Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-308

150 308. országos ülés 1911 deczember 7-én, csütörtökön. Még kevésbbé engedhető meg az, hogy egyes munkások, a kik nem akarnak dolgozni, más munkásokat, a kik dolgozni akarnak, / ebben a ténykedésükben megakadályozzanak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi a sztrájkkérdést illeti, ez sokkal nagyobb kérdés — s erre maga Polónyi Géza képviselő ur is rámutatott — semhogy párhetes ministerségem után erre most konkrété mernék nyilatkozni, akár pedig hogy ez az idő és alkalom megfelelő volna arra, hogy ezen kérdés érdemébe bocsátkozzam. Ez olyan kérdés, a melyet tanulmányozni és a melyet valamely irányban okvetlenül meg kell oldani. (Helyeslés a jobboldalon.) A inunkásbiztositás kérdésében Hegedüs Kálmán t. képviselő urnak egészen igazsága van abban a tekintetben, hogy ez a kérdés kiváló fontosságú ós jelentőségű (Helyeslés jobbfelöl.) nemcsak szoeziális, hanem hogy ugy mondjam, ipartechnikai szempontból is, mert én azt mondom, hogy az ipari munkásság eredménye nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is igen nagy mértékben függ attól, bogy a munkás a maga munkáját milyen kedélyállapotban végzi. Ma már túlvagyunk azon, hogy a munkás csak a maga kezemunkáját viszi bele a munkába. Neki egész lelkét és kedélyét kell beleöntenie munkájába. Hogy tehetné ezt akkor, ha folyton arra kell gondolnia, hogy a gépnek egy kis megcsúszása vagy pedig a szíjnak leugrása öt és családját koldusbotra juttathatja ? Természetes tehát, hogy már azért is végtelenül fontos a munkásbiztositás, hogy ez által [a munkások megelégedettségét és nyugodt kedélyállapotát biztosithassuk. Még fontosahb annak szoeziális hatása az által, hogy a társadalomnak ezen igen széles rétegét részesítjük olyan támogatásban, a mely az ö ós családjának biztonságát és megélhetését lehetővé teszi. (Helyeslés jobbfelöl.) Épen azért, mert ezt tartom, állithatom, hogy igen üdvös és elismerésre méltó az a czél, a melyet a munkásbiztositásról szóló törvény maga elé tűzött. Ennek a munkásbiztositási törvénynek intézkedéseiről azonban az a véleményem, hogy ez a törvény hosszabb-rövidebb idő múlva feltétlenül revízióra szorul. (Igás ! Ugy van!) Abban a tekintetben egyetértek t. képviselőtársammal, hogy ezt elhamarkodni nem szabad, hogy ez a kérdés olyan fontos, hogy az alapos megfontolást igényel, a melynél mindazon kiemelkedő és magas szempontokat, a melyeket Haydin Imre és Haller István t. képviselő urak felhoztak, alapos megfontolás tárgyává kell tenni. Abban a tekintetben is egyetértek Haydin Imre t. képviselő úrral, hogy addig is, mig ennek a törvénynek revíziója megtörténhetik, a mostani helyzeten segíteni kell, még pedig legelőször is az által, hogy igyekeznünk kell azt az anyagi tönköt, a melynek csaknem a szélére jutott már az intézet^ az által elkerülni^ hogy annak künnlevöségeit behajtsuk. (Helyeslés.) Megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy ilyen irányú intézkedés most van folyamatban, a melylyel t. i, a közigazgatási, főleg jieclig a községi tisztviselőknek ezen künnlévőségek behajtása körül való igénybevételét fogjuk elérni, a mely tekintetben a belügyi- ós a kereskedelemügyi kormány között a tárgyalások már meg is indultak. (Helyeslés.) Egy kiválóan fontos és humánus czélt igyekszik megvalósitani a kereskedelemügyi ministerium a munkáskórházak létesítésével, a mely feltétlenül szükséges s a mely meglehetősen előrehaladott állapotban van. Azt hiszem azonban, hogy azzal a két millió koronával, a mely a költségvetésbe fel van véve, ezt a czélt aligha valósithatjuk meg, mert kénytelen vagyok már előre jelezni, hogy a rendelkezésre álló összegből egyelőre nem lesz lehetséges olyan nagyszámú kórház létesítése, mint a mennyi szükséges volna. Épen azért ugy óhajtanám az idevonatkozó intézkedéseket megtenni, hogy minden nagyobb költség nélkül fokozatosan tovább fejleszthető legyen ez az intézmény olyan mértékben, a mint azt anyagi erőnk megengedi. (Helyeslés.) Nagyon is hosszasan vettem már igénybe a t. háznak szives figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Most már igazán csak azon kérdésekre térek át, a melyekről megemlékezni, habár röviden is, feltétlenül szükséges és a melyek a kereskedelemügyi ministeriumot a legközelebbi időben foglalkoztatni fogják. (Halljuk! Halljuk!) Itt van a kisajátítási törvénye a mely szintén az előkészítés stádiumában van. Ennek főelve az lesz, hogy igyekezni fogunk a fővárosra nézve fennálló kedvezményeket lehetőleg a vidéki városokra is kiterjeszteni. (Helyeslés.) Itt van az ipartörvény, a melynek nem kodexszerii, hanem novelláris utón való szabályozása kívánatos. (Helyeslés.) E tekintetben egyébiránt mondhatom, hogy az építőiparról szóló rész már csaknem készen van, és hogy most folyik az építőipar gyakorlásáról és az ipartársulatokról szóló rész átdolgozása. A mint készen lesz és a parlament munkarendje megengedi, kötelességemnek fogom ismerni azt a t. ház elé terjeszteni. Nagyon sajnálom, hogy az időből kifogytam, (Halljuk! Halljuk!) de az uti törvény revíziójáról is kell egészen röviden szólanom. A mint méltóztatik tudni, azokat a tényleg szükséges dolgokat, a melyek utügyünk rendezése szempontjából megoldandók, ezzel kapcsolatosan kellene elintézni. Itt tehát nem elég egy fél megoldás, és minthogy ez igen nagy pénzügyi erőt igényel, a törvényhatóságok megfelelő hozzájárulása nélkül az állam maga nem kéjies biztosítani a keresztülvitelt a törvénynek egyszerű megalkotása által. Épen azért e munkálatokhoz a törvényhatóságoknak is hozzá kell járulniok, Szükséges