Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-307
3ü7. országos ülés 19íi deczember 6-án, szerdán. Ül Gróf Tisza István képviselő ur, azt hiszem, akaratlanul és csak elszólás folytán két olyan nyilatkozatot tett beszédében, a melyet én részemről szó nélkül nem hagyhatok. Az együk nyilatkozat, a melyet gróf Andrássy Gyulával szemben használt, igy szól (olvassa) : »Az első dolog, a mire 67-es politikusnak törekednie kell, hogy ne üssön rést a 67-es táboron.« Bocsántatot kérek, én azt hiszem, hogy első kötelessége minden politikusnak — akár 67-es, akár 48-as — a nemzet, az ország érdekét tartam szem előtt (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) és nem azt, hogy rést ne üssön valamely táboron. (Ugy van ! baljelöl.) Másik kijelentése nézetem szerint még súlyosabb beszámitás alá esik. Azt mondja gróf Tisza István, a koaliczióról beszélve (olvassa) : »Nem tudtunk a nemzeti ügy számára vereségnél és szégyennél egyebet hozni.« Bocsánatot kérek, ha Tisza István képviselő ur ugy volt meggyőződve, hogy az a harcz, a melybe a koaliczió bonyolódott, a nemzet ügye, a nemzeti becsület kérdése, akkor hogyan csatlakozhatott ahhoz a kormányhoz és ahhoz a jiárthoz, a mely ezt a küzdő nemzetet akarta leszerelni ? (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Hiszen a politikában lehetnek, kell is hogy legyenek ellentétes nézetek. De ha egyszer a nemzet többsége állást foglal, ha a nemzet többsége harczba megy a nemzeten kivül álló tényezőkkel szemben, akkor minden igaz hazafinak csak egy táborban lehet lennie : a nemzet táborában. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Olvastam valahol, hogy Latour d'Auvergne herczeg, a ki testestől-lelkestől royalista volt, mikor Francziaország háborúba keveredett, beállt mint közlegény a franczia hadseregbe és végigküzdötte a háborút. Napóleontól, a kit bitorlónak tartott, nem fogadott el semmiféle kitüntetést, még altiszti rangot sem. Azt mondta : én nem Napóleonért, én Francziaország becsületéért harczoltam és harczolok. így kellene minden hazafinak cselekednie és meg vagyok győződve róla, hogy voltaképen Tisza István képviselő ur is igy gondolkozik s mikor elszólta magát, akkor csak az a hév és az a gyűlölet ragadta el, melylyel a koaliczió iránt viseltetik. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Nagyon szerettem volna még egyre-másra kitérni, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) de nem élhetek vissza a t. ház türelmével, s befejezem beszédemet. Talán még alkalmam lesz a zárszó czimén felszólalni. (Felkiáltások balfelől: Arra nem lesz alkalom !) Kijelentem, hogy nem fogadom el a javaslatot, hanem benyújtom a következő elleninditványt (olvassa) ; Elleninditvány : Mondja ki a képviselőház, hogy a véderőről szóló 276. számú törvényjavaslatot általánosságban sem fogadja el, hanem utasítja a honvédelmi ministert, hogy : tekintettel arra, miszerint az 1867: XII. t.-czikk 11, §-a értelmében »ö felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mind az, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészitő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ö felsége által intézendőnek ismertetik el,« Ö felsége pedig az 1848. évi III. t.-czikk 6. §-a értelmében a végrehajtó hatalmat Magyarországon »kizárólag csak a magyar ministerium által« gyakorolhatja, tekintettel továbbá arra, hogy az 1867 : XII. t.-czikk 12. §-a értelmében »a magyar hadseregnek időnkénti kiegészítését s az ujonczok megajánlásának jogát, a megajánlás feltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását, úgyszintén a katonaság elhelyezését és élelmezését illető intézkedéseket az eddigi törvények alapján mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében az ország magának tartotta fenn«, tekintettel végül arra, hogy az 1867. évi XII. t.-czikk 28. §-a értelmében »egy közös ministeriumot kell feláUitani azon tárgyakra nézve, melyek mint valósággal közösek, se a magyar korona országainak, se ő felsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak«, a hadseregre vonatkozó ügyek pedig a fentiek szerint a »valósággal közös tárgyak« közé nem tartoznak és igy a közös hadügyministerium az 1867 : XII. t.-czikk 28. §-a értelmében felállítható sem lett volna, olyan véderőjavaslatot terjeszszen elő tárgyalás végett, melyben a magyar hadseregre vonatkozó összes kormányzati ügyek kizárólag a magyar felelős ministerium hatáskörébe utaltatnak. (Éljenzés. A szónokot üdvözlik.) Elnök : Minthogy az ülés elején hozott határozat szerint fél egykor az interpellácziókra, illetve a válaszokra kerül a sor, a véderőj avaslat tárgyalását most megszakítjuk. Most szavazás alá kerül a tegnap beterjesztett indítvány, mely következőképen szól : »Határozza el a t. ház, hogy a tárgyalás alatt lévő 1912. évi állami költségvetés tárgyalásának tartamára a képviselőház ülései egy órával meghosszabbíttatnak, olykép, hogy a ház ülései délután 3 óráig tartandók.« A házszabályok értelmében a kérdés felett a ház egyszerű szavazással dönt. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a javaslathoz hozzájárulni, igen vagy nem ? (Igen!) Tehát határozatilag mondom ki, hogy a ház a javaslathoz hozzájárul. Megteszem a következő ülésre vonatkozó napirendi javaslatomat. Javaslom, hogy a ház deczember 7-ikén, délelőtt 10 órakor tartson ülést, melynek napirendjén lesz a költségvetés folytatólagos tárgyalása. (Helyeslés.) Ezt tehát határozatilag kimondom. Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Következik a vallás- és közoktatásügyi minister ur válasza. (Halljuk ! Halljuk !)
