Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-301

Söi. országos ülés Í9ií november $9-én, szerdán. 49? állapotokat és igazolja azt, hogy Horvátországban ma már minden jogrend egyszerűen megszűnt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Az eset röviden a következő : Budiszavljevics Bude országgyűlési képviselőt, a ki a múlt vasárnap .. . (Felkiáltások a jobboldalon : Nemi képviselő! Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Most is az I) Polónyi Géza: A magyar országgyűlésnek tagja ! Jó lesz megtanulni a közjogot! (Zaj. Elnök csenget.) Lovászy Márton : ... a ki múlt vasárnap a grubisnopoljei járásba, Herczegovácz községbe érkezett, hogy a horvát-szerb koaliczió jelöltjét, Wilder-t támogassa, a járási főnök hétfőn csendőrökkel a járásból eltolonczoltatta, a nélkül, hogy a képviselő erre nézve bármiféle okot szolgáltatott volna. Én azt hiszem, t. képviselőház, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) hogy ez az eset nemcsak a mentelmi jognak, de a személyes szabadságnak is flagráns megsértése, a mely megtorlatlanul nem maradhat (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és a melyben meggyőződésem szerint ennek a háznak feltétlenül intézkednie kell. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva én a házszabályok értelmében kérem a t. házat, méltóztassék e bejelentésemet a mentelmi bizottsághoz utasítani. (Helyeslés balf

el01-) Elnök : Lovászy Márton képviselő urnak bejelentése, a mely Budiszavljevics Búdé mentelmi jogának megsértésére vonatkozik, a házszabályok értelmében, minden vita nélkül, a mentelmi bizottsághoz tétetik át. Következik napirend szerint a véderőről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Ki következik ? Zlinszky István jegyző: Benedek János! Benedek János: T. képviselőház ! Nemcsak pártállásomból, de egyébként is, legszentebb egyéni meggyőződésemből kifolyólag a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot sem általánosságban, sem részleteiben el nem fogadom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A midőn ezt kijelentem, kötelességemnek tartom ezen álláspontomnak megindokolását; aemcsak azért tartom kötelességemnek, mert hiszen akármelyik képviselőnek állásfoglalását, bármely kérdésben, megindokolni, a saját álláspontja és saját pártállása iránti kötelesség, de mert apprecziálni akarom az igen t. honvédelmi minister urnak azt a kijelentését, a melylyel e törvényjavaslat tárgyalását bevezette, a mikor azt mondotta, hogy midőn ez a kérdés a képviselőház eldöntése alá került, éreznie kell ennek a képviselőháznak és minden egyes tagjának a történelmi felelősség súlyát. Erre a történelmi felelősségre, ha nem is ebben az alakban, de másként is történt már hivatkozás, ha nem is itt e házban, de mindenesetre a háznak egyik igen tekintélyes tagja részéről, a ki egyik nyilvános beszédében megindokolta egy kirXÉFVH. HAPJLÓ 1910—1915. xii. KÖTET. lapi czikkben már korábban megjelent azon kijelentését, hogy ezt a törvényjavaslatot minden áron meg kell szavazni, vagy a mint ő magát kifejezte, megszavazni muszáj. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Meggondolás nélkül!) Különösen a t. honvédelmi minister urnakj egyébként igazán talpraesett beszédében foglalt felelősségre vonatkozó ezen hivatkozás teszi nekem kötelességemmé azt, hogy arra válaszoljak, és pedig különösen azért, mert a honvédelmi minister urnak e kijelentésében mintegy a jövőre vonatkozó fenyegetés foglaltatik, az a bizonyos vád, vagy szemrehányás, mint hogyha a képviselőház tagjai, különösen a kik ezeken a padokon ülnek, a limine elzárkóznának a véderő minden fejlesztése elől és nem akarnák meglátni azokat a parancsoló szükségleteket, a melyeket a honvédelmi minister ur ilyenek gyanánt igyekezett feltüntetni, holott mi a véderő fejlesztésétől csak azért és addig vonakodunk, a mig azok a szempontok figyelembe nem vétetnek, a melyek nélkül a -tféderő fej lesztésére, legalább a mi hozzájárulásunkkal, még csak gondolni sem lehet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebben a vádban az látszik, foglaltatni, mintha mi a haza védelme iránt.nem akarnók teljesiteni kötelességünket. Mi, t. képviselőház, ennek a feltevésnek még a lehetősége ellen is tiltakozunk, de egyúttal utalunk arra is, hogy ez a vád a nemzetre is vonatkozik, minthogyha a nemzet, a, mely ebben a kérdésben tiz év előtt nyilatkozott meg, maga vonakodnék a saját véderejének, az állam megvédelmezése lehetőségének fejlesztésétől, mintha vonakodnék erre megadni a megkívántató fedezetet, vagy mint mondani szokták, áldozatot. Ettől a vádtól tisztáznunk kell nemzetünket! (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Elég legyen a történelemnek csak egy példájára hivatkoznom. Nem ugyan ebben a dunaparti fényes palotában, de a magyar országgyűlés képviselőházában folyt le az a fényes jelenet, hogy mikor a haza veszélyben volt és az akkori kormány 200.000 ujonczot és ahhoz megkívántató nagy pénzáldozatot kért a nemzettől, a nemzetgyűlés belátta, hogy csakugyan komoly szükségletről, a haza védelméről van szó, Nyáry Pál akkori képviselő indítványára mintegy esküre emelt kézzel, egy szivvel, lélekkel kiáltotta : megadjuk ! (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Nemcsak magasztos visszaemlékezés nekünk ez a történelmi idézet, hanem ebben tanúság is rejlik a jövőre, mert, biztosítom a honvédelmi minister urat és az igen t. többséget, hogy ha egyszer meggyőződünk arról, hogy a haza csakugyan komoly veszélyben van és a haderő fejlesztésére a haza védelme érdekében csakugyan szükség van, nem lesz egyetlen egy olyan ember sem, a ki vonakodnék a haza védelmére sietni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Higyje meg a, honvédelmi minister ur, én már kikerültem a népfölkelési kötelezettség alól is, azonban magam is, nálam öregebb bajtársaim is, kardot fognak ragadni a haza védelme érdekében. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ne tekintse a képviselőház túloldala, 63