Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-308

128 308. országos ülés Í9Í1 d, kormányt. Mondom, kipróbált kormányparti férfiak voltak ott jelen, többnyire már udvari tanácsosok, bárók, stb. (Derültség.) A nagyon sok példa közül csak kettőt említek, a mit itt felsoroltak. Azt mondják itt (olvassa) : »A mikor néhány év előtt szövetségünk akcziót készült indítani a tekintetben, hogy a magyar középiskolákban használt tankönyvek s füzetek magyar papírból készüljenek. — mert nálunk, ha ipari érdekről is van szó, arra is akcziót kell indítani, hogy kétszer kettő négy, — a magyar papíripar egy vezető embere eljárt az osztrák kereskedelmi ministeriumban, hogy ott a megfelelő osztrák rendeletet beszerezze. Az illető Sectionsrath, vagy mi volt, csodálkozva nézett emberünkre. Rendelet az nincs, — mondotta, — de hát elképzeli ön, hogy én egy pillanatig is itt ülhetnék a helyemen, ha az osztrák iskolában más papíranyagot használnának, mint osztrák gyártmányt ? Nekünk erre nem kellett rendelet. — Vagy másik eset. Villamos körte szállításokról van szó, melyeket a Máv. részben hazai, részben az osztrák gyártól szerez be.« Gr. Somssich Tihamér: Nincs is más! Sümegi Vilmos : Ezek az urak jobban tudják, mert az ő bőrükre megy. Mondom, ezeket hozták fel (olvassa) : »Hozzáteszszük, az osztrák gyárnak éveken át 30 vagy 40 fillérrel többet fizetett, mint a magyarnak. Már most, a magyar gyár azt gondolta, ha a Máv. előnyben részesítheti az osztrák gyárat, akkor ő az ő olcsóbb áraival kísérletet tesz Ausztriában. Kísérletet is tett és nagyon udvarias választ kapott az osztrák államvasutaktól : Ismerjük az ön czégét, nagyon jónevü czég, tudjuk a gyártmányáról, hogy kitűnő gyártmány, de kímélje meg magát minden fáradságtól, ne tegyen kísérletet nálunk, mert mi egy czikkben, a melyet az osztrák ipar előállít, nem fordulhatunk a külföldhöz.« így járnak el Ausztriában is, oly országban, a mely tulaj donképen egy konglomerátum, nyelve sincs, nem is nemzet, mégis több nemzeti érzés van ott, mint Magyarországon. (Ugy van!) NlllZSa Gyula: Stettina megvédi a magyar ipart! Sümegi Vilmos: Igaz, hogy a magyar gyáriparosok között sincs minden ugy, a mint lennie kellene. Meg kell mondani az igazat. (Igaz! Ugy van !) Rettentő nagy urak ezek, szépen szónokolnak, de mikor a saját zsebükről van szó, (Mozgás.) — bocsánat, nem mondom általánosságban, de vannak urak, tudok konkrét példákat. Hiszen mikor legutóbb tárgyaltuk a kereskedelemügyi tárcza költségvetését, konkretizáltam a panaszt. Egy magyar gyáriparos, vezetőférfiu, czukorgyárat alapított. Ö, a ki nagyon tud szónokolni franczia pezsgő mellett a magyar iparról, nem Magyarországon szerezte be a gépeket, hanem külföldön. (Felkiáltások : Ki az ?) Heltai Ferencz előadó: Sokan vannak! (Derültség.) :zember 7-én, csütörtökön. Sümegi Vilmos: De már nemcsak a gyáriparosok, hanem mások is mozgolódnak, a társadalom különböző rétegei. Rákosi Viktor: Bárcsak kinézerek módjára viselkednénk a külföldi iparral szemben ! Vagy csak ugy, mint a boxerek, azzal is meg lennék elégedve. (Derültség.) Sümegi Vilmos: Vagy mint a japánok. Tudják sokan, hogy foglalkozom ilyen kérdésekkel és érkeznek hozzám adatok mindenféle szakmából és az ország különböző részeiből. így kaptam a következőt is, hogy ne csak a milliomos gyárosokról szóljak. Itt van kezemben a férfiszabó-munkaadók szövetségének felhívása. Nem akarom egészen felolvasni, de lám, ők is felszólítják a magyar fogyasztó-közönséget, hogy bevásárlásaik alkalmával a magyar ipart és a magyar czégeket pártolja, mert a bécsi és ausztriai czégek ígérgetnek, hogy ezáltal a sok kisiparost magukhoz kössék, de végül mégis csak megsemmisítik kereskedelmünket és most ébredező ipari termelésünket. Szóval, nemcsak a milliomos gyárosokban, de a férfiszabó-munkaadókban is felébredt a lelkiismeret, és kívánatos, hogy felébredjen mindenütt az országban, mert nekünk barátunk a világon sehol sincs. Még oby országban is, a mely tulaj donkép a magyar szent korona országa volna, szomszédunkban Horvátországban, nemcsak hogy nem pártolják a magyar ipart, de ellenkezőleg, megmondják egyenesen, hogy nekik a magyar ipar nem kell. Tudok konkrét esetet, mikor igen elsőrangú magyar város közszállitásban kívánt részt venni, tehát nem egy privát embernek a ruháját akarta elkészíteni, hanem arról volt szó, hogy a horvát csendőrségnek a ruházati szállítását ő kapja meg. Évekig próbálkozott, sokkal olcsóbb ajánlatot tett, mint a régi szállító és végre azután, mikor sehogy sem tudta megkapni, leutazott maga annak a gyárnak a tulajdonosa, és érdeklődött, hogy tulaj donkép hogy lehetséges az, mikor ő tekintélyesen olcsóbban készítené és legalább olyan jó minőségben, mint az a bécsi, hogy még sem kapja meg. Megmondták neki egyenesen Zágrábban : Was Ungarn, wir brauchen keine ungarische Waare! Ök Bécsben fognak dolgoztatni, ha drágább is, mert ők a magyar portékát nem akarják. Mikor azt látjuk, hogy még a magunk szent koronájához tartozó Horvátországban is ilyen érzésekkel viseltetnek velünk szemben, akkor százszorta nagyobb kötelességérzet kell, hogy felébredjen bennünk a tekintetben, hogy minden magyar ember a háza küszöbén felállítsa a vámsorompót, és semmit be ne engedjen, a mi nem magyar ipar terméke. (Helyeslés a baloldalon.) Ezenkívül még más panaszolni valóm is van. Mikor t. i. arról van szó, hogy a magyar kormány egy fejlődésben levő vagy legalább is fejlődést igénylő és igazán reális vállalatot támogasson, akkor azt nem teszi, hanem belebújik valami paragrafusba, mert, sajnos, a mi ministeriumunkban is a legfőbb dolog a paragrafus, a holt betű,