Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-275

275: országos ülés VJit október 25-én, szerdán. 43 némely nagy bankok, melyek a százmilliós tőkével rendelkező banknak köpenyében állnak a nagyközönség elé. Mi állapítható meg a helyettes vezérigazgató előadásából ? Megállapítható az, hogy a vezérigazgató valamely üzlet, vagy valamely érdek elérése czéljából oly nagy összegű bizalmas pénzhez jutott, melynek a könyvekben láttatnia nem volt szabad. »Rendelkezési alap, kiadási rovat« stb. A közönség fantáziája természetesen, minthogy kielégítést nem nyer, szabadon csapong ; beszélnek két millióról, beszélnek két és fél millióról, a beavatottabbak azt állítják, hogy csak 895.000 koronáról van szó, az egyik azt mondja, hogy választási kasszára volt szükség, a másik azt mondja, hogy választási külön kasszára volt szükség, a harmadik, hogy a sószerződés megújítása alkalmából volt szükség arra az összegre. Mindezt nem tudjuk, annyi azonban Vajda igazgató ur előadásából kétségtelenül megállapítható, hogy azzal a bizalmas s egész szabad rendelkezésre adott összeggel oly nagymértékű szabadsággal élt a vezérigazgató, hogy a végeredmény az volt, hogy a saját számláján helyezett el 800.000 koronát. (Mozgás és derültség a haloldalon.} Rakovszky István: A legjobb választás! (Derültség.) Ráth Endre : Lehetséges, hogy ha pl. ennek az összegnek a czélja a választási kassza gyarapítása lett volna, épen ezen a 800.000 koronán múlt az, hogy mi még itt maradtunk a választások után. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ennek a nagy összegnek az eredetéről tény az, hogy konkrét nyilatkozat ez idő szerint előttünk nem áll. A gyanú azonban erős, hogy itt valami hiba van a kréta körül, mert az sincs megezáfolva, hogy Elek Pál vezérigazgató ur a 800.000 vagv. 850.000, vagy 895.000 koronának a felét később a banknak visszaajánlotta. (Mozgás a jobboldalon.) Mindenesetre érdekel minket, hogy a mi ministeri urnáinknak képviselete mellett hogyan történhetnek ily nagy összegekre, menő rendelkezések csak ugy egyik óráról a másikra és a visszarendelkezések az egyik óráról a következő órára, egyik zsebből a másik zsebbe. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Érdeklődést kell hogy keltsen, az érdekeltekben, hogy vájjon Vajda igazgató ur, ez a hálátlan vezérigazgató-helyettes, (Derültség a baloldalon.) miért kapott kilépése alkalmából végkielégítés czimén 800.000 vagy 850.000 koronát, tehát olyan tisztviselő, a kit rövidesen bocsátottak el és a kiről épen az a vezérigazgató-helyettes, a ki bentmaradt a bankban, a kinek szavahihetősége tehát kétségtelen, mert nem lehet róla azt mondani, hogy azért mondja, mert távoznia kellett a bankból, Szalay ur, irta meg levelében : »te megszegted a te hallgatási becsületszavadat.* (Derültség balfelől.) Ha ilyen összegben engedélyeztetnek hallgatási dijak, akkor én azt hiszem, senki sem kételkedik abban, hogy itt van valami elhallgatni való. Azt is megtudtuk a perből, hogy Elek Pál vezérigazgató ur 10%-ot kap ; az azután nem bizonyos, hogy a bruttoból-e, a mi nem valószínű, vagy csak a nettóból. Aztán megtudtuk azt is, hogy Szalay és Vajda urak együtt a tiszta nyereség 7%-át kapják. Ez kitesz 240.000 K-át. Ha igaz a bruttó-nyereségből való osztozás, akkor Elek Pál évente félmillió koronát kap attól a banktól, a mely jövedelmének legnagyobb részét kincstári üzletekből szerzi. Mondom, nincs tisztázva az a kérdés, hogy bruttóból vagy nettóból kapják-e ezeket az öszszegeket. De az a kérdés feltétlenül tisztázva van, hogy ezek az urak hárman együtt 17 százalékocskát kapnak akkor, a mikor más polgári intézeteknél, a melyek nem ilyen szerencsések, a melyeknek nincsenek ilyen jó összeköttetéseik, rendszerint az egész igazgatóság czakumpak — tizenöten, húszan — 5—G%-ot szoktak kapni a nyereségből. Az azonban már megint közérdekű dolog, hogy mi lehetett az oka annak, hogy a magyar államnak, az egyes ministeriumoknak képviselői olyan hanyag magatartást tanúsítottak, hogy a bírósági idézések alkalmával mindegyik távol volt. Vagy külföldön volt, vagy nem volt Pesten, szóval az összes beidézettek közül ketten jelentek meg : az egyik, a ki a részvények elhelyezésével van megbízva, a másik pedig ennek a társa. Mit akarok ezzel bizonyítani ? Azt, hogy a peres eljárás lefolytatásának ezt a módját, a mely tényleg megtörtént, az igazgatóság minden tagjának előzetes tudtával csinálták, a nagyközönségnek azonban erről tudomása nem volt. (Élénk mozgás a középen.) Ez közérdekű dolog. Közérdekű lehet ezenkívül az is, hogy mi lehet az oka, hogy két ádáz fél, két nyolezszázezer koronával becsületszó mellett hallgatásra kötelezett fél, bírósági tárgyalás elé viszi a kérdést és mikor a bírósági tárgyaláson azt mondja az egyik, majd fogok bizonyítani akkor, hogyha én leszek a vádlott, — mire leszáll a nap, már Vajda igazgató ur újból hallgatási ígéreteket tesz. Zboray Miklós: De most már ingyen ! Ráth Endre: Csak a hallgatási ügyről tudok beszámolni. És mi lehet az oka annak, hogy a magyar sajtóban, kevés kivétellel, egy árva szó sem hangzott el erről az ügyről, vagy ha elhangzott valami, az a legszigorúbb, legridegebb hirecske volt, ellenben a bank czáfoló kommünikéit minden lap pontosan leközölte ? T. képviselőház ! Kétségtelen dolog mindezekből, hogy itt egy olyan intézet, a melynek az állammal közvetlen kontaktusai vannak, a lehető legnagyobb mértékben érdekelt és érdeke az, hogy minden ugy történjék, a mint tényleg lefolyt. A bank vezetősége és a magyar kormány tehát helytelenül járt el, mikor agyonhallgatni iparkodott ezt az ügyet. A Magyar bank és Kereskedelmi Részvénytársaság évek óta a magyal üzleti élet fellendülésének abszolúte a központja ban állott, 1890-ben két és fél millió tőkével alakúk 6*