Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-275
44 275. országos ülés 1911 meg ; 1908-ig kis bank volt; azután kezdődik a gyors fellendülése. 1903-ban öt millió koronára emelték fel az alaptőkét. 1905-ben 12 millióra, 1906-ban 20 millióra. Azután egy szünet állt be, mig jöttek az állami üzletek és 1909-ben a tőkét 25 millióra, 1910-ben 40 millióra, és ezidén 60 millió koronára emelték fel. T. képviselőház! Minden intézetnek joga, sőt a részvényesekkel szemben kötelessége a maga előmenetelét lehető gyorsan, nagy tempóban előmozdítani. Pénzügyi körökben azonban kiméletlen konkurrencziáról beszélnek ; beszélnek olyan eszközökről, a melyek eddig a magyar üzleti világban szokatlanok voltak. Beszélnek arról, hogy ennek az intézetnek a keze mindenhová elnyúlt és elért, t. képviselőház. És ezt állitj a egy olyan valaki, a ki 20 évig volt vezérigazgatóhelyettes, a ki a tényeket tudja s állítja, hogy a bank üzletében óriási összegű »költségek« szerepelnek s e »költségek« a nyereségi és veszteségi számlában nem számoltattak el. Mert 1910-ben, t. képviselőház, — ez idézet — az összes fizetések 824.000 K-val, a költségek és egyéb kiadások csak 946.000 K-val szerepelnek. A tiszta nyereség terhére kimutatott jutalékok csupán 210 ezer K-t tesznek ki. Vajda feltételezései szerint a rendelkezési alapra félretett 895.000 K összeg nem talál helyet az üzleti könyvekben, annál kevésbbé szerepel a sokkal nagyobb rendelkezési alapból félretett 895.000 K jutalék sem, a melyet egyedül ez a három ur Vajda állitása szerint kapott. Ha tehát Vajda állításai helyesek és nem tévesek, akkor ezek a tételek erős kételkedésekre adnak alkalmat a számadások helyességére nézve. De miképen kereshette meg a bank ezt az óriási költséget normális üzletmenet mellett, a mikor még csak 25 millió korona részvénytőkéje volt, és a mennyiben ő nem tévedett, akkor a mérlegek e tekintetben — ismét idézem a szavakat — hamisak. Egy hang (jobbról) : Közgyűlés elé kell vinni! Ráth Endre : Sokkal valószínűbb, t. képviselőház, hogy tényleg ennyit kerestek évenként, mert különben ilyen nagy összegekről beszélni nem lehetne. T. képviselőház, megvallom őszintén, hogy én mintegy véletlenül kerültem bele ebbe az ügybe, (Halljuk I Halljuk !) és nem szívesen teszem szóvá ezeket a dolgokat, különösen nem ebben a pillanatban — és azt hiszem, iparkodtam is tanúbizonyságot tenni arról, hogy tárgyilagos akartam lenni. Egy hang (jobbjelől): Nem egészen. (Zaj. Elnök csenget.) Ráth Endre : Nem szívesen teszem szóvá, t. képviselőház, ezeket a kérdéseket, mert magam is jól érzem azt, a mit mindenki kell hogy érezzen Magyarországon, hogy pénzügyi viszonyaink jelenleg annyira feszültek, hogy ezeket indokolatlanul, ok nélkül botrányhaj hászással feszíteni, nem helyes és elitélendő dolog volna. október 25-én, szerdán. De t. képviselőház, azt hiszem, abban is mindannyian megegyezünk, hogy valóságos struezpolitika lenne, ha ilyen kényes dolgokban, a mikor a magyar állam egyenesen ezekbe bele van keverve, szándékosan iparkodnánk azt a mesterséges homályt fentartani, a mely általában ennek a banknak minden egyes cselekményét fedi. (Igaz ! ügy van ! baljelől.) A Magyar Bank, t. képviselőház, egész működésével, szertelen ambicziójával, nagyravágyással, folytonos kommünikézésével, a melyek önhimnuszokat zengedeznek, hiteléletünkben és pénzpiaczunkon huzamosabb idő óta állandó feszültséget és izgatottságot keltett. A természetes fejlődés elé senki sem kivan, t. képviselőház, sőt helytelen is lenne akadályokat gördíteni, és nem lenne helyes dolog, ha bármely hazai pénzintézetünk előmenetelének, ha az a rendes utón történik, nem örvendenénk. Ellenben a kormánynak nemcsak joga, hanem egyenesen kötelessége is arról gondoskodni, hogy a nagyközönség reményei és várakozásai a reális mértéken fölül ne csigáztassanak, hogy ennek az intézetnek részvényei, a melyek értéküket a magyar állam kölcsönzött presztízsének köszönhetik, ne szolgáljanak olyan tőzsdei manőverekre, a melyeknek áldozata a nagyközönség lehet. Az elmúlt esztendőben ennek az intézetnek részvényei 200 koronával emelkedtek. Én a pénzügyminister urat kérdezem, a ki nagy szaktudása következtében világtekin' télynek örvend, (Éljenzés a jobboldalon.) vájjon szaktudásának latbavetése mellett állithatja-e azt, hogy ezen intézet vagyona is a részvények 30%-os áremelkedése arányában gyarapodott. Mándy Sámuel: A Futárnak a meséje ! Ráth Endre : Ha ezt elolvassa a t. képviselőtársam a Futárban, a szólásmód szerint »száz aranyat adok«. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) Mándy Sámuel : Rendben van ! Elfogadom ! Benne van szóró-szóra ! Ráth Endre : A Magyar Bank folytonos tőkeszaporitásai és üzletkörének folytonos forszirozása szolgáltak inkább ürügyül, mint indokul a részvények e nagy árfolyamkergetésének, és aggályos dolog, hogy a kormány nem részese-e ezen tényeknek, mert az ő képviselőinek hozzájárulásával hozatnak meg az igazgatósági határozatok s bonyolítják le az egyes üzleteket. A közönség érdekében ezen 100 milliós bank ügymenetének megvilágítására föltétlen szükség van és kérdezni vagyok megint bátor a minister urat, vájjon van-e garancziája arra nézve, hogy a Magyar Banknak ez év tavaszán keresztülvitt tőkeemelése konzumáltatott tényleg akként, hogy az uj 20 millió tőke és a 15 millió ázsióalap tényleg befizettetett-e, a mennyiben igen előkelő pénzügyi körök nem osztják ezt a hitet és abban a nézetben vannak, hogy a bank vezérigazgatója által a tőkefelemelő közgyűlés alkalmával tett nyilatkozatokhoz aggály fér. T. ház ! A közvélemény szájára vette a Magyar Bank kérdését; illetékes tényezők részéről helyreigazítás még abszolúte nem történt. Én
