Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-303

12. 303. országos ülés 1911 deczember 1-én, pénteken. isten-áldás volna, ha azokat a hatalmas energiaforrásokat nem is nagy költséggel, alig 20, 30, 40 kilométernyi vezetéken át, oda lehetne vinni, ha azt annak a népnek iparfejlesztési érdekei kielégítésére fel lehetne használni. E tekintetben egy nagyon egyszerű, kézenfekvő példa áll előttem, a melyet e kép realitásának bizonyítására bemutatni kivánok. (Ralijuk.!) Az Alföldön Orosháza község tudvalevőleg egy erősödő derék magyar község, a kultúra terén azonban igen nehezen mozog, mert hiszen ott természetes energia-források nincsenek. De a mostani jóravaló vezetőség felérte észszel, hogy talán lehetséges volna egy közelebbi várossal, Hódmezővásárhelynek kulturközpontjávai energia-források biztosítása czéljából megállapodásra jutni. Tárgyalásokat kezdtek tehát a hódmezővásárhelyi villamos áramot termelő telep igazgatóságával, hogy a nekik felesleges energiát nem volnának-e hajlandók Orosházára átvinni és ott világítási és ipari czélokra a lakosság rendelkezésére bocsátani. A tárgyalások a legjobb akarattal és a leghelyesebb üzleti érzékkel lefolytatva, szerencsére, kedvező eredményre vezettek, a minek ma már az az örvendetes következménye van, hogy a község kötelezve magát egy igen jelentékeny energia-mennyiség átvételére, Orosháza lakosainak világitási czélokra hektowattonként 7"5 filléres áramot biztosított, a mivel szemben Szegeden például, a hol természetszerűleg sokkal nagyobb a villamos energiafogyasztás, 8 fillérrel fizetjük a villamos áramot. Biztosította azonban a község azt is, hogy az ipari czélokra szükséges energiát is megkapja, és pedig hektowattonként 2'5 fillérért, s igy ma az a rendkívül kedvező helyzet áll fenn Orosházán, hogy minden jobb házban villamos világítás van, és minden jóravaló üzletembernek, kovácsnak, asztalosnak, esztergályosnak stb. műhelyében ott van az energiaforrás, csak össze kell azt kötni az ő gépeivel. Ezzel az intézkedéssel az orosházi kisiparosok boldogulása igen helyesen és okosan biztosítva van. (Helyeslés balfelől.) T., ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Államháztartásunk folyton fokozódó nagy szükségletei, a kultúra, a köznevelés és a haladás minden utján elénk táruló szükségletek ós ezeknek feltartózhatatlan emelkedése, úgyszintén a közerő fejlesztése terén velünk szemben álló igen nagy követelések, a melyek végeredményükben azt idézik elő, hogy Magyarország költségvetésének kiadási tételei évenként több mint száz millióval növekednek, ugy hogy ma már az a kép áll előttünk, hogy rövidesen, talán egy év multán az ország költségvetése kiadási rovataiban feltüntetett összegek meg fogják közelíteni a két milliárdot, — azt a kétségbeejtő eshetőséget tárják elénk, hogy ennek az országnak el kell pusztulnia, (Ugy van ! a haloldalon.) hogy valóságos nemzeti csapás lenne erre az országra nézve az, ha továbbra is kizárólagosan agrár, földmivelőállam maradna. (Igaz ! (Így van! balfelöl.) Hock János: Ugy van! Ipar nélkül nem bírjuk ki ! ; Reök Iván : Hiszen jól tudjuk, t. ház, hogy ma minő szerencsétlen helyzetben vagyunk. Magyarország ipari fogyasztásának egy igen jelentékeny része a külföldre esik, vagyis többet adunk ki a külföldre, mint a mennyit mi a külföldnek feleslegeinkből kiadni képesek vagyunk. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Ez egy enerválási proczesszus, a melynek vége a mi földjeinknek, a mi összes ingatlanainknak tönkrejutása, elszegényedése és az lesz, hogy a mi földjeink képtelenek ezekhez a roppant igényekhez és kiadásokhoz képest annyi jövedelmet hozni, és következménye a mi népeink elszegényedése, az, hogy ma már sok ezer családnak exisztencziája Magyarországon valósággal problematikus. Ott van kereskedelmi mérlegünk, a mely évről-évre több száz millióval passzív. Nos hát, ez az enerválásnak, a végkimerülésnek biztos jele. Ezek a veszélyek, a melyek között~az állam, a társadalom, de az egyes emberek is, mindenki, a ki dus javakkal nem rendelkezik, oly képen hajózik, mint a görög mithologia szerint Odisszeus hajója a Skylla és Charybdisek között, mondom, ezek a veszélyek nyilvánvalólag arra kell hogy figyelmeztessenek és intsenek minden gondolkozó embert, hogy Magyarországnak igazán az exisztencziája függ attól, vájjon sikerül-e hamarosan az iparfejlesztés terén a hasznos munkálkodást, (Élénk helyeslés a hal- és a szélsöbaloldalon.) a nagy lépésekkel való előrehaladást biztosítani. (Elénk helyeslés a bal- ás a szélsőbaloldalon.) A mint már más alkalommal is volt szerencsém kifejtem, meggyőződésem az, hogy Magyarországon a közgazdaság, az ipar és kereskedelem fejlődésének három főfontosságu szempontból képezi sarkkövét az, hogy a természeti energiákat és első sorban a vízi energiákat a nemzet számára biztosítsuk és a legrövidebb idő alatt használatba vegyük. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elsősorban véghetetlenül szükséges és országos jelentőségű az, hogy mindazokat a vizeket, a melyek energia-forrásokul kínálkoznak, felkeressük, hatalmas völgyzárakkal biztosítsuk, a völgyzárak mellett sok millió köbméternyi vizet halmozzunk és tározzunk össze, hogy aztán ezt a vizet elsősorban is átváltoztassuk a tudomány mai stádiuma szerint energiává, azután ezt az energiát a mai, már kitapasztalt módokon elvezessük a legközelebbi kulturközpontokba, a városokba és községekbe (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőhaloldalon.) és ezzel megteremtsük a lehetőségét annak, hogy ezek a kulturközpontok iparilag fejlődhessenek ; hogy igy segítsünk azon a szegény népen, a mely a hegyvidéket lakja ; juttassuk azt tisztességes kenyérkeresethez, nehogy kénytelen legyen a vándorbotot kezébe venni. (Élénk helyeslés balfelől.) Ezek az erőforrások az ipar felsegitésére szolgáló legolcsóbb eszközök és arra szolgálnak, hogy