Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-309

309. országos ülés Í9ÍÍ < területi nyelv, de a szakasznak mindjárt következő % -és 3. pontjaiban annyi kivétel van statuálva, hogy tulaj donképen a területi nyelvnek érvényesülése, és ezáltal a magyar állami nyelvnek elismerése és megvalósulása a katonai perrendtartás keretében csak a legszűkebb körre szorítkozik, mert a szolgálati nyelv, vagy mondjuk ki nyíltan, a német nyelv javára — hiszen ez a szolgálati nyelv ez idő szerint — ezt a területi elvet lényegesen megtöri. Már maga az a körülmény, hogy a szolgálati nyelv a törvények szerint az összes hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben más mint a magyar, jelesül, hogy a német nyelv az, már maga ez óriási tényleges sérelem. (Ugy van! a haloldalon.) Eddig ezt tényleg csak tűrtük, de soha el nem ismertük. Türelmesség volt ez, semmi egyéb. Sümegi Vilmos : Türelmünk bárczája ! Sághy Gyula: És senki se magyarázta még bele törvényeinkbe, hogy ez a törvényeinkből folyó volna, egyedül gróf Tisza István kísérelte meg a törvénynek ily magyarázatot adni a felségjogokba való belekapcsolással. Már pedig a magyar közjog, a magyar alkotmány, abszolút felségjogokat nem ismer. A magyar közjog szerint minden hatalom a nemzettől származik, a nemzet a forrása minden hatalomnak és csak olyan felségjogok exisztálnak, a melyeket a nemzet ruházott át a királyra. Ebből következik szükségszerűieg az is, hogy ezek a felségjogok csak alkotmányos módon, a parlamentáris ministerek felelőssége mellett gyakorolhatók, és érvényesíthetők. Ebből következik, hogy azok máskép nem, csak nemzeti irányban, a magyar nemzeti állam szuverenitásának megfelelőleg gyakorolhatók, mert ha máskép gyakoroltatnak, abban tényleges sérelem van, a melyet törvény által szankczionálnunk nem lehet. Már pedig ez a javaslat szankczionálja és törvénybe iktatja a német nyelvnek, mint szolgálati nyelvnek, uralmát. Inkább eltűrjük ezt törvény nélkül, mint tényleges sérelmes állapotot, de annak törvénybe iktatását nem tűrhetjük el. Nem hiába mondta Deák Ferencz, a haza igazi bölcse, hogy azokat a jogokat, a melyeket tőlünk a hatalom elkonfiskál, erőszakkal vesz el, valamikor, ha a nemzetnek ereje lesz, s arra idő és alkalom kínálkozik, visszaszerezhetjük, azokat a jogokat, a melyeket a nemzet önmaga ad fel és a melyekről a nemzet maga mond le törvényhozása utján, többé sohasem szerezheti vissza. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Arra még a visszaszerezhetés remén)?e is elvész. E sérelmes állapotot betetőzi még az, hogy e javaslat 80. §-ának 11. pontja az 1. pontnak elvi kijelentésével homlokegyenest ellentétesen kimondja azt, hogy mindenütt, a hol a törvényben más intézkedés nem foglaltatik, a szolgálati nyelv alkalmazandó. Hát, bocsánatot kérek, ezzel teljesen le van rontva az első pontban foglalt elvi kijelentés, a melynek értelméből épen az követczember 9-én,- szombatom 173 kezik, hogy minden esetben, a hol más intézkedés nincs, az államnyelvnek kell érvényesülni. Ezt a II. pontot tehát okvetlenül el kell hagyni, mert oly sérelmet foglal magában, a mely nemcsak elfogadhatatlanná teszi a javaslatot, hanem teljesen jogosulttá teszi vele szemben a legteljesebb és legmesszebbmenő küzdelmet,- mert ebben rejlik épen a magyar állam szuverenitásának ama súlyos sérelme, a mit már az előbb bátor voltam kifejteni. Ezekből mindenki meggyőződhetik, hogy mint festenek még azon intézkedései is a javaslatnak, a melyek a nemzeti követelésekhez valami közeledést szeretnének feltüntetni. Itt van továbbá az a sérelem is, a mely katonai szempontból talán közömbös lehet, de nemzetpolitikai szempontból egyáltalában nem az. Azért nem érthetek egyet az előttem felszólalt képviselő ur arra vonatkozó fejtegetéseivel, a mit a tartalékosoknak a javaslatban kontemplált beosztásáról mondott. Eddig a tartalékosok a két utolsó évre a honvédséghez osztattak be. Ezzel a javaslattal, ha törvényerőre emelkednék, ez is megszűnnék, mert azok a tartalékosok, a kik a közös hadseregben szolgálják le tényleges szolgálati idejüket, ez után is a közös hadsereg kötelékében maradnak. Ezzel szemben azt hozta fel épen előttem szólott t. képviselőtársam, hogy ennek azért nincs jelentősége,- mert a javaslat szerint ezeket az utolsó két évben úgysem hívják be gyakorlatra. Én nem kivánom, hogy a katonai terhek bármiképen is szaporittassanak, hogy a tartalékosok az utolsó két évben is behivassanak, hanem igenis felállítom azt a követelményt, hogy ne az utolsó két év, hanem az utolsó 3 vagy 4 évre osztassanak be ezek a honvédséghez, mert hiszen háború idején, a"mikorJa honvédség is részt vesz a hadakozásban, egészen mindegy katonai szempontból, hogy a későbbi évfolyamok tartaléka a honvédség, vagy pedig a közös hadsereg keretébe tartozik-e. De van ennek nagy nemzeti jelentősége; az tudniillik, hogy eddig minden magyar honpolgár, tehát a nemzetiségi katonakötelezett . is, a ki katonai szolgálatra alkalmas volt, életében valamikor érezte a magyar állam szuverenitását, érezte, hogy van itt egy magyar nemzeti állam, a melynek ő is polgára, a melynek szuverenitását ő is tartozik védelmezni, és érezte, hogy ennek az államnak hivatalos és állami nyelve a magyar nyelv, érezte azt, hogy vele szemben a magyar állam nem idegen állam, hogy ő annak kötelékébe tartozik, annak szuverenitását ép ugy, mint állami hivatalos nyelvét megvédelmezni tartozik ; és tapasztalhatta, hogy — bár senkinek nincs kifogása ebben a hazában az ellen, ha saját faji sajátszerűségét, valamint saját anyanyelvét :

ís fentartja és fejleszti — az ő anyanyelve mellett az ő nyelve a magyar nyelv is, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mint a politikai nemzeti egység tagjának, a ki a magyar állam polgára, a melyért tehát neki ép ugy lelkesednie kell, mint akár a faj magyarságnak. (Helyeslés balfdől.)