Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-309

309. országos ülés 19ii deczember 9-én, szombaton. 177 egyedül a védelem, mert ezt a kettős monarchiát mint hóditó államot összetartani, fentartani egyáltalán nem volnánk képesek, az teljes lehetetlenség lenne; azért nekünk csak annyira kell fejleszteni a hadsereget, a menynyire ez védelmi szempontból okvetlenül szükséges, azontúl nem. Minthogy tehát mind e feltételeket nem elégíti ki a javaslat, ebből következik azon tételem igazolása és bebizonyítása, hogy a nagy czéloknak, a melyek a törvényjavaslat előterjesztésénél a kormány szeme előtt lebegtek, egyáltalán nem tud megfelelni, másrészt pedig a szükség mértékén tul emeli a katonai létszámot. Az ellenzék minden tekintetben teljes lojalitással viselkedik; a háznak munkaképességét nem gátolja és legutóbb is az igazságügyminister úrral folytatottt értekezletünk alkalmával bebizonyítottuk, hogy mily kulánsak és előzékenyek vagyunk; ha mégis meghiúsult a megegyezés, ez talán ministertársain, a kormányelnök úron és pártjának harczias részén múlt. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) De mikor nekünk erős, megtántorithatatlan meggyőződésünk, hogy ez a javaslat veszedelmes, még pedig ugy a nemzeti szempontból mint a kettős monarchia nagyhatalmi állása szeinjiontjából, valamint a dinasztia érdekéből is: akkor csakugyan kötelességünk teljes erővel küzdeni az ellen, hogy ez a javaslat ebben a keretben ebben a terjedelemben és ebben az alakban törvénnyé lehessen. (Igaz! Ugy van ' a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mikor, t. ház, megvan az összhang a túloldalon és itt a tekintetben, hogy katonai reformok bizonyos mérvben szükségesek, akkor harczot keresni és harczot szítani, a mint azt legutóbbi értekezletünk alkalmával tapasztaltuk, alig nevezhető józan politikának, de még észszerűnek sem. Mindnyájunk kötelessége kellene hogy legyen és elsősorban a t. túloldalnak mint többségnek és a kormánynak kellene erre igyekeznie, hogy a béke útját megkeresse, mert igenis, mint beszédem bevezető részében kifejtettem, megvan a bébe lehetősége, megvan a lehetősége, hogy megtaláljuk a közeledést, mert nem lehetetlent kívánunk, hanem csak azokat kívánjak, a mik önöknek is programmjukban van és azt ellenezzük, a mi sérelmet képez, és ez elől elzárkózni józanul nem lehet. Mert a ki elzárkózik ez elől, harczot akarja és ha a harczot akarják, akkor mi kötelességünknek érezzük, hogy harczra is készen legyünk. Minthogy én azonban a béke előmozdítását akarom, annak irányában a magam és elvtársaim, elvbarátaim nevében a következő határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni: (Halljuk! Halljuk !) » Határozati javaslat. Mondja ki a képviselőház, hogy a maga részéről a törvényjavaslatot nem fogadja el, hanem azt a véderő-, az igazságügyi- és a pénzügyi-bizottsághoz utasítja KÉPVF, NAPLÓ. 1910—1915. XIII. KÖTET, vissza azzal, hogy mérlegelve a nemzet teherviselési képességét, az ujoncz- illetve békelétszámot azon mérvig szállítsa le, a mi arányban áll a nemzetnek pénz- és véradó teherviselési képességével. (Helyeslés a bál- és szélsőbaloldalon.) Azonkívül a törvényjavaslatból az összes közjogi sérelmeket, mindazon elnevezéseket és intézkedéseket, a melyek közjogunkkal, különösen pedig az ujonczmegajánlási jogunkkal, mint egyik fontos alkotmánybiztositékunkkal ellentétben állanak, kiküszöbölje; a kormányt pedig utasítja, hogy legalább a kilenczes-bizottság még eddig teljesen végre nem hajtott összes követelményeinek, mint saját programmjának, az egész vonalon leendő végrehajtásáról és megvalósításáról, még mielőtt a véderő javaslat a képviselőházban újból tárgyalás alá kerülne, feltétlenül gondoskodjék«. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A mikor elfogadásra ajánlom határozati javaslatomat, teszem ezt a béke érdekében. De ki kell még emelnem mint szintén lényeges sérelmet, a melyre nézve határozati javaslatom is tartalmaz vonatkozást, hogy a véderő javaslat szerint is megvan a lehetőség arra, hogy akár a tartalékosokat, akár a jjóttartalékosokat behívják a meg nem szavazott ujonczok pótlására, vagy pedig a szolgálati idejüket kitöltött katonákat bentartsák. Ez oly óriási alkotmány- és közjogi sérelem, hogy ez is lehetetlenné teszi, hogy ezt a javaslatot keresztülbocsássuk. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ismételve kérve-kérem a t. túloldalt, hogy hazafias érzületük mellett fontolják meg és mérlegeljék azt, hogy a béke lehetősége fenforog, csak tessék annak útjára lépni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Akkor igenis a véderőfejlesztését és egy megfelelő véderőtörvény alkotását elérhetjük, a nélkül sohasem. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. A. szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Miután a napirend tárgyalására szánt idő letelt, mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, javaslatot fogok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendiére nézve. (Halljuk ! Halljuk !) Javaslom, hogy következő ülését a ház hétfőn, deczember 11-én, délelőtt 10 órakor tartsa, és annak napirendjére az elnöki előterjesztések után a költségvetés folytatólagos tárgyalását tűzze ki, (Felkiáltások : Melyik tárczát ?) A földmivelésügyi tárczát és folytatólagosan, ha ez befejeztetnék, a többi tárczát. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Helyeslés.) Ezt határozatképen kimondom. Következnek az interpellácziók. Szász Károly jegyző : Huszár Károly (sárvári) ! Huszár Károly (sárvári): T. képviselőház! A tegnapi napon Magyarország 42,000 tanítója közül. . . Egy hang (jobbfelöl) : Mennyi ? 23