Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-308

308. országos ülés 1911 deczember 1-én, csütörtökön. Ié9 nekik a piacz lehetőségét biztosítottuk. (Helyeslés és tetszés jobbról) Ezzel áll összefüggésben, a miről Batthyány t. képviselőtársam emlékezett meg, t. i. külkereskedelmünket csak ugy biztosithatjuk, ha nagyobb mértékben erősítjük a mi kifelé dolgozó tengerhajózásunkat. A tengerhajózási társulatok segélyezésének szüksége ezen az eszmén épül fel, t. i., hogy a külkereskedelmet ezek révén biztosittatjuk. Mint méltóztatnak tudni, erre vonatkozólag a jelen költségvetésben egy igen lényegesen magasabb tétel vétetett fel, a mely az 1912-ik évben lesz felhasználandó; de továbbmenő intézkedések ez idő szerint még nincsenek, mert erre vonatkozólag a tárgyalások még nincsenek befejezve. Epén ezért 1912-re vonatkozólag csak egy ideiglenes intézkedést leszünk kénytelenek tenni és 1912-ben majd rendelkezünk abban a tekintetben, hogy ezen nagyszabású, minden irányban nagy megfontolást igénylő és igen sok házkérdéssel összefüggő kérdés véglegesen megoldassák. Akkor áll majd elő annak a szüksége, a mit gróf Batthyány Tivadar t. képviselő ur felemiitett, hogy méltóztassék bírálatot gyakorolni a kormány magatartása és a felett, hogy helyesen használta-e fel és kellő mennyiségben az anyagi eszközöket, mert természetesen ezen kérdések akkor időszerűén a t. ház elé lesznek terjesztendők. Nézetem szerint tehát akkor lesz helyén és akkor lesz módjában a t. képviselő urnak is ebben a kérdésben állást foglalni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az iparpártolás kérdésével kapcsolatban magam is tökéletesen azon nézeten vagyok, hogy ezen iparpártolásnak nem szabad tisztán csak a nagyiparra szorítkoznia,^ hanem ki kell terjeszkednie a kisiparra is. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A kisipar nálunk nemcsak nagyon tisztességes, sőt a legnagyobb elismerést érdemlő történelmi múlttal bir, hisz tudjuk, hogy a városok megalapítását is a kisiparnak köszönhetjük, hanem ezenkívül is megvan a kisiparnak a maga nagy jelentősége abban a tekintetben, hogy a gyáripar túlságos fejlődésével szemben bizonyos ellensúlyokat, kontrapontokat szolgáltat. (Ugy van! a jobboldalon.) Nekünk tehát a kisipart szem elől tévesztenünk, figyelmen kivül hagynunk nem szabad. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Epén azért azt tartom e tekintetben helyesnek és szükségesnek, hogy addig is,mig alkalmam lesz megfelelő intézkedéseket tenni, a munkapártolás keretén kivül, a kisipart megfelelő támogatásban részesítsük. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) ítészemről teljes mértékben osztom azt az álláspontot, a melyet ebben a kérdésben a ministerium kebelében találtam, hogy midőn kisiparról van szó, igyekeznek a kisiparosokat ezen pártolás czimén szövetkezetekbe tömöriteni, hogy igy együttesen szerezhessék és rendeljék meg a maguk szükségletét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ott tehát, a hol ilyen kisipari szövetkezés van, arra az álláspontra helyezkedünk, hogy csak annak a kisiparosnak vagyunk hajlandók segélyeket adni, a ki kész az illető szövetkezetbe belépni. Ez annyival inkább szükséges, mert itt a termelési szövetkezet kérdésével karöltve megoldható a fogyasztási szövetkezet kérdése is, a melyet grőf Batthyány Tivadar ,képviselő ur ajánlott melegen figyelmembe. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A kisipar támogatása kétségtelenül a motorok és gépek utján való segítésben rejlik elsősorban és itt tagadhatatlanul kiváló jelentősége van a vizierőnek, inert az kétségkívül a legolcsóbb és legmegfelelőbb eszköz, a melyet a kisipar rendelkezésére bocsáthatunk s itt kénytelen vagyok Reök Iván képviselő úrral szemben mintegy tiltakozni azon feltevés ellen, mintha Lukács László pénzügyminister ur erre nézve kicsinylőleg vagy bántólag nyilatkozott volna, ellenkezőleg ő a vizierőnek szükségességét teljes mértékben elismerte, csakhogy kénytelen volt mint pénzügyminister rámutatni azon nehézségekre is, a melyek ezen kérdés megoldása elé gördülnek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek a nehézségek fennállnak most is és ezért nekem ezen szempontokat szem elől tévesztenem nem szabad. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi a vizierő kérdését illeti, itt két szempont veendő figyelembe. Az egyik a viz raktározásának illetőleg tárolásának a szempontja, a mely nem engem, hanem a földmivelésügyi minister urat illeti, a másik a tárolt víznek, mint hajtóerőnek felhasználása, a mi már tárczám körébe tartozik és e tekintetben, a mint a t. pénzügyminiszter ur igen helyesen mondotta, négy munkálat van tanulmányozás alatt. Szerintem a kérdés legjobban ugy lenne megoldható, ha, minthogy a vízművek létesítése sokba kerül, ezt a magánvállalkozásra biznók, azonban e vízművek energiáját átvenné az állam és ezen energiának hovaforditása iránt maga az állam intézkednék, a melynek módjában lenne ott és azon az áron szolgáltatni ez alakban a segítséget az egyes iparosoknak, a hol és a mely áron azt az illetőnek helyzete megkívánja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az ipar kérdésével kapcsolatban röviden meg kell még emlékeznem a sztrájk kérdéséről is, a melyet Polónyi Géza t. képviselő ur vetett fel és a melyre nézve tökéletesen egyetértek Polónyi Géza t. képviselő úrral abban, hogy egy jogállamban tűrhetetlen állapot az, hogy egy munkás, a ki már valamely munkára elszerződött, a munkát minden indokolás nélkül ne akarja elvégezni.. Tűrhetetlen ez azért is, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy a munka nemzetgazdasági szempontból nem egyéb, mint áru, a minek megszerzési módja a szerződés. Ha tehát valaki a munkát szerződés utján megszerezte, annak a félnek a ki munkáját eladta, nincs joga egyoldalulag az ügylettől visszalépni.