Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-278

278. országos ülés 1911 október 28-án, szombaton. 69 vitázhatatlan joga, a melylyel élhet és a melylyel élnie keli. . . Ertsey Péter: Hát a többségnek nincs meg ? Bosnyák Géza: .. . s ez nem más, mint a bírálat, a fékezés, s az adott körülmények között minden megengedhető eszközzel megakadályozása az olyan törvényjavaslatnak, melyet a kisebbség saját legjobb lelkiismerete és tudása szerint az országra nézve károsnak, vészthozónak tart. Ennyi joga megvan a kisebbségnek, és ha ezzel a jogával nem él vagy nem tud élni, elvesztette létjogát itt a parlamentben, és rútul visszaél azok meg-, bízásával, kik a parlamentbe küldték. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nadányi Gyula : Ez kötelessége az ellenzéknek. Bosnyák Géza : A véderő kérdésében már régi idő óta valóságos harcz folyik a nemzet és uralkodója között. Voltak fegyverszünetek is, de igazi béke nem volt soha. Buktak pártok, buktak kormányok, sőt egyszer még az alkotmányt is felfüggesztették. Végzetes szerencsétlenség az nálunk, hogy az uralkodó és a nemzet, ez a két hatalom, nem jár karöltve egymással a népek boldogitásának érdekében, hanem igen sokszor egymás ellen törnek. Ez a különös, sajátságos körülmény abban leli magyarázatát, hogy a mi állami életünkben kétféle igazság van, a nemzet igazsága és a király igazsága és ez a két igazság egy útra nagyon ritkán kerül. Ez az oka annak, hogy a nemzet igazsága csak annyiban tud érvényesülni, a mennyiben nincs útjában a király igazságának, mert ha útjában van, akkor felbomlik a rend, megakad a gépezet és a jog helyett az erőhatalom veszi át bitorló uralmát, (Ugy van! Ugy van! balfélól.) Pedig a nemzet igazságának oly magasan kellene állania, mint a csillagos égnek, a melynek alatta fekszik minden, még a király is. (ügy van! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha a kormány nemzeti munkát akar végezni, igazán kötelessége lenne ennek a javaslatnak visszavonása. Hisz a legnagyobb mérvben ellenkezik az igazi rjarlamentárizmus fogalmával az, hogy ez a ház foglalkoznék a véderő] avaslat elbírálásával, a mikor erre a választóktól nem kapott meg' bizást. (Ugy van ! balfelől.) De ellenkezik ez azzal a paktummal is, a melyet a király a koaliczióval kötött, . . . (Ugy van ! balfelől.) Kún Béla: A nemzettel! Bosnyák Géza: . . . midőn a király félreismerhetetlenül, félremagyarázhatatlanul megmondta, hogy a véderő szaporítását és a létszám felemelését az uj választói törvény alapján összeülő népparlament elé fogja terjeszteni. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem a magánember megállapodása volt, hanem a király kötötte a nemzettel. (Ugy van! Ugy van! balfelcjl.) Ennek megtartása véleményem szerint mind a két félnek egyaránt kötelessége. Az osztrák katonai körök — ugy látszik — máig sem tanultak sok keserű tapasztalatból. Elbizakodottságukban nem gondolták meg soha a következményeket és képesek voltak a legjobb hadsereget is csatába vinni akkor, mikor rajtuk kivül mindenki előre megjósolta a bukást. Most a t. túloldal vette át ennek a hadseregnek szerepét és odaadja magát egy olyan vállalkozásnak, a melyben elpusztultak a pártok, elpusztultak a kormányok a nélkül, hogy ebből akár az uralkodónak, akár a nemzetnek is bármilyen haszna volna. (ügy van! ügy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Csodálatos, — a mint azt Apponyi t. képviselőtársunk oly ékesen elmondotta — hogy a mikor a szabadelvű párt volt többségben, mindig azt lehetett hallani, hogy a többség akaratának érvényesülnie kell. Mikor pedig a koaliczió jött többségre, akkor ez a többségi akarat nemcsak a katonai kérdésekben, hanem már a gazdasági kérdésekben is megakadt a másik hatalomnak, az uralkodónak akaratán, (Ugy van ! Ugy van! balfelől.) vagyis nyíltan kiviláglott, hogy csak addig van nálunk alkotmányosság, a mig a többség akarata fedi az uralkodó akaratát. (Ügy van ! balfelöl.) A nemzetnek csak azt szabad akarnia, a mit az uralkodó akar, pedig az alkotmány sohasem adott olyan jogot az uralkodónak, hogy a nemzeti akaratot elnémítsa, vagy megmásítsa. (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mikor a nemzet akarata ellenkezésbe jut az uralkodóéval, akkor mindig a nemzetet teszi erősebbé, mert a jog az uralkodó kezéből a nemzet kezébe kerül. (Elénk helyeslés balfelöl.) A mi alkotmányos életünk már hosszú időkön keresztül hamis volt. Az uralkodó keresett a maga akaratának többséget és ennek fényes bizonyítéka volt a legutóbbi kormányválság. Ebben van az oka annak, hogy az u. n. szabadelvű párt idején nem volt soha ellentét a két akarat között, mert a szabadelvű párt nem a nemzet akaratát, hanem az uralkodóét portálta, (ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez nehezíti meg, ez teszi majdnem lehetetlenné a békés kibontakozást a nemzet és uralkodója között és igen nagy szolgálatokat fog tenni ugy a dinasztiának, mint a hazának az, a ki meggyőzi az uralkodót arról, hogy az uralkodónak is alkalmazkodnia kell a nemzet akaratához, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert a hatalom csak eszköz az uralkodó kezében, (Ugy van! balfelől.) a czél nem lehet más, mint népeinek a boldogitása. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Múzsa Gyula: Ez magyar beszéd! Bosnyák Géza: Ezek után, t. képviselőház, pártállásomból kifolyólag, bírálni fogom a benyújtott javaslatot (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) és pedig három szempontból. Először a magyar hadsereg szempontjából, másodszor a létszám szempontjából, harmadszor pedig a nemzet teherviselési képességének szempontjából.(//aHjuk ! Halljuk ! balfelől.) Hogy ezt megtehessük és állitásom bizonyítani is tudjam, szükségesnek tartom, hogy az 1867-iki kiegyezésnek erre vonatkozó részével is foglalkozzam egy kissé. (Halljuk! Halljuk!) Ha