zaj balról.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Egy hang (baloldalról) : Hát addig mi lesz? Visszamenőleg a pótlékok hol vannak? (Nagy zaj jobbról.) Huszár Károly (sárvári) : T. ház ! Egyáltalában nem értem t. képviselőtársaimnak nagy felzúdulását. Én azt hiszem, hogy a tanítóságnak érdeke és a parlamentnek méltósága is megkívánja azt, hogy a kormány azon intézkedései, melyeket a tanítóság érdekében akar tenni, ne csak a munkapárti klubban házilag intéztessenek, hanem itt a parlamentben. (Ugy van ! a baloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) Egy hang (a jobboldalon) : Kortesczélokra akarj a felhasználni a tanítóságot / (Nagy zaj.) Huszár Károly (sárvári): Én azért tartottam szükségesnek, hogy ezeket a kérdéseket most intézzük a minister úrhoz, mert a kultuszminister urnak azon megállapításával, hogy a tanítóságnak tűrhetetlen az anyagi helyzete, teljesen meg vagyunk nyugodva, (Felkiáltások a jobboldalon : Akkor miért beszél ? Tegnapelőtt is megmondották már!) a válasz második részével, azonban nem szabad olyan hosszú lejáratú időn át orvosolni, egy egész esztendőn át adni módot az izgatásra, a tanítóknak a nyugtalankodásra. (Felkiáltások a jobboldalon: Ne tessék izgatni! Egy hang a baloldalon: Visszamenőleg adják meg nekik a -pótlékot!) T. képviselőház! Ha a munkapárti képviselő urak. a mikor majd be fogjuk nyújtani a kultusztárcza alkalmával a mi módosító javaslatunkat, ugyanannyi fáradságot és buzgalmat fognak kifejteni a velünk való szavazásra, mint most abban, hogy ezt a fontos és nagy ügyet egy kis személyi ügygyé j)róbálják felfújni, akkor azt hiszem, segítve lesz a tanítóság baján, (Nagy zaj.) A minister úr válaszát különben tudomásul veszem, bár tudom, hogy nem fogja kielégíteni Magyarország tanítóságát. (Taps és helyeslés balról.) Vertán Endre: T. képviselőház! A most történtek után azt hiszem, fel vagyok mentve attól, hogy e kérdéssel hosszasabban foglalkozzam. Másképen sem kívánom és nem is kivántam ezt a kérdést, bármily kecsegtető is lenne a helyzet, a szenvedelmeknek izzó lávájába önteni, ííem kívántam ebből politikai kérdést kovácsolni. Hiszen teljesen osztom azt a nézetet, mely szerint a tanítók exisztencziájának a művelt ember normális feltételeihez méltóvá tétele (Halljuk! Halljuk!) egy nemzetnek becsületbeli kötelessége. Kizárólag ebből a szempontból vizsgálom meg ezt a kérdést és mellékczélok nem fognak engem vezérelni. T. képviselőház! A tanítók fizetésének utolsó rendezése az 1907-ik évben történt. Nagyon jól tudjuk, hogy akkor az államháztartás egyensúlyba hozatalának a kérdése akadályozta meg, hogy ez a kérdés akkor is véglegesen rendeztessék. Mint minden egyes rendezés, ugy ez is további időre való utalással történt, s azon Ígérettel, hogy csak bevezető lépés lesz ahhoz, hogy a tényleg méltányos és jogos igények a maguk egészében kielégíttessenek. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Farkas Pál: Mindenki óhajtja! Vertán Endre: T. képviselőház! 1907 óta a szocziális viszonyok annyira változtak, hogy ennek a kérdésnek rendezése ma ismételten előtérbe nyomulna még akkor is, hogyha akkor végleg megtörtént volna és itt nem arról van szó, hogy az egyes fizetésrendezéseknél az alacsonyabb vagy magasabb kvalifikáczióju tisztviselők fizetése hogyan emelkedik; itt kizárólag arról kell hogy szó legyen, (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) megadtuk-e azt a legkisebb kezdő fizetést, a mely mint létminimum a fentartáshoz elengedhetetlenül szükséges? (Mozgás a jobboldalon.) Farkas Pál: Mindenki óhajtja! Vertán Endre: Én semmiféle alajjon semmiféle összehasonlítást sem tartok szerencsésnek. Egy hang (balfelöl) : Le kell szállítani a czivillistát! Vertán Endre: Nem tartom szerencsésnek, hogy a lelkészek fizetésének rendezése a tanítók fizetésrendezésével vagy a tanítók és lelkészek fizetésrendezése más státusbeli tisztviselők fizetésének rendezésével hozatik kapcsolatba. Ez nem az egyes tisztviselők és alkalmazottak közti nemes versenyt fogja előmozdítani, hanem azt az

1 önző versengést, a melynek kárát az a köz fogja vallani, a mely a köz érdekében a tisztviselők megnyugtatására szükség van. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk !) T. ház! A t. közoktatásügyi minister ur az imént is említette azt, mit a többségi párt klubjában mondott, hogy ő maga is tűrhetetlennek tartja a tanítók mai helyzetét, Ennek