Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.

Ülésnapok - 1910-307

307. országos ülés 19}1 deczember 6-án, szerdán. 117 tünk és ezeket a csupán Mrlapi leleplezéseket követték olyan hivatalos megnyilatkozások, a melyek — megvallom — őszinteség tekintetében a tények előadása és a hangulatok jellemzésére vonatkozó nyíltság tekintetében az eddigi diplomácziai szokások és tradicziókhoz képest valóban páratlanul állanak. Én nem emlékszem, hogy valaha nagy nemzeteknek felelősséggel eljáró kormányféríiai olyan nyíltsággal tárták volna fel parlamentjeik és ez által az egész világ előtt azokat a körülményeket, a melyek esak nemrég egy nagy konfliktusnak veszélye elé állították nemzeteiket és a melyeknek hangulatai még rezegnek ezen kormánynyilatkozatokban is, a melyek tehát még végleg lezártaknak nem tekinthetők, mint a milyen nyíltsággal tárták az angol külügyminister és a német birodalmi kanczellár ezen napokban az ő parlamentjeik elé azon körülményeket, a melyek ezen nagy nemzetek között és harmadiknak Francziaország között, tehát, lehet mondani, az európai vezető kulturnemzeteket egymással szemben az összeütközésnek előestéjére vitték. Midőn ilyen körülmények között jelenségek merülnek fel, a mely jelenségek a mi külpolitikánknak alapjait veszélyeztetni látszanak, hát akkor az én felfogásom szerint a magyar parlament nem állhat ezekkel az eseményekkel szemben némán, tájékozatlanul, nem lehet arra utalva, hogy hírlapi közleményekből, néhány félhivatalosnak jelzett s azután megint dezavuált közleményből alkosson magának képet, (Igaz ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) hanem igenis, nemcsak joga, hanem, ha népképviseleti hivatásának meg akar felelni, kötelessége is, hogy magának a helyzet valóságáról alkotmányos utón, hiteles és hivatalos értesülést szerezzen. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az eset, a mely interpelláczióm megtételére közvetlen okot adott, a volt vezérkari főnöknek, báró Conrád gyalogsági tábornoknak a vezérkar vezetésétől való megválása. T. képviselőház ! Ha csak arról volna szó, hogy egy, az összes szakköröknek egybehangzó véleménye szerint kiváló katona egy vezető állásból egy másik vezető állásba helyeztetik át, akkor én ebben semmi okot arra, hogy a parlamentet ezzel az ügygyei foglalkoztassam, hogy a ministeriumhoz interpellácziót intézzek, nem láttam volna. De mikor az a feltűnő jelenség mutatkozik, hogy egy tisztán katonai intézkedésnek rejtélyes politikai hátteret festenek, még pedig nemcsak egyes lapok, hanem lehet mondani, az egész magyarországi, ausztriai és külföldi sajtó, mikor ezt — én ugy mondanám — külpolitikánkban beállható fenyegető irányváltozásnak gondolatával hozzák kapcsolatba, akkor lehetetlen, hogy mi ennek a jelenségnek, ennek a ténynek valódi természetéről, okairól és arról a vélt összefüggésről, a melyben az külpolitikánk vezetésével állana, ne szerezzünk magunknak hivatalos tudomást. T, képviselőház ! Az a verzió, a mely az egész sajtóban el van terjedve, s mondom, félhivatalosoknak jelzett közleményekben is napvilágot látott, az, hogy a volt vezérkari főnöknek távozása erről a helyéről összeköttetésben áll azzal, hogy ő a külügyministerrel bizonyos külpolitikai kérdésekre és az azokból — az ő felfogása szerint —• eredő katonai óvintézkedések szükségességére nézve nem tudott egyetértésre jutni. T. képviselőház ! Egészen szokatlan, hogy ne mondjam, egészen preczedens nélküli dolog az, hogy egy tisztán katonai állástól való megválásnak, vagy abban való megmaradásnak indoka és rugója, a külügyministernek, a ki alkotmányunk szerint egyedül a külügyek vezetésére van hivatva — természetesen a két állam kormányával egyetértőleg és Ö felsége rendelkezési körének épségben tartásával — mondom, a külügyministernek egy tisztán katonai végrehajtó hatósággal külügyi kérdéreben való összeütközése legyen. Ez a kérdésnek formai oldala, a mely minketannál inkább érdekel, mert hiszen évekre visszamenőleg folyton hallunk beszélni a vezérkari főnökség és nem ugyan a külügyministerium, hanem a hadügyministerium közt való súrlódásokról, holott, a mennyiben katonai tényezőknek egyáltalában politikai befolyásuk és politikai szerepük lehet, ez kizárólag az alkotmányosan felelős közös hadügyministerre és az alkotmányosan felelős két honvédelmi ministerre szoritkozhatik, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ugy hogy én azt tartom, hogy magának a hadseregnek békés fejlődése, valamint a mindenkor felfelbukkanó jogosulatlan politikai befolyások kiküszöbölésének kérdése teszi szükségessé azt, hogy az a viszony, a melyben a vezérkari főnökség a közös hadügyministeriumhoz és a honvédelmi ministeriumhoz áll, tisztáztassék, erről nekünk tudomásunk legyen, hogy lássuk, minő okok — talán szervezeti helytelenségek, vagy hibák — azok, melyek azt okozzák, hogy ezen tényezők közt folyton hallunk súrlódásokról beszélni. De, t. képviselőház, ezen a formai mozzanaton kivül van még egy szempont, a melynél fogva rendkívül érdekes, rendkívül aggodalmas és nagy mértékben méltó a mi figyelmünkre az a politikai háttér, a melyet joggal vagy jogosulatlanul, a volt vezérkari főnöknek távozásáról festenek. Ha jogosulatlanul, hát akkor éppen az a czélja az interpellácziómnak, hogy a kormánynak alkalma legyen azt kinyilvánítani, hogy üres, alap nélküli mende-mondák azok, a melyek a vezérkari főnöknek távozását egyáltalában bármely politikai irányzattal összeköttetésbe hozzák; ha jogosan, hát akkor nemcsak az előbb ecsetelt formai szempontból, hanem külpolitikánk irányának ismerete, megállapítása és ellenőrzése szempontjából is tudnunk kell, hogy minő természetűek voltak tehát azok a differencziák, a melyek erre az eredményre vezettek. Ugyanaz az általánosan elterjedt hir, a mely egyáltalában politikai hátteret ad ennek a személyváltozásnak, ezt a politikai hátteret akképen festi,