Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-309

176 3Ű9. országos ülés IMí deczember 9-én, szombaton. mek elimináltassanak, s a hol visszaesések vannak a mai jogállapottal szemben, még ha némi •előhaladás mutatkozik is a tényleges állapottal szemben, ezek is kiküszöböltessenek. :•' • ; Ennél lojálisabb álláspontot csakugyan nemcsak kívánni, de képzelni sem lehet. Ugyan melyik államban, melyik parlamentben, hol találunk ilyen lojális ellenzéket ? Csak nézzünk szét, mi folyt le Angliában a legutolsó küzdelem alkalmával, mely a parlamenti reform tekinteté"ben •foglalt helyet. Találkoztunk-e ott olyan ellenzékkél, mint a mienk? De hogy az ellenzék -e- sérelmeket nem engedi törvényesíteni, az következik az ő hazafiságának mélységéből, mely ezen nagy nemzeti veszedelmeknek teljes erővel való elhárítását hazafias kötelességévé teszi. Méltóztassék csak azt is figyelembe venni, hogy mikép hajtják yégre a kilenczes bizottság programmjának eddig érvénybe léptetett részeit isi De előbb még egy kisebb jelentőségű esetet 'akarok felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom megnevezni azt a szegény, önkéntest, a kiről sző van, mert ártanék vele neki, csak annyit mondok el, hogy egy magyar fiu, a kinek pedig egy magasállásu katonatiszt közeli rokona van, (Halljuk! Halljuk!) egy osztrák csapathoz vonult be önkéntesi évét leszolgálni az örökös tartományok egyik hegyes tartományában, hogy a szolgálati nyelvet jobban elsajátítsa, s ennek daczára magyar voltát minduntalan bántó módon hányják szemére. Eddigi rövid szolgálati ideje alatt is annyira gyötörték, hogy hazairott leveleiben öngyilkossági gondolatokkalfoglalkozik. Pedig örülniök kellene, hogy németül akar megtanulni ós hogy a katonai pályán előhaladni óhajt. (TJgy van! TJgy van! balfelöl.) • Hangsúlyozom azonban, hogy nem rovom fel az egész hadseregnek az ilyen eseteket, hanem azoknak, a kik okozzák, de az a baj, hogy a. mai szervezet mellett azokkal szemben sem lehet orvoslást nyerni. Hiszen ha az a szegény ember

; panaszkodni merészel, akkor még jobban megadja az árát. (TJgy van! TJgy van! balfelől.) De vegyük már most szemügyre, miképen fest a kilenczes bizottság programmja egyik pontjának végrehajtása. Itt van a szemünk előtt, a főváros határán belül, tehát annak területén a közös kadét-iskola. A kilenczes bi-. zottság egyik határozmánya értelmében már évekkel ezelőtt elrendelték, hogy ott bizonyos tantárgyak magyar nyelven taníttassanak. Nagyon természetes, hogy e

; tantárgyakból az a tanuló csak magyar nyelven felelhet és csak magyar nyelven kérdeztethetik, mert hiszen azon tantárgyak német műkifejezéseit sem ismeri, hogy • tudjon tehát e szaktudományokból más nyelven, liánt magyarul felelni és a kérdéseket más nyelven jól megérteni? Az első parancsnok, a •-•Id e>- programmpont életbeléptetése idején volt ott -és a ki az .illető rendeletnek, a- mely a felső 'katonai hatóság részéről a».-végrehajtás.czéljából kibocsáttatott, nemcsak szavaihoz, hanem a szelleméhez is ragaszkodott, lelkiismeretesen hajtotta azt végre és nem is volt ellene semmi panasz. (Mozgás balfelől.) Jött azonban egy másik parancsnok, a ki most is ott van és ez azon tárgyakra nézve, a melyek magyarul tanitandók, azt rendelte el, hogy vagy a tanár tegye fel németül a kérdéseket és akkor az ifjak felelhetnek magyarul, vagy ha a tanár magyarul kérdez, akkor a növendékek kötelesek németül felelni és ezt állítólag abból a szempontból rendelte el, hogy a német nyelvet jobban begyakorolják. Itt is mutatkozik, hogy mennyire háttérbe szorul az állam nyelve a német mellett, mert a német nyelven tanított tárgyakra nézve az efféle eljárás nem volt ám és nincs is előírva, (TJgy van! TJgy van! balfelől.) Ez jjedagógiai szempontból is nonszensz, képtelenség, abszurdum (TJgy van! TJgy van! a szélsöbáloldalon.) és azt a parancsnokot mégis évek óta megtűrik ott! És midőn azt látjuk, hogy az ilyen jiarancsnokot a legrövidebb, ha lehet huszonnégy óra alatt nem mozdítják el állásából, akkor hogy bizhatunk abban, hogy az intézkedések, a melyeket a legfelsőbb katonai hatóságok elhatároznak, lelkiismeretesen és álláspontunknak megfelelően fognak végrehajtatni. (TJgy van! TJgy van! balfelől.) mikor ez tisztán egyes parancsnokoknak a szeszélyétől és a magyarság iránti rokon- vagy ellenszenvétől függ ? (Igaz! TJgy van ! a bal- és a szélsöbáloldalon.) Bármennyire iparkodom is rövidre fogni felszólalásomat, (Halljuk! Halljuk!) lehetetlen, hogy még egy-két kérdéssel ne foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) De, hogy lehetőleg hamarosan befejezhessem beszédemet, csak arra akarok még kitérni, (Halljuk!) hogy nálunk Magyarországon a hadsereg létszámának túlzott mértékben való emelése még más irányban is veszedelmekkel jár, t. i. a katonai köröket elbizakodottá teheti és bennük a háború vágyát ébresztheti fel. Hivatásánál fogva, a katona szeret háborúskodni ; már most könnyen. forog fenn a veszély, hogy a katonai körök alkotmányos hatáskörüket túllépve, befolyást iparkodnak szerezni a háborúnak előidézésére. Ez óriási veszélyekkel jár, nálunk annál nagyobb veszélylyel, mert nálunk, sajnos, a közvéleménynek egyáltalán nincs akkora befolyása, mint más alkotmányos nemzeteknél, mint pl. Angliában, vagy csak Németországban is, a hol ugyan szintén csak kis mértékben van meg, de nálunk annyira sincs. Mégis azt láttuk, hogy a legutóbbi időkben Anglia és Németország, daczára annak, hogy egyik nemzet közvéleménye sem óhajtotta a háborút, nagyon közel jutottak a háború veszélyéhez. Nekünk különben is geográfiai viszonyainknál, erőinknél, azonkívül a kettős monarchia -nemzetiségi összetételeinél fogva feladatunk