Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-308

148 308\ országos ülés Í91Í deczember 7-^én, csütörtökön. kapcsolatban felhozni méltóztatott, t. i. szempont, hogy olyan helyen igyekezzünk felállítani az iskolát, a hol a hajlandóság az illető foglalkozás iránt a népesságben megvan, és ne igyekezzünk az iparágakat kumulálni egyes vidékeken. Tagadhatatlan, hogy a Dunán túl eddig csak Győrött volt ilyen iskola, a jelen évi költségvetés alapján lesz Pécsett is felállítva. A soproni iskola mindenesetre olyan előnyökkel bir, hogy szükséges lesz, hogy az intézkedések megtétessenek, annál is inkább, mert az előtanulmányok már megtétettek, a melyek azonban ezideig még bevégezve nincsenek. Áttérve magára az iparfejlesztésre, itt tökéletesen egyetértek a tekintetben Szterényi képviselő úrral, hogy az iparfejlesztés igen szükséges és nem érthetek egyet itten iteök Iván és 'Saller képviselő urakkal, a kik felemlítették, hogy e tekintetben a költségvetés nem gondoskodik eléggé a szükségletekről. Kénytelen vagyok itt arra utalni, hogy az idei költségvetésbe egy millió koronával több lett felvéve e czimen, a mi nincs lekötve, szabadon áll, de a mely nem is elég és ezenkívül még iparfejlesztés, iparpártolás czéljaira rendelkezésünkre áll az iparjaártolási alap is, a mely körülbelül 11 millió koronát tesz ki és a melyről a törvény expressis verbis kimondja, hogy nemcsak a kamatai, hanem a tőke is felhasználható a szükséghez képest iparfejlesztés czéljára. Arra is bátor vagyok felhívni a figyelmet, hogy ezen iparpártolási alapnak a növelését az idén is eszközöljük, t. i. az által, hogy — a mi talán nem kerülte el a t. ház figyelmét — van a költségvetésben egy pont, a mely megadja a felhatalmazást a kereskedelemügyi kormánynak arra, hogy bizonyos hitel czimén fel nem használt összegek az év lejártával ne szolgáltattassanak vissza az állampénztárba, hanem felhatalmazást adhasson arra, hogy ez iparfejlesztési czélra legyen felhasználható. (Helyeslés jobbról.) Az ipartámogatásnak azonban nézetem szerint első feltétele az, hogy az csakugyan ipartámogatás legyen és ne legyen az ipar mesterséges fejlesztése. (Helyeslés jobbról.) Ertem ez alatt azt, hogy azokat az iparágakat próbáljuk támogatni, melyek maguktól is képesek volnánk megállani, de gyöngesógüknél fogva a gyermekéveket nem képesek kiállani; ezeknek, hogy ugy mondjam hónuk alá kell nyúlni, óvakodni kell azonban attól, hogy iparpártolás czimén egy mesterséges ipart létesítsünk, mert mint mindennek, az iparnak is, mely az élettel közvetlenül érintkezésben van, minden mesterséges termesztése megbosszulja magát; (Helyeslés jobbról.) a mint egyszer elveszszük tőle támogatásunkat, védelmünket: a mesterséges ipar el fog satnyulni, összeesik. (Ugy van ! jobbról). Másik feladata az ipartámogatásnak nézetem szerint az, hogy igyekezzünk az ipari tevékenységet irányítani. T. képviselőház! Én ugy vélem, hogy az ipari tevékenységnek két főmezeje van. Az egyik az, hogy a helfogyasztást elégítse ki, a másik az, hogy külfogyasztásra dolgozzon. Tehát én azt hiszem, hogy az iparpártolás alapján mi ebben az irányban is befolyást gyakorolhatunk az ipar fejlődésére és én is azt tartom — erre nézve különben a törvény is intézkedik, — hogy elsősorban a helfogyasztást vegyük tekintetbe (Helyeslés.) és arra kell törekednünk, hogy a mi belszükségleteinket lehetőleg saját iparunk által igyekezzünk kielégíteni. B tekintetben — mondom — fennáll a törvény, az iparpártolásról szóló törvény, a mely a közszállitásokat egyenesen odautalja és rendeli, hogy ezek csakis hazai ipar utján legyenek kielégíthetők. Tagadhatatlan, t. képviselőház, a mint Sümegi t. képviselőtársam fel is ^olvasta, hogy e tekintetben vannak akadályok. Én kijelentem, hogy nagyon fontosnak tartom, hogy a közszállitások révén a szükséglet lehetőleg hazai iparczikkekkel elégíttessék ki. (Helyeslés jobbról.) Kénytelen vagyok azonban hozzátenni, a mit nemcsak itt mondok, t. képviselőház, hanem mondtam azon előkefő testület előtt is, a melyet érdekel, ezt csak azon feltevésben lehet felállítani, hogy ők is belátják azt, hogy a hazai ipar pártolásának nem szabad odáig menni, hogy monopolisztikus árakat teremtsenek. (Helyeslés.) Nekik ezt a védelmet nem szabad arra felhasználniuk, hogy monopolisztikus helyzetet biztosítsanak maguknak. (Helyeslés.) Be kell látniok, hogy én tökéletesen bízom ezen előkelő ipari és kereskedelmi testületnek lojalitásában, hogy e tekintetben alkalmazkodni fog a törvény intenczióihoz. (Élénk helyeslés.) Lengyel Zoltán t. képviselő úrral egészen egyetértek abban, hogy nem tartanám helyesnek tisztán csak a belfogyasztásra korlátolni iparunkat, hanem gondolnunk kell a külkereskedelemre, a külfogyasztásra is. Mert ha csak arra törekszünk, hogy a beifogyasztásnak termeljünk, akkor itthon drágábban termelünk, és a külfogyasztás elveszítésével kettős károsodást szenvedünk: először többletben, a melyet rá kell fizetnünk a termelésnél, azután pedig az elveszitett nyereség révén. Ennek nem szabad magunkat kitennünk, t. képviselőház, mert hiszen nem tudom az idejét megmondani, mikor áll be az, hogy mi a külfölddel a versenyt felvehetjük, hogy ne csak a belforgalom szükségletét lássuk el, hanem külföldre is szállíthassunk; de ha nem gondoskodunk arról, hogy a külföldi piaczot már most biztosítsuk a magunk számára, akkor azt talán egyszer s mindenkorra elvesztettük; elvesztettük akkorra is, a mikor már volna olyan iparunk, mely képes volna a külföld számára is termelni. (Helyeslés jobbról.) Ha most rá is kell valamit fizetnünk, a későbbi utódok nagyon hálásan fogják megköszönni azt a gondoskodást, hogy nem ejtettük el egészen az ipari termelésben a külkereskedelem számára való gondoskodást és