Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23.
Ülésnapok - 1910-307
Há 307. országos ülés 1911 Gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház ! Ábrahám Dezső t. képviselőtársam a napokban hozzám a következő interpellácziót intézte : »1. Van-e tudomása a minister urnak, hogy Medek Anna és B. Sándor Erzsi operaházi művésznőket a folyó hóban Rómában tartandó magyar hangversenyen leendő közreműködésre felkérték ? 2. Igaz-e, hogy a minister ur a közreműködésre az engedélyt meg is adta ? 3. Igaz-e, hogy ennek daczára sem vehetnek részt nevezett művésznők a hangversenyen, és mivel okolja meg az engedély visszavonását a minister ur ? 4. Szándékozik-e a minister ur az Operánál esetleg személy változással is a. vezetésben változtatást előidézni és az Operát régi jó hirébe visszahelyezni ?« T. képviselőház ! Mielőtt igen röviden válaszolok erre az interpelláczióra, csak két megjegyzést óhajtok tenni. Az egyik az, hogy magát az interpellácziót nagyon is adminisztratív természetűnek tartom és tulajdonkép csak azért válaszolok, hogy ebből cause célebret ne csináljanak, ne fújják fel magát a kérdést, a mint a sajtóban a legutóbbi múltban tényleg felfújták. (Ügy van ! jobbfelől.) A másik dolog pedig az, hogy csodálkozom, hogy ezt az interpellácziót épen arról az oldalról méltóztatott hozzám intézni, mert hiszen a múlt évben a költségvetés tárgyalása alkalmával és azóta is egy interpelláczió keretében épen onnan figyelmeztettek arra, hogy az Opera művészi nívóját lehetőleg emeljem, (Ugy van! jobb felől.) az Opera adminisztráczióját lehetőleg függetlenítsem és lehetőleg elzárjam minden külső befolyástól, (Helyeslés a jobboldalon.) a mit magam részéről is helyesnek és jónak tartok. Akkor, a mikor Hubay Jenő zeneakadémiai tanár ur hozzám fordult és beleegyezésemet kérte arra nézve, hogy e két művésznő Rómába utazhassák és a hangversenyben részt vehessen, magam részéről a legnagyobb örömmel adtam beleegyezésemet. A mikor azonban az igazgató és a főkarnagy együttesen arról győztek meg, hogy adminisztratív szempontból ez nehészégeket okozna — miután magam részéről feltételeztem, hogy a kérdést adminisztratív szempontból előre rendezték — én, t. képviselőház, e beleegyezésemet visszavontam, (Helyeslés jobbfélől.) még pedig azért, mert azt tartom, hogy annak eldöntésére, vájjon a két művésznő tényleg az Opera érdekének sérelme nélkül elmehet-e Rómába, vagy nem, sem a t. képviselő ur, sem az én csekélységem, hanem elsősorban az igazgató a kompetens. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Annál is inkább, mert nem tartozom azon emberek közé, a kik, ha egyszer álláspontot elfoglaltak, mindenáron meg akarnak állni mellette, még ha belátják is, hogy esetleg az álláspont fentartása magának az ügynek, vagy intézménynek a kárára van, a deczember 6-án P szerdán. mely intézmény érdeke rájuk van bizva. (Helyeslés a jobboldalon.) A magam részéről örültem volna annak, ha a két elsőrendű művésznő Rómába elmehetett volna és részt vehetett volna a hangversenyben ; meg vagyok győződve arról is, hogy ha a rendezőség komolyan akarja, azok a hangversenyek rendesen le fognak folyni és mindenesetre nagy sikerrel fognak végződni. Hiszen e tekintetben már vannak is értesítéseim arra nézve, hogy a tegnapelőtti hangverseny nagy sikerrel végződött. Annyival is inkább mondhatom ezt, mert hála istennek, művészetünk oly nivón áll, hogy van más kiváló művésznő is Magyarországon, a ki a La Grange áriát vagy a Sába királynője nagy áriáját el tudja énekelni Rómában, és ott dicsőséget tud szerezni a magyar kultúrának, eltekintve attól a körülménytől, hogy annak idején maga az Operaház igazgatósága több más nagyon előkelő művésznőt akart az ottani hangverseny rendezőségének rendelkezésére bocsátani. Mivel tehát meggyőződésem szerint az igazgató tisztán az Opera érdekében helyezkedett erre az álláspontra, és semmiféle kicsinyes szempontok őt nem vezérelték; miután továbbá meggyőződésem, hogy a szerződtetett operai tagoknak első hivatásuk az, hogy az Opera művészi igényeit elégítsék ki, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és csak másodsorban hivatottak arra, hogy a külföldön propagálják a magyar művészetet; miután a közelmúltban egy erélyes és határozott művészi vezetés nyomait konstatáltam az Operaházban ; és miután az újonnan szerződtetett főkamagyban egy elsőrendű művészt ismertem fel, a ki nemcsak azt tudja, a mit nem akar, hanem azt is tudja, a mit akar, és ilyen emberekre van szükségünk : (Helyeslés a jobboldalon.) azért én ezen inczidensekből kifolyólag semmiféle változtatást nem óhajtok tenni az Opera vezetésében.. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék a választ tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ábrahám Dezső: T. képviselőház ! Én mindenesetre legelsősorban őszinte köszönetetem és alkotmányos szemjrontból elismerésemet is kell, hogy kifejezzem pártunk álláspontja alapján a minister urnak azért, hogy az interpelláczióra ilyen rövid időn belül válaszolni szives volt. A mi azonban magát az interpelláczió érdemét illeti, legnagyobb sajnálattal jelentem ki, hogy daczára azon indokoknak, melyeket az igen t. minister ur itt felhozott, a választ tudomásul nem vehetem. T. képviselőház ! A főkarnagy ur és az igazgató ur felterjesztésében, melyet az igen t. minister úrhoz intézett, egyetlenegy pontra helyezte a fősúlyt és ez a kiküldendő művésznők nélkülözhetetlensége. Szerintem a kérdés tisztán ebből a szempontból bírálandó el, hogy mennyiben áll meg az előterjesztés ezen állítása és mennyiben nem. Méltóztassanak megengedni és engedje meg az igen t. minister ur, hogy erre vonatkozólag adatokkal szolgálhassak.
