Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-278

70 278. országos ülés 1911 október 28-án, szombaton. tárgyamtól netalán kissé eltérnék, kérem erre a háznak szíves engedélyét. (Felkiáltások : Megadjuk !) Elnök: A ház a kért engedélyt megadja. Bosnyák Géza: A kiegyezési törvényt a király és Deák Ferencz bölcsessége hozta létre, kiindulva a pragmatika szánkódéból, a melyet jogalapnak vettek. E jogalapból kiindulva, a törvény 28. §-ában és ö felsége akkori trónbeszédében a következő lett mondva : (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) »A magyar korona országai (Zaj. Elnök csenget.) egyrészről, másrészről Ő felsége többi országai és tartományai együtt ugy tekintetnek, mint két külön és teljesen egyenjogú fél, vagyis a két fél között a közösügyi kérdésekre nézve a mellőzhetetlen feltétel a teljes paritás.* (Igaz I JJgy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A törvénynek nem lehetett más a czélja, mint azt az évszázados súrlódást, a mely a nemzet és az uralkodó között volt, megszüntesse, bizonyos alkotmányos formát teremtsen és ezáltal a súrlódásokat egyszer és mindenkorra megszüntesse. Köztudomású tény az is, hogy ezen kiegyezés megkötésénél semmiféle idegen hatalom befolyással nem birt, hiszen a törvény 5. §-a világosan kimondja, hogy csak a magyar országgyűlés és a magyar király közegyetértéssel intézi az ügyeket. A midőn Ö felsége és a magyaT nemzet közös megegyezésével a mai magyar alkotmányt életbe léptették, ugyanakkor a trónbeszéd szavai szerint alkotmányos jogokkal ruházták fel az örökös tartományokat, Ausztriának többi tartományait is. Ennek következtében az abszolút uralkodás véget ért és mindkét államban az alkotmányos forma lépett életbe. Hazánkban, ősi törvényeink és közjogunk értelmében a jogfolytonosság alapján, Ausztriában pedig a császári kegy adományaként adták meg azt. Ennélfogva rendezve lett a viszony egyrészt a nemzet és az uralkodó közt és másrészről rendezve lett azon közös viszony, a mely Magyarország és Ausztriának többi tartománya között fennáll, a mely viszony az 1867-iki törvény XII. czikkeiben a legszigorúbban körül van határolva. Közös az uralkodó, közös az együttes védelem és az ebből folyó közös védelemnek két eszköze a hadügy és a külügy és természetesen a közös védelem biztosításához szükséges költség, így tehát közös a hadügy és a külügy, de ez mindkét államnak egyenjogú intézménye, vagyis a két önálló állam tart együtt hadsereget és diplomácziát és mindegyik külön-külön, önálló joggal szavazza meg a védelemhez és a diplomacziához szükséges költségeket. A. hozzájárulási kvóta bizonyos időszakonként egyezségileg állapittatik meg és az 55. §. világosan kimondja azt, hogy Magyarország és ö felségének többi országai, mint szabad nemzet szabad nemzettel, időről-időre egye^kedésileg állapodnak meg. Méltóztatnak tudni, hogy ezen közösügyek intézésének nélkülözhetetlen feltétele a paritás, vagyis az egyenlő jog a közös intézményekhez. Vagyis, egyik állam sem, sem Magyarország, sem Ausztria több jogot nem kivánhat a másiknál, mert hiszen természetesen folyik ebből, hogyha valamelyik több jogot gyakorol, mint a másik, akkor nincs meg az egyenlőség, hanem az alárendeltségi viszony áll elő. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) És ezt Deák Ferencz igen szépen fejtette ki belvárosi választóihoz intézett beszédében, hogy ő ezt a kiegyezést ugy képzeli, hogy két egyenlő oszlop van, a melyen fekszik az iv, ezen az ivén trónol a király, és botor lenne az, a ki az egyik oszlopot a másikhoz közelebb akarná hozni, mert ennek természetes következménye az lenne, hog}

T az iv összedől. És mégis mindennek daczára homlokegyenest ellenkező felfogások jelentkeznek mindkét országban, és ezt teljesen tévesen magyarázzák. Ma már ennek oka köztudomású, a mely nem más, mint hogy a kiegyezési törvény magyar szövege és a kiegyezési törvény német szövege nemhogy nem fedi egymást, de alajaelveikben is teljesen ellentétesek egymással. A magyar kiegyezési törvéi^r 11. §-a a következőket mondja (olvassa) : »Ö felsége alkotmányos fejedelmi jogának ismeri el a hadügy körében mindazt, a mi az egész hadseregnek, és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészitő részének egységes vezényletére, vezérletére és belszervezetére vonatkozik.« Vagyis a magyar nemzet a hadügyre vonatkozó intézkedéseket az alkotmányos király kezébe tette le, a ki is azokat alkotmányos utón köteles gyakorolni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ausztria népeinek akkor még alkotmányuk nem lévén, ez az intézkedés nem volt igy átvéve, és igy az ő kiegyezési törvényükben a Gesammtarmeeval az uralkodó szabadon rendelkezik. Az osztrák kiegyezési törvény egy betűvel sem tesz emlitést a magyar hadseregről, mint az egész hadsereg kiegészitő részéről, ők csak a Gesammtarmee-t ismerik. Az osztrák törvény fél évvel később lett szentesítve és abból a magyar hadsereg fogalma teljesen el van sikkasztva, sőt teljesen más értelmezést ad a legfőbb haduri jogok forrásának. Az osztrák törvények szerint ez az osztrák császári abszolút hatalomból folyik, a mi törvényünk szerint ez alkotmányos jog, a mely törvényesen és alkotmánvosan gyakorlandó. (Ugy van! balfelől.) Igen sok ellentét van e két törvény között, de ez az ellentét sehol sem olyan nagy, mint abban, hogy a magyar kiegyezési törvény világosan kimondja, hogy a közös ügyek intézésére nézve elengedhetetlen feltétel a paritás, az osztrák kiegyezési törvényben pedig paritásról szó sincs. De, t. ház, még a czime is más és más e két törvénynek és valóban csodálatraméltó, Deák Ferencz bölcsessége hogyan tudta ezt elnézni, hogyan tudta ezt elfogadni. Ebben van az oka a folyton folyvást megújuló eUentéteknek Ausztria és Magyarország között és én azt hiszem, hogy csak egyetlenegy ut vezetne ezeknek a megszüntetésére : az osztrák kiegyezési törvénynek a revíziója, mert hiszen a magyar kiegyezési tör-