Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-309

íőá '3Ö9. országos ülés 191Í deczember 9-én, szombaton. kellené valamit csinálni, mert a jelenlegi megoldási mód nem mondható épen szerencsésnek. De belátom, hogy nehéz volt a helyzet, nem igen lehet mást csinálni és legalább az átmeneti áUapotban fenn kell tartani a törvényjavaslatban kontemplált intézkedéseket. Tagadhatatlan, jobban szerettem volna, ha a javaslatban találkozom az altiszti nevelőintézetek feláLlitásával, de igy is annyi gáncsot és kritikát hallunk a javaslat súlyos pénzügyi terheiről, hogy azt hiszem, ebben a tekintetben ez volt az egyetlen indok, a mely a hadvezetőséget arra birta, hogy ezeket a tételeket egyelőre kihagyja, de hogy a jövőben ez a kérdés csak igy lesz megoldható, azt hiszem, ebben egyetért velem az egész ház. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Itt volna még egy másik megoldási mód; nem tudom, lehetséges volna-e a keresztülvitele, de ha az őrvezetőket és a tizedeseket csak két évig hagynák szolgálni és csak a szakaszvezetőtől felfelé szolgálnának három évig, akkor a jelenlegi altiszti karnak kétharmad részét nem lennénk kénytelenek három évi szolgálatra visszatartani. Nézetem szerint — hiszen beszéltem már erről a kérdésről katonai szakértőkkel is — katonai szempontból nem volna ennek akadálya, mert azt a tudományt és azt a gyakorlatot, a melyet egy tizedesnek ki kell fejtenie, a mint a tapasztalat mutatta, két év alatt eddig is el tudták sajátitani az altisztek, mig ellenben a szakaszvezetőkként és az őrmesterekként hivatásos altiszteket szeretnék alkalmazni, a kiket az altiszti nevelőintézetekben egyenesen erre a pályára nevelnénk. (Helyeslés jobbfelől.) LatinOVitS Pál : Ugy mint a tengerészeinél ! Simon Elemér : . . . és gondoskodnánk arról, hogy ezeket mindenféle jutalomdijakkal és más kedvezményekkel mintegy odacsábitsuk a hadsereghez, mert az a megoldási mód, hogy a hadsereg kapituláns őrmestereit és egyéb altisztjeit a pob gári hatóságoknál alkalmazzuk, nem szerencsés megoldása a kérdésnek, hiszen a tapasztalat azt bizonyította, hogy a terepszolgálatot megszokott altisztikar nem érzi jól magát az irodában és igy sokszor olyan emberek elől zárja el az előmenetelt, a kik már kezdettől fogva ott dolgoztak, de amazok miatt hiába várják az előléptetést. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Az uj véderőj avaslatnak legszebben kidolgozott része tagadhatatlanul a kedvezmények kérdése. Kisebb lesz jövőben a teher, a melyet az egyes hadkötelesek elviselni lesznek kénytelenek, de egyúttal igazságosabb is lesz annak megoszlása. A főkedvezmény a kétéves katonai szolgálat, a melyről már volt alkalmam bővebben nyilatkozni, még pedig olyan kétéves szolgálat, a mely az egyéves önkéntesi kedvezményt a franczia példával ellentétben továbbra is fentartja. Az egyéves önkéntességnek reformja nagyon szerencsésnek mondható az uj javaslatban és igen sok olyan rendelkezést tartalmaz, a mely általános megnyugvást kelthet. (Ugy van! jobbfelöl.) Elsősorban is nagyon fontos és demokratikus újítás az, a mely kimondja, hogy jövőben mindenki államköltségen teljesítheti egyéves önkéntesi szolgálatát. Ez annyiban igazságos is, mert a mikor valakitől a véradó lerovását kívánjuk, akkor az illetőt vagy főképen szüleit, a kik rendesen az anyagi áldozatot hozzák, ilyen súlyosan megterhelni nem volna igazságos. Ezt határozottan orvosolja a javaslat, midőn kimondja, hogy mindenki államköltségen teljesítheti szolgálatát. Hogy aztán a lovasságra ezt nem terjesztették ki, ez helyes, mert a ki a lovassághoz akar jönni, az az áldozatoktól ugy sem riad vissza ; de még sem lesz kény szeritve senki arra, hogy a saját költségén rója le véradóját. (Helyeslés jobbfelől.) Nagyon fontos és üdvös ujitása a véderőj avaslatoknak az, hogy az egyévi önkéntességre való képesítést nem mint eddig: márcziusig, a sorozásig, hanem október elsejéig, tehát a bevonulásig lehet igazolni. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy mennyi anomáliát okozott ez a rendelkezés, azt egy példával igazolhatom : a ki a sorozás után, de a bevonulás előtt szerezte meg a képesítést, az a mostani törvény szerint kénytelen volt két vagy három évig szolgálni, holott semmivel sem volt kevesebb képesítése, mint annak, a ki két hónappal ő előtte szerezte meg a képesítést. Ujjitás az is, hogy az önkéntesek jövőben önkéntes belépés utján juthatnak a honvédséghez is. Ma azok az önkéntesek kerülnek a honvédséghez, a kik magas sorszámmal birnak vagy a kiknek áthelyezését a honvédelmi minister, illetve a hadügyminister megengedi. További igen üdvös rendelkezése a javaslatnak az, hogy az egyéves önkéntesi szolgálat a 24-ik életéven tul is elhalasztható. Ez igen üdvös rendelkezés manapság, a mikor az egyetemi kiképzés minden szakmában mind tovább és tovább tart. (Helyeslés jobbfelől.) Egészen uj rendelkezés a javaslatban az, hogy az egyéves önkéntesek a katonaságnál bizonyos különleges ágazatokban tovább is kiképeztethetik magukat. Igy például az erődítésekben, a léghaj ózásban, az automobilizmusban, a katonai hivatalnoki pályán, stb. Ez ismét olyan üdvös ujitás, a melylyel elérhető lesz, hogy ifjúságunk ezekre a pályákra fokozottabb mértékben csábittassék. (Helyeslés jobbfelől.) Az értelmiségi vizsga, a mely eddig annyi kritika tárgya volt, ugyancsak reformnak van alávetve az uj javaslatban. Eddig bárki, a ki ezen értelmi vizsgát letette, jogot formálhatott az egyéves önkéntesi kedvezményre. Hogy mennyi anomália volt ennek a következménye, azt azok tudják, a kik figyelemmel kisérték azt a különbséget, a mely a rendes érettségit tett, nyolcz osztályt végzett önkéntesek és az úgynevezett svindlikurzust végzett önkéntesek között volt. Nem lévén meg ezen ifjaknak a megfelelő előképzettsége, nem tudták a katonai tudományokat sem ugy elsajátítani, hogy egy minden tekintetben homogén, egy-