Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-308

3ö$. országos ülés 191Í deczember 7-én, csütörtökön. 145 kiépítését illeti, e tekintetben mindenesetre figyelemmel kell lenni elsősorban arra, hogy ha a kettős vágányokat bizonyos vonalokon kiépitjük, ezeknek felvevő épületeit is bővíteni kell, de e mellett azután ugy gondolnám megoldandónak ezt a kérdést, hogy Budapestről indulva ki, minél közelebb jutnék Budapesthez, ott ]3róbálnám leginkább a felvevő épületeket létesíteni, mert természetesen, nálunk majdnem minden vasút Budapest felé jővén, minél közelebb van valamely állomás Budajnesthez, annál több oldalról jönnek ide a vonatok, (Ugy van!) ha tehát a közellevő állomáson megszüntetem a nehézségeket, akkor megszüntetem egyúttal mindazokon az állomásokon is, a melyek ide beágaznak; (Ugy van!) mig ellenben, ha a végjjonton pl. Predeálon szüntetném meg a fennálló nehézségeket, sem a szolnoki, sem az aradi, sem egyéb vonalon nem járulnék hozzá a nehézségek megszüntetéséhez. (Igaz! Ugy van!) Tehát Budaj^estről kiindulva gondolnék tervet csinálni, a melynél azután számításba veszem az egyes vonalak teljesítőképességét is. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Az államvasutak forgalma terén észlelhető bajokkal kapcsolatban több képviselő ur személyi vonatkozásokat is emiitett fel. Méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag is egész rövidséggel nyilatkozzam. (Ralijait!) Nem habozom kijelenteni, hogy teljes bizalommal viseltetem a tekintetben, hogy munkatársaim, a kik ezt a nehézséget kell, hogy megszüntessék, meg fogják érteni azt az intencziót, a mely engem e tekintetben vezet; meg fogják érteni azt, hogy az egész hazának nagyobb szolgálatot aligha tehetünk, mint ha ezt a kérdést sikeresen megoldjuk. (Ugy van! jobb felöl.) Hiszem is, hogy teljes erővel fognak igyekezni engem ezen nehéz feladatomban támogatni és bizsosithatom őket, hogy én a magam részéről ezen támogatással szemben bizalommal viseltetem. De egyet ne méltóztassék elfelejteni. Lehet, hogy itt vannak bajok, az is lehet, hogy itt bizonyos lethargikus állapot észlelhető. De méltóztassék meggondolni, hogy mikor valaki azt látja, hogy legjobb törekvése mellett sem képes megbirkózni azon munkával, mely reá vár, az természetesen bizonyos lethargikus kedélyállaI»tot von maga után. Ha előttem annyi akta van, a mennyit nem vagyok képes feldolgozni, akkor már az első aktát is bizonyos vesztett kedélylyel, lelohadt energiával dolgozom fel. (Ugy van! jobbfelöl.) Ha azonban ez a nehézség meg fog szűnni, akkor bizonyos vagyok benne, hogy a vasutigazgatóság és a tisztviselői személyzet teljes ambiczióját^ fogja latbavetni, hogy feladatát megoldja. (Helyeslés jobbfelöl.) Mindaz azonban, a mit eddig előadni bátor voltam, természetszerűleg költséggel, még pedig igen jelentékeny költséggel jár. Már most, ennek az a következménye, hogy ha méltóztatnak arra SÉPVH. KAPLÓ 1910 —1915. XIII. KÖTET, súlyt helyezni, — pedig igen helyesen méltóz-. tatnék arra súlyt helyezni — hogy az államvasutak üzleti hányada javuljon, és ha méltóztatnék arra súlyt helyezni — jjedig igen helyesen méltóztatnak reá súlyt helyezni — hogy az államvasutakba befektetett értéknek kamatozása növekedjék : ez csak ugy érhetjük el, ha ezeket az ujabb beruházásokat bizonyos tekintetben magának a vasútnak jövedelméből eszközölhetjük. Mert ha ezt nem teszszük, ha a vasút jövedelmezőségét nem fokozzuk, a beruházásokat ellenben fokozzuk, ennek az egyszerű kétszerkettő négy alapján az lenne a következménye, hogy ez rontaná magát az üzleti hányadot, rontaná a tőkének kamatát. (Ugy van! Ugy van ! jobb felől.) Ilyen körülmények között nem lehetett elzárkózni a tarifaemeléstől. A mi e tekintetben a kérdés pénzügyi vonatkozását és j>énzügyi részét illeti, a j)énzügyminister ur felszólalásában már feltárta a helyzetet, s ide vonatkozólag már megfelelt az összes felhozott ellenvetésekre; nekem ahhoz, a mit erre vonatkozólag mondott, sem hozzátenni valóm, sem abból elvenni valóm nincs. Ezzel kajicsolatban ennek a kérdésnek csak azokra a fázisaira akarok kiterjeszkedni, a mik azóta történtek. A mint méltóztatnak tudni, az árudijszabás és a személydijszabás terén tervbe vett programm a tarifa-bizottság elé terjesztetett, ott alapos megbeszélés alá vétetett és igen érdekes, igen magas nívón álló megbeszélés volt az, a mely az áru-díjszabásra vonatkozólag bizonyos pontig kifogásolta azt, hogy az perczentuális alapon, nem pedig a baréme-ek változtatásával állapittatik meg; kifogásolta továbbá, hogy egyes áruczikkek esetleg nem fogják ezt a minimális emelkedést elbirni és kifogásolta harmadsorban, hogy ez a díjszabás nem fog a kötelóki díjszabással egyidejűleg életbelépni, a minek azután az lesz a hátránya, hogy ennek a tarifaemelésnek terheit mi leszünk kénytelenek viselni, a köteléki díjszabás alá tartozók pedig nem. A legnagyobb figyelemmel kísértein ezt a tárgyalást, azóta is gondolkoztam felette, és abban állapodtam meg, hogy legnagyobb sajnálatomra, nem térhetek el a perczentuális emeléstől, abból az indokból sem, a melyet röviden ott is kifejtettem, mert alig hiszem, hogy szűkség forogna fenn a tekintetben, hogy a baréme-ek, a melyek ezelőtt két esztendővel állapíttattak meg, még pedig alaposan, a szakkörök bevonásával — megváltoztattassanak. A mi a másik nehézséget illeti, kijelentettem, hogy én a tanulmányokat elrendeltem, és ha csakugyan az mutatkoznék, hogy vannak egyes áruk, a melyek ezt a minimális tarifaemelést sem fogják elbirni, és ha ez a tarifaemelés a hazai termelést a külföldivel szemben hátrányos helyzetbe hozza, ezen segíteni kell; ezen segíteni is lehet a rendszer min19