Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-278

72 278. országos ülés 191Í október 28-án, szombaton. Lehetetlen helyzet az, t. ház, hogy a hadseregnek nyelve más legyen, mint a nemzeté és feltétlenül kívánatosnak kell tartanunk, hogy nyelvünk a hadseregben is érvényesüljön. (Helyeslés balfelől.) Államiságunk legjellemzőbb jele a hadsereg nyelve és zászlaja, és bármilyen legyen is a kormányforma, nincsen egy állam sem a világon, kezdve a kis San-Marinótól a rengeteg kiterjedésű Kináig, a mely államiságának ezen jelvényeivel nem birna ; (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás baljdől.) nincs a kerek világon nemzet, akár a kisebb, akár a sok száz millióból álló nemzeteket veszszük, a melyet nem a maga zászlaja alatt és nem a saját nyelvén vezényelnének. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nálunk azonban a hadsereg zászlaja nem magyar, a nyelve pedig német. Hiszen ebben a hadseregben még csak tiszt sem lehet az, a ki a német nyelvet nem tudja ! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mi katonáink nem Magyarország katonái, hanem a császáréi. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ha odakünn a vidéken egy kiszolgált katonával beszélünk, az csak a császárról beszél, az »a császár kenyerét ette« ; (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) az a katona sem a magyar alkotmány, sem' az ország törvényei iránti engedelmességre fel nem esküdött; nem függ a magyar kormánytól, hanem a törvényhozásnak nem felelős hadügyministertől, tehát az az intézmény, a mely más nemzeteknél az államiság megtestesítője, nálunk az államiság hiányának feltüntetője. (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) • Vannak, a kik azt állítják, hogy az állandó hadsereg életbeléptetése óta ez mindig igy van, de ennek merőben ellentmond a történelem, mert Mária Terézia idejében nem a fekete-sárga zászló alatt és nem a német vezényszó mellett mentette meg a magyar nemzet a Habsburg-Lotharingiai dinasztiát (Ugy van l Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és ugy tudom, hogy Savoyai Eugén dicsőséges hadjáratainak sikere sem ennek volt köszönhető. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbjelől. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Halljuk a szónokot ! Fiókparlament !) Kétségtelen tény az, hogy nem annyira a hadsereg száma, mint inkább lelkesedése és nemzeti érzése dönti el a küzdelmet. A nemzeteknek egybe kell forrniok hadseregükkel, de nálunk bárki bármit mond is, nincs meg a hadsereg szeretete, nem vagyunk vele összeforrva, egybekapcsolva. Pedig csakis a magyarul beszélő és magyar nyelven vezényelt hadsereg lenne képes újra felkelteni a magyar nemzet nagy katonai erényeit és büszke hirét, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy ha szükség lesz reá, valamint a múltban is megtette, megtehesse a jövőben is, hogy a magyar király trónjáért és a hazáért kardjával irja be nevét Európa történelmébe. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A magyar nyelv kötelező használata a magyar ezredekben a legnagyobb mértékben hozzájárulna a nemzeti állam kiépítéséhez; megszűnnék a katonaság elszigeteltsége a társadalomtól és a társadalom benne nem ellenséget, hanem segítő társát ismerné fel. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyik sarkalatos pontja a létszámemelés, (Halljuk ! Halljuk !) és igy meg kell felelnem arra a kérdésre is, vájjon ezen óriási nagy létszámemelésre van-e szükség. Már több éve kisértett ez a kérdés, de mindig lekerült a napirendről, most azonban, hogy a ház asztalára tették le a javaslatot, komolyan kell ezzel a kérdéssel foglalkoznunk. Meg tudom érteni azt, hogy a király egy nagy hatalmas hadsereget láván és azt is megtudom érteni, hogy erre nézve Ausztria népének ugyanaz a felfogása. Ábrahám Dezső: Azok sem akarják ! Bosnyák Géza : Hiszen Ausztriának van óriási nagy, fejlett ipara ; iparczikkei mindjobban szaporodnak, ugy hogy ma már az a helyzet állott elő, hogy Ausztria nem képes iparczikkeit rendes piaczain elhelyezni, tehát uj piaczokat kell szereznie, ezen czél elérésére pedig igen hatalmas eszköz az erős nagy hadsereg. De nézzük csak meg ezen létszámemelés képét a mi hazai viszonyaink tükrében is. Nekünk magyaroknak csak védelmi szempontból kell a hadsereg, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) csak védő hadseregre van szükségünk, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert azt hiszem, nincs senki e hazában, a ki hódító kalandokra gondol, . .. Ábrahám Dezső: Meg akarják hódítani Argentínát ! Bosnyák Géza : ... sőt a leghatározottabban kell tiltakoznia minden magyar embernek az ellen, hogy ezen létszámszaporitás hódítás czéljábó] történjék. Hiszen nekünk nagyon szomorú tapasztalataink vannak a hódításban. Hiszen Bosznia és Herczegovinának annexiója, illetve okkupácziója semmikép sem vált a magyar nemzetnek előnyére, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a mennyiben látjuk, hogy csak ujabb súrlódási pontot támasztott közöttünk; és habár Bosznia és Herczegovinának feltétlenül Magyarországhoz kellene tartoznia, mégis ez a kérdés máig sincs tisztázva, és nem akarok rossz próféta lenni, de félek tőle, hogy itt is igen nagy vereséget fogunk szenvedni Ausztriával szemben, pedig napnál fényesebb a mi igazunk. (Igaz ! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső : Megcsinálják a trializmust! Bosnyák Géza: Mi nem tekintjük olyan czélnak a hadsereget, a melyért születik, dolgozik és meghal a nép. Mi ezt csak eszköznek gondoljuk, hogy az állam biztonsága megvédessék, hogy a becsületes polgári munka biztosítva legyen. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi nem akarunk semmi közös intézményt erősíteni ; nagyon szomorú tapasztalataink vannak, hogy minden közös intézmény ujabb és ujabb súrlódási pont Ausztriában, és nem élhetünk más-