Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-308

308. országos ülés 1911 deezember 7-én, csütörtökön. 123 val mondja ki, hogy a munkásbiztositás szerveiben a legteljesebb önkormányzatot biztosítja. Ennek folyományaként megszüntetendőnek tartja a kongresszus az állami munkásbiztositási hivatalt, mely intézmény eddigi munkálkodásával csak bénitotta a munkásbiztositás fejlődését és indokolatlan hatalmi vágyból az önkormányzati szerveket megfosztotta intézkedési joguktól.* Heltai Ferencz előadó: Ez igaz! Brótly Ernő (olvassa): »Követeli továbbá a kongresszus az országos pénztár és helyi szervei közötti viszony olyképeni intézményes rendezését és a hatáskörök olyatén megállapítását, hogy a munkások ellátása és e pénztárak adminisztrácziójának zavartalan menete biztosittassék.« Tehát ha szembeállítjuk egymással ezt a két határozatot, ebből megállapíthatjuk azt, hogy a munkások és a munkaadók tulaj donképen egy dolgot követelnek : az általam feldicsért paritás tehát itt tételesen nyilatkozik meg. A szoczialisták szakszervezeti kongresszusa legfeljebb egy lépéssel megy tovább, t. i. az állami munkásbiztositási hivatalt már egyenesen légbe akarja röpíteni. Az állami munkásbiztositási hivatal kritikájában mindenekelőtt meg kell állapitanom azt. — mert engem csak az objektív igazság keresése vezet ebben a kérdésben — (Helyeslés jobbfelól.) hogy ez az állami munkásbiztositási hivatal az ő bírói működésében kifogástalan, sőt kitűnő. Az szinte egyhangú vélemény, hogy ez az intézmény, mihelyt kollegiálisán tanácskozik és működik, a haladás szellemében, a fejlődés irányában oly kitűnő határozatokat hoz és a judikaturát oly kitűnően irányítja, hogy ez ellen szólani nem lehet. Sokkal nagyobb baj van azonban ott, a mikor ez az állami munkásbiztositási hivatal az ő főfelügyeleti jogkörében adminisztrál, mert nem ellenőriz és felügyel, a mint azt a törvény mondja, hanem valósággal vezet és intézkedik, a mint azt a törvény sohasem intendálta. Heltai Ferencz előadó : Ugy van! Bródy Ernő: Hogy egyáltalában megbírálhassuk ennek az állami munkásbiztositási hivatalnak működését és ténykedését, vissza kell mennünk a törvény végrehajtásának időpontjára. Méltóztatnak tudni, hogy.ez a törvény lázas sietséggel készült és lázas sietséggel hajtatott végre. A törvényt itt a képviselőházban — gondolom — 1907 februárjában tárgyaltuk és a törvény értelmében 1907 július 1-én kellett a törvénynek életbelépnie. Már most ebben az időpontban, 1907 Julius 1-én, nem volt meg ebből a törvényből semmi más, mint csak az állami munkásbiztositási hivatal. Ez az állami munkásbiztositási hivatal hozott határozatokat, sőt odaírta még azok elé, hogy »elvi határozati a nélkül, hogy meglettek volna a fegyelmi szabályai, a nélkül, hogy tagjai még a hivataü esküt is letették volna. Nekem volt szerencsém abban az időtájban a képviselőházban ezt a körülményt megemlíteni, Ilyen módon, miután ez az állami biztosítási hivatal 1907 Julius 1-én felállíttatott, rögtön magához ragadta a vezetést. Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár sokkal később, csak 1907. novemberében alakult meg. Ilyen körülmények között az állami munkásbiztositási hivatal és az országos pénztár, valamint a kerületi pénztárak között rögtön megindult a harcz. Az illetékesség és a hatáskör kérdésében egy még jelenleg is folyamatban levő óriási harcz keletkezett. Mialatt a betegek • szenvedtek, ők folyton azon hadakoztak, hogy kinek mi tartozik a hatáskörébe és ezen a czimen azután nem intéződtek el maguk az ügyek. Hogy legjobban, a legklasszikusabb példával megvilágítsam ezt az állítást, engedje meg a t. képviselőház, hogy röviden megemlékezzem az u. n. hétnapos háború kérdéséről, ä la hétéves háború. Ezt a kérdést már többször felemlítették, azt hiszem Haydin barátom is szóba hozta már a kérdést, hogy t. i. miután a beteg hét napig kap táppénzt, hét napig kap gyógyeszközöket, ennélfogva a járulékok is hét napra fizetendők. Az országos pénztár, mely 1907 novemberében alakult meg, megállapította ezt már 1907 deczemberében, s ily módon az alapszabályokba bevette. így hét napig tartozik a munkaadó és a munkás, a ki fizetésre van kötelezve, a járulékokat fizetni. Mindez ideig az állami hivatal nem nyilatkozott. 1908. Julius 31-én az állami munkásbiztositó hivatal megváltoztatta az országos pénztár alaj>szabályait és kimondta, hogy a járulékok csak hat napra szedhetők, a mi mindjárt három millió jövedelemcsökkenést jelentett ugy, hogy a pénztár felesleg helyett jelentékeny deficzitbe jutott, mely ezen a czimen körülbelül 8 millió koronát halad meg. 1910-ig tartott ez az állapot, a mely év deczemberében az országos pénztár közgyűlése kimondotta, hogy tekintet nélkül az állami munkásbiztositó hivatal jóváhagyására, föltétlenül elrendeli, hogy ezentúl hét napra szedjék a járulékokat is. A mint elöljárólag mondtam, a munkaadók és a munkások, kikre a tehertöbblet hárul, ebben a kérdésben megegyeztek és teljesen egy nézeten voltak. 1910. év deczemberében ezt mondta ki az országos pénztár közgyűlése és az állami munkásbiztositó hivatal ezt elismerte és megváltoztatta a saját maga intézkedését. Heltai Ferencz előadó: Muszáj volt! Bródy Ernő: Ez az állapot körülbelül 8 millió koronába került, olyan 8 millió koronába, melyet sohasem lehet majd megkapni. Emiitettein már, hogy ez főleg a betegsegélyezés terén mily rendkivüli helyzetet idézett elő. De ha átmegyek most a balesetek kérdésére, mely főleg a munkaadókat érdekli, ott is ez a borzasztó veszteglés hihetetlen és helyrehozhatlan károkat idézett elő. (Igaz ! Ugy van !) Méltóztatnak tudni, hogy a balesetbiztosításnál a baleseti járuléki kvótát a törvény ugy állapítja meg, hogy az összes baleseti kártérítési összegeket összeadja és kiveti azokra a munkaadókra, kik azt az ő ve16*