Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-309
3o§. országos ülés 1911 deczember 9-én, szombaton. iói elegendő a lovaglás megtanulásához. Ép ezért a lovasságnál és a lovagló tüzérségnél fenn kellett tartani a hároméves szolgálatot. De a kétéves szolgálatban nem is rejlik olyan nagy veszedelem, mert ha összehasonlítjuk a számadatokat, konstatálhatjuk, hogy a most kontemplált 159.500 főnyi ujonczból 115.000 fog a jövőben két évig szolgálni és mindössze 38.000 embernek a szolgálata fog három évre kiterjedni. (Ugy van! a jobboldalon.) Bolgár Ferencz t. képviselőtársam múltkori felszólalásában a kétéves szolgálattal kapcsolatosan fejtegette azokat az elveit, a melyekkel a kérdés megoldását és a kivezető utat megtalálni lehet. Nagyon szerettem volna bővebben foglalkozni az ő fejtegetéseivel, de ezt ő maga teszi lehetetlenné számomra, mert elmulasztott felvilágosítani minket arról, vájjon milyen számból óhajtja ő ezeket a tartós szabadsságolásokat a harmadik évben eszközöltetni. Ha nekünk nem szolgál ő számadatokkal, ugy nem is tudjuk megbírálni azt, hogy vájjon az ő propozicziója helyesebb-e, vagy pedig a javaslatban lefektetett elvek szerinti kétéves katonai szolgálat, (ügy van! jobbfelöl.) Mert hiszen ha ő azt mondja, hogy a harmadik évüket szolgálókat mind szabadságolni akarja, akkor egyre megy a dolog. Ha pedig kevesebbet mond, akkor rosszabb az állapot a mostaninál. (Ugy van! jobbfelől.) Addig tehát, a mig ő e tekintetben számszerű adatokkal nem szolgál, igazán bajos ítéletet mondani, hogy vájjon az ő általa tervezett és konptemplált megoldási mód előnyösebb volna-e a javaslaténál, (ügy van! jobbfelől.) Egy aggályát azonban, azt hiszem, teljes mértékben el tudom oszlatni, és ez az, a midőn azt mondja, hogy nem hiszi, hogy a felemelt ujonczkontingenst képesek volnánk mi kiállitani. Ebben a tekintetben, t. ház, igazán, mondhatom, nincsenek aggályaim. Mert hogyha nézzük a statisztikai adatokat és összehasonlítjuk a külföldi államok sorozási adataival, elég kedvező eredményt találunk. Daczára annak, hogy nálunk a sorozás elég enyhének mondható, mégis az az állapot áll fenn, hogy mig száz állított közül Francziaországban 86-ot soroznak be, Németországban 40-efc, Oroszországban 37-et, Ausztriában 28-at, Magyarországon 30-at; csak Olaszországban 22-őt. Ha. ezek a számok azt mutatnák, hogy a mi népességünk csenevész, akkor én is osztoznám Bolgár igen t. képviselőtársam aggodalmaiban; de ezek a számok nem ezt mutatják, hanem épen azt, hogy igenis a sorozást nálunk nagyon enyhén viszik keresztül. Mert ha nézzük ifjúságunkat, ugy a legcsenevészebb is Herkules a mellett az olasz katona mellett, a kit, ha Olaszországba utazunk, a hadsereg zászlója alatt látunk. (Ugy van ! jobbfelöl.) Latinovits Pál: Egy alföldi ember többet ér, mint tiz talján ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Simon Elemér: Azt hiszem, ez a statisztika maga megnyugtat már bennünket. A legnagyobb 2ÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. XUI. KÖTET. aggályát azonban a kivándorlás miatt fejezi ki és azt mondja, hogy a nagy kivándorlás esetleg befolyásolhatná az ujonczjutalék kiállitásának lehetőségét. Én ettől sem félek, t. ház, mert a közlekedési viszonyainknak és eszközeinknek tökéletesedése mellett a kivándorlás ma már nem az, a mi volt régente, (Ugyvan! jobbfelől.) A kivándorlás ma már csak egy hosszabb utazás jellegével bir, a mely a kereseti viszonyok időleges javítását czélozza. (Ugy van ! jobbfelől.) Ma már számtalan eset van arra, hogy az állitásköteles visszatér az állításra, leszolgálja itt a katonai éveit, s azután visszamegy Amerikába és ha megszedte magát, megint visszajön, és jó polgára lesz e hazának. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Justh János: Szóval, pártoljuk a kivándorlást ! Simon Elemér : Nem pártoljuk, t. ház, a kivándorlást, sőt ellenkezőleg ; hanem lehetetlenség, hogy egyoldalulag ítéljünk. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Mert eddig ugy a t. házban, mint a sajtóban a kivándorlásnak csak a káros oldalát szellőztették és domborították ki mindig. Én magam ismerem el leginkább annak káros oldalát, de lehetetlen elzárkózni annak előnyös oldalai elől. De hiszen nem erről akarok most beszélni, hanem csak azt akarom kifejteni, hogy a kivándorlást az ujonczjutalék kiállitásának szempontjából nem tarthatom veszedelmesnek. És különben is az utóbbi években, a mint a statisztikai adatok mutatják, határozottan visszaesés mutatkozik a kivándorlás terén. Hiszen ha a hadvezetőségünk és a kormány látná, hogy a kivándorlás okozza azt, hogy nem tudjuk az ujonczjutalékot kiállitani, számtalan eszköz áll rendelkezésére, a melylyel a kivándorlást erélyesebb eszközökkel is korlátozni tudná. Itt van az útlevélkényszer, a határok elzárása és azonkívül is számtalan más eszköz áll rendelkezésére. Ezenkívül egy lényeges momentum van még, a mely arra enged következtetni, hogy a jövőben az ujonczjutalékot ki tudjuk állítani, és ez a széles alapon lefektetett gyermekvédelmi intézményeinknek a jövőben várandó üdvös hatása, (ügy van! jobbfelől.) A mely perczben mi a gyermekhalandóságot csökkenteni tudjuk, abban a perczben az állitás-kötelesek száma is szaporodni fog (Ugy van ! jobbfelől.) és ha közegészségügyünket fejlesztjük, ezeknek a gyermekvédelmi intézményeknek az eredményeit már élvezhetjük. Hiszen ez a véderőtörvény nem máról holnapra fog életbelépni ; és igy azt hiszem, hogy Bolgár Ferencz t. képviselőtársain összes aggodalmait e tekintetben eloszlathatom. (Helyeslés jobbfelől.) Egyetlenegy aggodalmam van az uj véderőtörvényjavaslat szempontjából, a melyet már a véderőbizottság tárgyalásai során is volt alkalmam kifejezni, és ez az altiszti kérdésre vonatkozik. E tekintetben ugyan nagyban megnyugtatott engem a honvédelmi minister urnak az a kijelentése, hogy uj törvényjavaslattal fog gondoskodni arról, hogy ez az altiszti kérdés kellően megoldható legyen. Hát ebben a kérdésben tényleg 21