Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-308

308. országos ülés 1911 deczember 7*én, csütörtökön. ttl Ellenben igazat adok Lengyel Zoltán képviselő urnak abban, hogy azt az ipart kell állami szubvenezióval és mindenféle kedvezménynyel fejlesztenünk, a mely ebben az országban megtalálja virágzásának természetes létfeltételeit. Tökéletesen igaza van, mert csakis ilyen ipar lehet az európai piaczokon versenyképes. De épen ezért, mert ez az igazság, ez egyszersmind útmutatás arra, hogy igyekezzünk elsősorban agrárius állani lenni, mert a mezőgazdasági kultúrának létfeltételei vannak meg legjobban ebben az országban. A mint abszurd követelés volna a svájczi havasok lakójától azt várni, hogy mezőgazdasági kultúrára fektesse minden erejét, ép ugy abszurd követelés, hogy Magyarországot, a mely a legjobb mezőgazdasági feltételekkel rendelkezik, minden áron iparállammá tegyük. Mi mezőgazdasági termelésünk fokozásával is nagyobb szerepet fogunk tudni játszani a világpiaczon, mint a minőt ma tudunk játszani, ha ezt a mezőgazdasági kultúrát intenzívvé, belterjessé teszszük, ha indusztrializáljuk magát a földmivelést, a mely egyszersmind a hazai iparosoknak legtermészetesebb és legjobb fogyasztója, így mindig meg fogjuk találni számításainkat a külső piaczokon is, mert azok az államok, a melyek minden erővel az iparra vannak utalva, évről-évre jobban rá fognak szorulni idegen államok behozatalára a mezőgazdasági czikkékben. Itt tehát a fejlődésnek egy végtelen perspektívája nyilik előttünk és semmi szükség arra, hogy minden áron ipari állammá legyünk csak azért, hogy jövő boldogulásunkat biztositsuk. Epén azért a szubvenczionálást helyesnek tartom bizonyos kautelák mellett. Ha t. i. olyan ipari vállalatok szubvenczionáltatnak, melyek elsősorban hazai nyersanyagot dolgoznak fel és ha ez a szubvenczionálás kellő óvatosság mellett történik, hogy ne legyen bizonyos iparágak gründolására alkalmas spekuláezió, akkor ez a szubvenczionálás helyes és igazságos. Sőt szükséges is mindaddig, a mig a mi iparunk védővámokkal megvédve nincs, a mig a sokkal tőkegazdagabb, alkalmasabb és jártasabb munkássággal rendelkező osztrák iparral kénytelen felvenni a versenyt még a hazai piaczokon is. Azért én keveslem azt az összeget, a mely az iparpártolásra a mostani költségvetésben preliminálva van, keveslem azt annál inkább, mert ez tulaj donképen az előbbi lekötöttségek által teljesen le van foglalva és alig pár százezer korona j ut a j elenlegi kereskedelemügyi minister urnak arra, hogy uj kezdeményezéseket tegyen. De ha helytelenítem ezt a kis összeget, annál inkább helytelenítem azt, hogy még ennek felosztása sincs az ország érdekében. Tudniillik a felosztásban majdnem teljesen figyelmen kivül van hagyva a kisipar. A marxista theoriának az volt egyik fundamentális alapelve, hogy a kisiparnak teljesen el kell pusztulnia a gyáripar elől. Ezt a tételt régen megczáfolta az élet épen Németországban,, a hol a KÉPVH, NAPLÓ, 1910 1,915. SIR. KÖTET, marxizmus tételei talán legjobban mentek át a köztudatba. Hiszen Németországban is a kimutatás szerint évről-évre szaporodik a kisiparosok száma, és Magyarországon is, ha a statisztikát megnézzük, évről-évre 10—15 ezerrel szaporodik azoknak száma, a kik exisztencziájukat és létüket a kisiparra alapították. Ez a theoria tehát abszolúte nem meg állja a helyét, mert az élet ezt megczáfolja. De ha nem állja meg helyét, nem tudom belátni, mi az igazságos alapja annak, hogy a gyáripar abból a kis összegből is, a mely erre a czélra rendelkezésre áll, aránytalanul többet kap iparfejlesztési czélokra vagy szubvenczióképen, mint a kisipar. Ebben a tekintetben nemcsak a mostani költségvetés a hibás, hanem hibás volt minden eddigi költségvetés. De a jelenlegi költségvetés még ezen a téren is visszaesést mutat, a mennyiben az előbbi költségvetésekkel szemben a mostani költségvetés alapján a kisipar még sokkal roszszabb elbánásban részesül. 1910-től 1911-ig a kimutatásban foglalt jelentés szerint 36 gyár kapott gépsegélyt 368.000 korona értékben és csak 35 kisiparos 45.000 korona értékben. Ezzel szemben az 1908-tól 1910-ig terjedő időszakban 545 kisiparos kapott 942.000 korona gépsegélyt. És ha a gép- és pénzsegélyt összeveszszük, a kisipar együttvéve 2,807.000 korona segélyt kapott. Ez az összeg, igaz, két évre szól, de hogyha két évre felosztjuk is, akkor is aránytalanul nagyobb, mint az az összeg, a metyet ez a kormány erre a czélra forditott. T. ház! Az indokolás azt mondja, hogy azért szükséges 1 millióval emelni az iparfejlesztésre szánt hitelt, mert a kisipart nagyobb támogatásban kell ezentúl részesiteni. Én az intencziót igen helyeslem, de ennek semmiféle nyomát nem látom, mert nem látok semmiféle olyan kezdeményezést, sem az indokolásban olyan Ígéretet, a mely biztositaná azt, hogy ez a nagyobb segités a kisiparosok javára tényleg meglesz. T. ház! A kereskedelemügyi minister ur szives figyelmét, csak arra kívánom felhívni, hogy az a kisipar, a mely ma még ugyanannyi embert, sőt többet alimentái, mint a nagyipar, a hol a keresők és eltartottak száma ma is kétségtelenül nagyobb még, mint a nagyiparban, a mely csaknem ugyanolyan arányban fejlődik: ez a kisipar legalább annyi támogatást érdemel meg, mint a mennyit a nagyiparnak szán a költségvetés. Általában ezeket sokkal nagyobb támogatásban kellene részesiteni, és pedig ugy az egyiket, mint a másikat, mert kétségtelen dolog, hogy csak nagy pénzáldozatok árán tudjuk elérni, hogy legalább a magyarországi piaczot kielégítő ipart teremtsünk. Mert az az egy-két ij^arág, a mely a külföldön is versenyképes lesz, véleményem szerint ugy sem szorul állami támogatásra, mert a létfeltételeire kedvező konjunktúrákban meg fogja találni azt az erősséget, a mely őt a külföldi piaczon a kellő versenyre képesiti. 18