Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-307
118 307. országos ülés Í911 deczember 6-án, szerdán. hogy a mennyiben 0 Felségének bölesesége nem döntött volna alkotmányosan és ugy, hogy a külügyek vezetése tekintetében azt az ő felelős közegét támogatta és királyi hatalmával állásában fenntartotta, ki a külügyek irányítására hivatva van, mondom, a mennyiben ez nem történt volna, a mennyiben az a befolyás, a mely a volt vezérkari főnöknek tulajdoníttatik, felülkerekedett volna, külpolitikánknak eddigi alapja, a hármasszövetség Olaszországot érintő részében súlyos rázkódtatásnak, súlyos veszélynek lett volna kitéve. Én ennél többet mondani nem akarok. Már most, t. képviselőház, én egész nyíltan megmondom, és azt hiszem, hogy ezen ház túlnyomó többségének meggyőződését fejezem ki azzal, midőn ragaszkodásomat fejezem ki külpolitikánk eddigi ezen alapjához, (Általános élénk helyeslés.) annál is inkább, mert az utóbbi heteknek tünetei, azok a nyilatkozatok, melyeket a tripoliszi hadjárat dolgában a ministerelnök úrhoz intézett interpelláoziómra válaszul kaptam, megerősítettek engem abban a feltevésben, hogy Olaszország egyáltalában távol áll minden olyan akcziónak szándékától, mely azután valóban lehetetlenné tenné számunkra a vele való szövetséges viszonynak fentartását. Hiszen hallottuk a ministerelnök úrtól, a mit ő nem mondhatott volna az olasz kormánynak előzetes tudta nélkül, hogy még háborús komplikáeziókban is Olaszország tartózkodni kivan minden tengeri akeziótól, az Adriának minket érdeklő partvidékén, a joniai tengeren is, nyilvánvalólag jól felfogván azt a helyzetet, hogy az, a mibe ennek a monarchiának két állama soha bele nem egyezhetnék, az olyan térfoglalás volna az albán partvidékeken, a mely az Adriai tengert zárt tengerré alakítaná át, s ennek a monarchiának két államát elzárná a szabad tengeri közlekedéstől. (Élénk helyeslés.) Epén ezért igen nagy megnyugvással hallottuk a ministerelnök urnak legutóbbi kijelentéséből azt, hogy Olaszország —• mondom —• annyira respektálja ezt a szempontot, hogy még háborús komplikáczióiban is kerülni akar minden olyan tisztán hadászati akoziót, a mely azt a látszatot keltené, mintha ezt a szempontot nem akarná tiszteletben tartani. Ily körülmények között, t. képviselőház, én igen nagy veszedelemnek tartanám Magyarországra nézve és nemcsak azon szimpátiáknál fogva, a melyekkel mi az olasz nemzet iránt viseltetünk, (Ügy van! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldakm.) hanem egészen szorosan vett, rideg reálpolitikai szempontnál fogva is igen nagy bajnak tartanám azt, ha külpolitikánknak hosszú éveken át kipróbált alapja, a hármas szövetség meginogna és • azt tartom, hogy először is tisztába kell^jönnünk^az iránt, hogy ilyen megingatás nincs sjnem létezik. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ezzel tisztába jönnünk azért is szükséges, mert hiszen látjuk, hogy a világsajtóban épen ezekkel a most lefolyt eseményekkel szemben széltében hirdetik, hogy a hármas-szövetség bomlófélben van. Szükségesnek tartjuk tehát, hogy a magyar parlamentben ezeknek a híreszteléseknek alaptalansága, külpolitikánk eddigi alapjainak szilárd fentartása félreérthetetlen hivatalos nyilatkozatokkal megállapittassék. (Élénk helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Ezen szempontok által vezéreltetve a következő kérdéseket vagyok bátor a ministerelnök úrhoz intézni. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : >>1.Való-e az, hogy a volt vezérkari főnöknek ezen állásáról történt lemondása katonai oldalról mutatkozott olyan törekvésekkel függ össze, a melyek oda irányultak, hogy külpolitikánknak a kettős monarchia mindkét államának parlamentje által helyeselt alapgondolatát, a hármas-szövetséget Olaszországgal szemben megbontsák ? 2. Ha való és ha e törekvések ez idő szerint meg is hiúsultak, kötelességének ismeri-e a ministerelnök ura fölött gondosan őrködni s ha kell, az iránt intézményes biztosítékot szerezni, hogy külpolitikánkat egyedül az arra alkotmányunk szerint hivatott tényezők irányítsák és hogy egyáltalában más katonai befolyás a politikában ne érvényesüljön, mint az, a mely a felelős közös hadügyministert és a két állam honvédelmi ministereinek egyikét a maga alkotmányos hatáskörében megilleti ? 3. Tekintettel a most lefolyt eseményekre, hajlandó-e a ministerelnök ur a háznak a közös hadsereg vezérkari főnökének hatásköréről, a közös hadügymmisterhez és a két honvédelmi ministerhez való viszonyáról tüzetes felvilágosítást adni % 4. Eagaszkodik-e külügyi hivatalunk és kormányunk ezentúl is a hármas-szövetség politikájához és ha igen, nem látja-e a ministerelnök ur a történtek és az azokhoz világszerte fűzött kommentárok után szükségesnek, hogy e tekintetben határozott hivatalos nyilatkozat által minden kétely eloszlattassék ?« Elnök : Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. Több interpelláczió nem lévén, az ülést bezárom. (Az üUs végződik 1 óra 55 perczkor.) Hitelesítették, Niamessny Mihály s. h Horváth Mihály s. k, naplóbiráló-bizotlsági tagok,
