Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-300
488 300. országos ülés 1911 november 28-án, kedden. rémet állit elénk. Hát itt ismét fel fogom olvasni az albizottságnak határozatát, a mely igy szól (olvassa) : »Ennélfogva eltörlendőnek tartjuk a virilizmust, a mely nem egyéb, mint a választhatóságnak czenzushoz és pedig magas czenzushoz kötése.« Utána ezt mondja (olvassa) : »A virilizmus erkölcsi alapja csak a virilisták nagyobb függetlensége lett volna. Ez a függetlenség azonban nem ugy érvényesült, hogy a vagyonukra támaszkodó virilisták a közérdek felismerése- és követésére képesebbeknek mutatkoztak volna, hanem ugy, hogy a kerületközi szavazás segitségével függetlenek lettek saját kerületbeli választóikkal szemben, és igy vagyoni érdekeiket gyakran a közérdek rovására hatályosabban biztosíthatták. De azok is, a kiket érdekeik kevésbbé fűztek a városi igazgatáshoz, nem lehettek alkalmasak a közérdek képviseletére, mert a kerületközi szavazás mellett, melyre a virilizmust szükségképen fektetni kellett, a csak kerületileg szervezett polgársággal való kapcsolatukat mindinkább elveszítették. Konzervatív hatása a választhatósági czenzusnak nincs, ez csak a czenzusos választójognak van, a választhatóságnak czenzushoz kötése csak korrumpáló hatású. A virilizmus ellen szól még az is, hogy a nagy vagyon privilégizálás nélkül is érvényesük. Én azt hiszem, t. képviselőtársam, ez kissé kompaktabban adja vissza a virilizmus elleni ellenvetéseket, mint igen t. képviselőtársam felszólalása. A városnak hivatalos véleménye tehát a virilizmusról ugyanaz, mint t. képviselőtársamé és hogy a virilizmus eddig eltörölve nincs, arról a törvényhatóság egyáltalában nem tehet. De hogyan áll a virilizmus kérdése ? Ebben is t. képviselőtársam meglepő tájékozatlanságot árul el. Beszél 45-ös, beszél 36-os bizottságról; azt mondja, hogy ez állítja össze szuverén módon a virilisták jegyzékét. Hát ez nem igy van. Ugy áll a dolog, hogy a fővárosi törvénynek van egy rettenetesen elavult, rossz rendelkezése, a mely azt mondja, hogy a törvényhatósági közgyűlés választható tagjai — 200 választott tagja — közül minden kerület legalább 20-at és legfeljebb 30-at választ. Miután kilencz választókerületünk van községi választójog szempontjából, méltóztatik belátni, hogy a minimum 180 bizottsági tag. A kerületek közötti számbeli eltérések kiegyenlítésére tehát összesen 20 szabadon választott bizottsági mandátum marad, a mivel az ellentéteket kiegyenlíteni teljesen képtelenség. Ez a kerületi bizottság mit tett a múltban és mit tett a jelenben? Egyszerűen azt, hogy a kerületek között a virilis mandátumok számát megállapítja, megállapítja pedig azért, mert az egész város egyszerre választván a virilistákat, ezek a kerületi pártok többnyire megállapodnak közös listában, erre a közös listára azonban a kerületekből azok kerülnek, a kiket az illető kerületek pártja jelöl. Igy t. képviselőtársam az általa dicsőitett bódék tárgyalásánál beszél a fővárosi közgyűlés egyik tagjáról, a kinek felfogását magáévá tette és a ki, ugy tudom, a keresztény szocziális pártnak, a néppárt alosztályának tagja, Baránski Gyula bizottsági tag úrról. HaMer István: Nem tagja! Vázsonyi Vilmos: Remélem, nem akarja vele a szolidaritást megtagadni? (Zaj. Elnök csenget.) Es remélem, nem sértem meg azzal, ha konstatálom, hogy a néppárt jelöltje volt. (Mozgás a középen.) Haller István : Az volt, de nem tagja ! VäZSOnyi Vilmos: Tehát nem tagja a néppártnak, de jelöltje volt. (Elénk derültség a jobboldalon.) Haller ItSVán : Keresztényszocziálists-jelölt volt! Rossz volt a viccz ! (Zaj a ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vázsonyi Vilmos : Az csak egy vörösteritékes alosztálya a néppártnak, (Derültség.) keresztényszocziáhsta vagy nem ! (Zaj. Elnök csenget.) Ezen a ponton különben már találkozunk, mert ez a bizottsági tag ur, a kinek szavaira hivatkozott, Szmrecsányi György t. képviselőtársam és a ki ott benn a keresztényszocziálista irányzatot képviseli, ez a bizottsági tag ur a haragvó népszenvedély tajtékzó hullámain mint virilista tag került bele a közös listába. (Elénk derültség a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Egyformán vagyunk tehát: nem tagja a pártunknak, de jelöltünk volt — a közös listán. (Elénk derültség a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Tehát nem tagja pártunknak, de jelöltünk volt. Haller István : Nekünk nem volt! (Nagy zaj a ház minden oldalán. Elnök ismételten csenget.) Vázsonyi Vilmos : A fővárosi törvény revíziója épen ezen nagy kerületeknek legerősebb érdeke, a melyekről Szmrecsányi György t. képviselőtársam ugy emlékezett meg, mint hogyha azok a virilista választásoknál terrorizálnák Budapestet. Vajha igy volna. Akkor legalább ad absurdum volna vezetve a fővárosi törvény, a mely teljesen képtelen és tarthatatlan. Vajha egyszer eszébe jutna valamelyik nagy kerületnek az, hogy a virilis jelöltek sorából mindenkit kizár és csak a maga jelöltjeit veszi fel, akkor talán ennek a törvénynek a képtelensége és lehetetlensége ad oculos^ volna demonstrálva ! De nem igy van. Mert a jelenlegi törvény teszi csak lehetetlenné azt a képtelenséget, a mire rámutatott Hock János bizottsági tagtársam és képviselőtársam, hogy a belvárosnak, a melynek 24.000 lakosa van, 51 bizottsági tagja van, az én kerületemnek, a melynek 150,000-nél több a lakosa, 62. Bocsánatot kérek, a mikor hatszor annyian vagyunk, mint a belvárosiak, nekünk tízzel több mandátum jut csak ; hát a mai állapotnak fentartása nekünk előny ? Azt hiszi t. képviselőtársam, hogy a VII. kerület 160.000, a Józsefváros 165.000 lakosával minoritássá fog sülyedni a fővárosi törvény revíziójánál, ha a kerületeket becsületesen és igazságosan beosztják ? Mi csak többen lehetünk, nem kevesebben és ezért végtelen örömmel üdvözöljük a fővárosi törvény revízióját és az uj kerületi beosztást.
