Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-278

278. országos ülés 1911 október :>8-án, szombaton. n kép Ausztriával jó szomszédi viszonyban, csak ugy, ha ezen súrlódási pontokat mindig és mindig kevesbítjük. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Az én véleményem szerint, ha ez a törvényjavaslat szavazás alá kerül, a mit nem kívánok, különösen nemzeti szempontból nem óhajtok, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) de mégis, ha szavazás alá kerül, üljünk bár e háznak bármely oldalán, szavazzunk akár mellette, akár ellene, mindegyikünknek tiltakoznia kell az ellen, hogy a létszámszaporitás hódítás czéljából történjék, tiltakozni kell előre is az ellen, hogy hazánk a nagyhatalmi tébolyba belesodortassék s ezzel olyan óriási költségekkel terheltessék meg, a melyeknek következtében igen sok osztrák vállalkozó milliomos lesz akkor, a mikor a dolgozó nép milliói koldusbotra fognak jutni. (Élénk tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső: Ezek a kilátások! Bosnyák Géza: A létszámfelemelés ellensúlyozására be akarja a kormány hozni a kétéves szolgálatot. De ez valósággal egy szemfényvesztés, hogy a legenyhébben fejezzem ki magamat. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen mindnyájan tudjuk azt, hogy a gyalogságnál lenne csak meg a kétéves szolgálat, de ott is már az altiszteket büntetésből három évig akarják szolgáltatni. (Mozgás jobbfelől.) Bocsánatot kérek, csak nem lehet jutalmazásnak venni azt, ha valaki már két évig szolgált és bentartják még egy évre. A honvéd lovasságnál idáig kétéves volt a szolgálat, most azt is fel akarják emelni három évre. Tehát az egyenlőség ebben sehogy sincsen keresztülvive, sőt határozottan visszaesés tapasztalható. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A tengerészetnél meg épen már négyéves a szolgálat. Tehát ha valósággal kétéves szolgálatot akar a kormány és a többség behozni, ezt becsülettel keresztül is kell vinni minden vonalon, nem pedig kivételeket tenni és a magyar huszárságot az által megnyomorítani , hogy a mostani két év helyett 3 évet szolgáljon. De a nagyszámú létszámemelés gazdaságilag is óriási károkat csinál, a mennyiben elvonja az összes fiatal munkás kezeket a dologtól. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De van egy rendelkezése a törvényjavaslatnak, a melyet határozottan sérelmesnek tartok a tanítókra nézve. Nem tudok ebben a tekintetben egy véleményen lenni Kovácsi Kálmán t. képviselőtársammal, (Mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! baljelöl.) a ki tegnapi beszédében helyeselte a tanítóknak egyéves szolgálatát. Nagyon jól tudjuk, hogy eddig, ha a 8 heti szolgálatra bevonult az a tanító, akkor az iskolában egy másik tanító tanított helyette, tehát állását nem vesztette el, hanem ha leszolgálta a nyolez hetét, újra visszament a falujába, tovább tanítani. Most besorozzák ezt a tanítót egy esztendőre, és az a község nem teheti meg azt. hogy a helyét nyitva tartsa a számára, hanem kénytelen lesz egy másik tanítót fogadni, ha ugyan kap, és most, miKÉPTH. NAPLÓ. 1910—1915. XII. KÖTET. kor az egyéves szolgálat letelik, az a szegény tanitó — hisz tudjuk, hogy az országnak majdnem legszegényebb népe megy erre a pályára, ki saját vagyonnal nem igen bir, vagy kevéssel — ki lesz téve annak, hogyha kijön a katonaságtól, elveszti a kenyerét és nem tud tisztességesen megélni. Csak egy eset lehetséges, az, hogy ha ez az eset előáll, — pedig feltétlenül elő fog állni, akár hosszabb, akár rövidebb ideig — ha az egyéves szolgálat mellett megmarad a többség, arra az időre, míg elveszti kenyerét, kárpótolni kell azt a tanítót, mert nem lehet kívánni tőle és nem óhajtandó, hogy azért, mert katonai szolgálatot teljesít, megutálja a hadsereget, a mely miatt kenyerét elveszti. Tudjuk e házban mindannyian, hogy nem addig terjed el egy nagyhatalomnak a karja, a meddig a kardja ér, hanem a meddig a nyelve és a kultúrája elér. A napóleoni korszak már rég lejárt, mióta a nemzeti eszme varázsa vezeti az országokat és a térképet többé nem tollal, hanem vésővel és kalapácscsal készítik. Hisz Bismarck a nagy német hadjárat idején világosan kimondta, hogy azt a nagy győzelmet nem a katonaságnak köszöni, hanem a schulmeistereknek. Ebben igen nagy igazság rejlik, mert hiszen ezek alkotják és formálják az ifjú generácziót, és ha az jó kezekben van, megelégedett és boldog emberek kezében, ez mindenesetre csak a nemzstnek fog hasznára válni. (Helyeslés a baloldalon.) Ezért én nagyon ajánlom a kormány figyelméba, hogy vagy hagyja meg a régi nyolczhetes szolgálatot, vagy ha egyéves szolgálatuk lesz, akkor azon időre, a melyre elvesztette valamelyik a kenyerét, az állani kárpótolja őt érte. (Helyeslés a baloldalon.) Elhibázott és meggondolatlan lépésnek tartom ezt a nagyfokú létszámemelést a kivándorlás szempontjából is. Nagyon jól tudjuk, hogy milyen óriási nagy azoknak a száma, kik itt hagyják a hazát, és mennek uj hazát keresni. A kivándorlók közt pedig csak teljesen egészséges, ép testalkatú emberek vannak, mert hiszen nyomorék ember nem mehet oda kenyeret keresni. Ha az ember figyelemmel kiséri a főszolgabírói kimutatásokban, hogy a sorozásra kötelezettek milyen nagyszámmal vannak távol, még azon megyékben is, mint pl. az enyémben, Zala megyében, hol a kivándorlás még nem öltött oly nagy mérvet, látja, hogy milyen sokan vannak távol a sorozástól. Hogy gondolja a kormány, hogy ezt az óriási létszámemelést elő tudja állítani ? (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Hisz vannak Felső-Magyarországon községek, hol alig lehet már férfiakat találni. Ez megint a magyarságot sújtja nagyon erősen, mert ott fent nem kerülvén ki a létszám, a magyar vidékeknek keh ezt pótolni. Vájjon fog-e abból előny származni az országra, ha meglesz a nagy katonaság, idebenn pedig a földmivelés, ipar és kereskedelem pangani fog. Mert hiszen, az a kevés munkaerő, mely nem lesz elvonva a katonaság által, természetszerűleg megdrágul, mert hiszen természeti törvény az,- hogy a miből keve10