Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-301
498 301. országos ülés 191Í november %9-én, szerdán. sem az országban senki sem az ellenzék magatartását olyannak, mintha vonakodnék a haza védelme érdekében megadni a szükséges eszközöket ! Hogy miért vonakodunk mi az ilyen szervezetű, ilyen felfogású véderő fejlesztésétől, annak indokait előttem szólott t. képviselőtársaim nálam bővebben és szebben kifejtették már. Vonakodunk azért, — a mint röviden kifejezhetem — mert meg vagyunk arról győződve, hogy a nemzet egyfelől külső ellenség által megtámadtatva nem találhatja fel a mai véderőben a maga védelmi eszközeit ugy, mint lehetne akkor, hogyha a nemzet kívánságai minden téren teljesíttetnének, másfelől ennek a véderőnek fejlesztése nemzeti érdekeinknek, nemzeti kultúránknak, általában állami ezéljainknak, önállóságunknak inkább hátrányára szolgál, mint előnyére. (Ugy van ! balfelöl.) Nem akarom én ezzel megbántani azért a mi hadseregünket, sem annak egyes tiszteletreméltó tagjait; elvégre akármilyen is ez a hadsereg, de a mienk és én a miénket gyalázni nem kívánom. De el akarom mondani a magam részéről mindazokat az indokokat, a melyek engem — és azt hiszem, velem egygondolkozásu barátaimat is — arra indítottak, hogy a véderőnek fejlesztésétől a mostani keretekben és a mostani viszonyok között abban a szellemben, a milyenben a véderő ezúttal vezettetik, igenis elzárkózzunk. A véderőt most fejleszteni ép ugy nem akarjuk, mint nem akartuk 1903-ban, vagy 1902-ben, szóval akkor, a mikor már ez a kérdés a képviselőház elé került. (Ugy van ! a baloldalon.) Mert, t. képviselőház, igazán idilli csönd és gyöngyélet volna ebben a képviselőházban, hogyha ez a kérdés nem járna mindig vissza, mint valami hazajáró lélek. Ez az a mesebeli sárkány, a melyről a magyar népmese beszél, hogy a falu kutjában ül és nem ad vizet máskép a szomjas népnek, csak ugy, hogyha egy-egy szűz leányt áldoznak fel neki. Ez az a mesebeli sárkány, a mely minden évben, vagy minden tiz esztendőben előjön az ő ujabb és ujabb, nagyobb meg nagyobb követeléseivel. Mégis abban különbözik a mesebeli sárkánytól, hogy a mosebeli sárkány a véres áldozat viszonzásául legalább szolgál üditő itallal, azonban ebben a hadseregben, ennek mostani szervezetében, mostani összeállításában a mi szomjúhozó lelkünk nem találja meg a maga lecsillapodását. (Ugy van! a baloldalon.) Nagyon sürgős lett egyszerre ennek a törvényjavaslatnak beterjesztése, 1911, vagyis folyó évi június 13-ikán már tárgyalni kezdte az országgyűlés nálunk ezt a törvényjavaslatot és azóta tárgyaljuk szakadatlanul. S ime, t. képviselőház, azt látjuk, hogy Ausztriában még csak be sincs terjesztve. Hát miért csak Magyarországnak eminens érdeke a véderő fejlesztése, miért csak itt szükség, miért kell csak Magyarországnak sietni a véderő kiterjesztésé 1 * el és miért forog fenn csak itt imminens veszedelem, a melynek következtében sürgősen kell megalkotni ezt a törvényjavaslatot, holott Ausztriában még egyáltalában be sincs terjesztve ? T. képviselőház ! Nagyon helytelen volt ez a sietség, nem volt arra semmi szükség. Ez az, a mit Shakespeare Hamlet-jében »gonosz hamarság<<-nak nevez. Miért kellett nekünk olyan gonosz hamarsággal előrerántani ezt a törvényjavaslatot, holott Ausztriában, ime, már félév eltelt és még csak nem is gondolnak arra, hogy mikor fogják egyáltalában a Reichsrat elé terjeszteni? (Ügy van! a baloldalon.) Székely Ferencz igazságügyminister: Már beterjesztették ! Együttesen történt a beterjesztés. (Felkiáltások a baloldalon : De nem tárgyalták!) Ez igaz! Elnök : Csendet kérek ! Benedek János: S e mellett, t. képviselőház, kétségtelen az is, hogy különösen a létszámemelésre, a kétéves katonai szolgálati időre stb., szóval, a törvényjavaslat egyes intézkedéseire vonatkozó adatokat a népszámlálási statisztikából kellett meritenie az illetékes tényezőknek, a t. kormánynak és merítette az 1900-ik évi népszámlálási statisztikából, holott módjában lett volna pár hónapi vagy félévi, vagy mondjuk, egy évi várakozási idő után tökéletesebbet, jobbat, a népszámlálási statisztika adatainak jobban megfelelő munkát alkotni. Hiszen az 1910. évi népszámlálás adatai ma már a t. kormány rendelkezésére állanak és a t. kormánynak módjában lett volna a statisztikának különösen azon részeit, a melyek szerves kapcsolatban, szoros vonatkozásban vannak a most benyújtott véderő-törvényjavasíattal, sürgősen kidolgoztatni. Tökéletlen munkának tartom tehát a benyújtott törvényjavaslatot és az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatokat már csak azért is, mert a számitás alapjául elavult statisztikai adatokat vett. Tiz esztendő alatt Magyarország fejlődése, helyesebben Magyarország visszaesése a népességi statisztika terén olyan nagy, hogy ezt figyelmen kivül hagyni ilyen törvényjavaslatnál nem lehet. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Elnök csenget.) Magyarország népessége nemcsak a szerint alakul, hogy hányan születnek és hogy hányan halnak meg, hanem változik a kivándorlás mértéke szerint is. A kivándorlás pedig szerves kapcsolatban áll egyfelől Magyarország gazdasági helyzetével, másfelől Magyarország ujonczállitó képességével. Csak nemrégiben történt meg vidéki korteskedés alkalmával, hogy Tiszapolgárra kerültem, és ott este bálba mentem. A bálban csodálkozva láttam, hogy a lányok meg a menyecskék egymással tánczolnak. Természetesen nagyon kapósak lettünk egyszerre. (Elénk derültség.) Kérdeztem, hová lettek a legények, hogy sarkantyús csizmában talpra pattanjanak és megforgassák ezeket a tiszaparti szép menyecskéket. Felvilágositásul azt mondták, hogy mind kinn vannak Amerikában. A 18 és 45 év közti, tehát tánczra még alkalmas fiatalságnak (Elénk derültség.) minden valamire való tagja kinn van Amerikában. S ez azon a vidéken van így, a melynek színtiszta, aranytiszta magyar a népe. Ott van az a
