Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-308

BOÉ, országos ülés 19ÍÍ deczember 7-én, csütörtökön. 128 de magyar iparról, annak a lelkéről, lépegéről és arról. a rettentő nagy erőről, a mit a gazdasági élet és vérkeringés adna az országnak, sajnos, nagyon keveset hallunk, még kevesebbet tapasztalunk. . ,r.; Itt. egy konkrét esetet. mondok el ismételve a képviselőház előtt. Méltóztatik tudni és az előadott adatokból is látni, hogy milyen töméntelen nagy a behozatalunk ásványvízben és márványban. Lent a Székelyföldön vannak egész hegylánczolatok, melyek olyan márványt tartalmaznak, melyről kijelentették a világ első márványszakértői, geológusok és szobrászok, kik ezt a gyakorlati életben használják, hogy annál különb márvány pedig a világon nincs, sem a karrarai, sem bármiféle más azzal nem versenyezhet. (Zaj.) Tudom, hogy az államtitkár ur erre csak ugy int. (Mozgás.) Kálmán Gusztáv: Dehogy! Itt Muzsa képviselő urnak intettem. Sümegi Vilmos : De a vége mégis csak az lesz, mert nem milliomosokról, hanem szegény székelyekről van szó. (Zaj és mozgás jobbfelül. Elnök csenget.) Ha milliomos kérne szubvencziót, az kapna. (Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ez nem pártkérdés. Ott voltak igen előkelő uri emberek, ott volt Dobieczki igen t. képviselőtársam, báró Szentkereszthy. Háromszék megye főispánja, Vicomte de Fontenay franczia főkonzul ur, kik megnézték saját szemükkel, hozzáértéssel, és mondhatom, hogy olyan márványt seholsem kapni kerek e világon, összeállt néhány székely ember és csinált egy kis társaságot. Természetesen nem olyan nagy tőkével, mint a bécsi Kürschner-ek,, kik nemrég bárók lettek . . . Muzsa Gyula : Belőled is lehet! Sümegi Vilmos: Belőlem nem lesz, mert erre én érdemet nem fogok szolgáltatni, Megtekintették az említett urak, báró Szentkereszthy a kereskedelmi kormány képviseletében járt ott a székely kongresszuson, Dobieczki t. képviselőtársam is, és maga is előterjesztést tett, hogy a szegény székelyek által alapított márványbányarészvénytársaság, melynek nem volna egyébre szüksége, mint arra, hogy mivel 10—20 kilométernyire volna ott a teleptől a székely körvasút, ha pedig a mezei utón viszik tovább, akkor 2 km.-nyi távolságban van, és a mikor árviz, vagy nagyobb esőzés van a magasabb hegyeken, akkor meg kocsival egyáltalán megközelíthetetlen ; arról volna szó, ez a szegény székely márványipar azt kérte a kereskedelmi kormánytól, hogy ott egy kitérő vágányt létesítsen. Én nem értek hozzá, de épen t. képviselőtársam állítása szerint, a ki igen kiváló vasúti szakember is, ezt igen könnyen meg lehetne csinálni és pedig nem nagy költséggel. Bn csak Dobieczki t. képviselőtársamra hivatkozom, a ki vasúti üzletvezető volt és elismert szaktekintély ; nem hivatkozom idegen emberekre, hanem jelenlévő képviselőtársamra, a kit még a pártszenvedély sem izgat, hanem csak a magyar haz,a iránti szeretet és a magyar, ipar megKÉPVH. NAPLÓ 1910 — 1915. MII. KÖTET, védése ; (Éljenzés.) tudom, hogy ilyen a DoMeezki lelke. . ú) • ';•; Arról van szó, hogy évek óta, nem tüdőm hány esztendő óta, meg is Ígérte ezt á minister m\ megígérte a nemzeti kormány minisztere' is, áz államtitkár is, szegény Hieronymi is, a ki azóta megboldogult és még sincs ma sem semmi. Már pedig az a vállalat ennek az egyetlen egy segítségnek a hiányában tönkre fog menni, pedig igazán virulásra méltó és minden alapja megvan arra, hogy Magyarországnak nemcsak márványszükségletét vagy annak legalább tekintélyes részét fedezze, hanem ebből az iparczikkből igen tekintélyes exportunk is lehetne "és becsületére válnék a magyar iparnak. De még ennyi segedelmet sem lehet kapni a kereskedelmi kormánytól. Még azt is hozzáteszem, t. képviselőház, hogy a mellett, hogy ily ipari és gazdasági érdekeket szolgálna a kereskedelmi kormánynak ez á támogatása, véletlenül ott, a hol feltárták ezt a márványt, egy oláh község van, — Vasláb a neve — a mely formális sziget a székely tengerben, mert köröskörül a csíki községek vannak, a melyekben sehol oláh nincs, legalább is 30—4-0 km.-re, csak névleg oláh pópák vannak, mert hiszen az oláh nemzeti exponensek mindenütt ott vannak, még ott is, a hol egyetlen oláh ember sincs. Ez a Vasláb község mint egy sziget fészkelődött be a magyarság közé. Meg kellene itt mindent tenni kettőzött anyagi segedelemmel, hogy ezt a szigetet ott magyarrá változtassák, hogy beleolvadjon a nemzet testébe. Tehát nemzeti érdek is parancsolná a kérés teljesítését, annál is inkább, mert ez a szegény, kis törekvő iparvállalat az oláhok gyűlölködésével, ellenségeskedésével is küzködni kénytelen. De mindezt nem veszik figyelembe. Ma uj kereskedelemügyi mimsterünk van,; sajnálom, hogy nincs jelen a minister ur. Nagyon kérem, méltóztassék ezt a .dolgot megvizsgálni: Lehet, hogy épen az a paragrafus, a|melyet az államtitkár urnak vagy nem tudom, kinek a dolga lesz kikeresni, az a paragrafus nem engedi meg a kérés teljesítését. De a magyar érdek igenis követeli és parancsolja, hogy azt megtegyék. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház ! Méltóztatnak tudni, hogy mennyire nagy reménységgel voltunk eltelve, a mikor Lukács László pénzügyminister ur beterjesztette itt a bitumenekről és a földgázról szóló törvényjavaslatot. Ankétet is hívott egybe és öszszehivta a sajtó tagjait, fel a j)énzügyministeriumba és gyönyörű perspektívát rajzolt a jövőt illetőleg. Azt mondotta, hogy ő bizton reméli, hogy az önálló vámterület nélkül is a földgáz által, a mely ingyen oly óriási energiát juttat ijiari czélokra.< gyári czélokra, meg lesz oldva Magyarország gazdasági önállóságának ügye. Hát t. képviselőház, én nem akarok szemrehányást tenni, mintha nem történt volna semmi sem, de mégis már egy szép darab idő elmúlt azóta, és a világon semmi, de semmi nem történt. - 17