Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-275

á2 375. országos ülés 1911 Csak a legutóbbi dologra hivatkozom külkereskedelmi forgalmunkat illetőleg, a mit, hacsak véletlenül a Földmivelésügyi Ertesitőből fel nem fedezünk, ma sem tudtuk volna meg, hogy ismét egy ujabb üzletág fog monopóliumként kiadatni. (Igaz ! TJgy van! halj elől.) A mikor tehát, a mint mondottam, jelenlegi költségvetésünkből és épen a pénzügyminister urnak indokolásából látjuk, hogy a jövedelmi többletet az állami üzemek fokozásából, azoknak többevételéből kivánják elérni, akkor minden verseny kizárása nélkül egy bankot részeltessünk ezekben az előnyökben ? (Igaz! TJgy van ! a hal- és szélsőbaloldalon.) Nyilvánvaló, talán sikerült bizonyítanom, az, hogy a Magyar Bank a magyar államnak üzlettársaként jelentkezik. Tehát nem lehet közömbös sem a képviselőházra, sem az egész országra, sem az érdekelt közönségre az, vájjon ez az intézet a maga kebelében minő események szemtanuja; nem lehet érdektelen, hogy ennek az intézetnek kebelén belül a magyar állam képviselőinek aszszisztencziája mellett minő dolgok történnek. (Halljak! Halljuk! balfelől.) Mert az lehet privát dolog az államtól független intézetnél, hogy egyik vagy másik igazgatósági tag vagy elnök mennyi és mily jövedelmet vág zsebre a részvényesek bőrére. Az sem érdekelhet ily intézetnél minket, a törvényhozást, vájjon ezt a bruttó vagy nettó nyereségből számitják ki. De az már igenis a magyar közvélemény elé tartozik, a mikor a magyar állam a saját hivatalos faktorainak közreműködésével tűri, elnézi, sőt egyenesen osztozik abban, hogy a szokásos kereskedői és bankári dotácziót óriási mértékben felülhaladó módon részesedjék néhány kiváltságos magánegyén, bármily kiválóak legyenek is, a kincstári üzletekből előállott óriási haszonból, s igenis, ez az a pont, a hol a dotáczió és a tantiéme kérdése már bekapcsolódik a közérdeklődésbe. (TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. kormánynak az illető szerződések megkötése alkalmával — akár a sóról, akár a gépgyárról, akár egyébről van szó — módjában volt" és van az igazgatóságnak és minden egyes alkalmazottnak szolgálati szerződésébe és viszonyaiba betekintést szerezni, és akkor kötelessége lett volna a kormánynak, ha e betekintést megteszi, megfontolni, hogy mily feltételek mellett adja ki ezeket az üzemeket az illető intézetnek. Mert nem tudom, hogy az állam jövedelmezőségének szempontja a lehető legmesszebbmenő határig szem előtt volt-e tartva akkor, a mikor egy magánvállalkozó ily óriási jövedelmet szerezhet kincstári üzletből. T. ház ! Azt hiszem, senki sem vonhatja kétségbe, hogy a Magyar bank üzleteinek egyik legjelentékenyebb tényezője éjten a só-monopólium. (Mozgás a jobboldalon.) Méltóztassék elhinni, nem vádolok most senkit, de a külföld előtt rettenetes perspektívát mutathat a mi közigazgatásunk, ha a zárszámadásokból, vagy ha bárnrikép tényként konstatálható, hogy valamely bank az állammal való üzleti összeköttetés folytán oly nagy nyereoktóber 25-én, szerdán. ségre tehet szert, hogy milliókat kap egy rendelkezési alap számára. (Halljuk! Halljuk! a balés a szélsőbaloldalon.) Bátor leszek idézni az österreiehischer Volkswirt czikkét, a melynek irója Fedem, a Frankfurter Zeitung volt szerkesztője, a Zeit közgazdasági szerkesztője, a Frankfurter Zeitungnak jelenleg is ausztriai és magyarországi tudósítója, a mely újság, méltóztatik elismerni, a. világ egyik első közgazdasági orgánumának tekinthető. Mit ir ez a lap most megjelenő számában ? Most irja és senki sem vádolhat engem azzal, hogy szavaimmal a külföldet először informálom ebben a kérdésben. Bátor leszek szórói-szóra felolvasni (olvassa) : »Példa nélkül Ausztriában és Magyarországban ily mértékben még soha elő nem fordult, vagy legalább is fel nem fedezett korrupcziós botrány. A bank vezetőemberei maguk számára milliókat tehettek félre a nélkül, hogy a bank zárszámadásaiban szerepeltek volna. Milliókat tehettek egy rendelkezési alapba, melynek hovafordításáról nem tudunk meg semmit, melylyel az utolsó napok eseményei után azonban mindazonáltal tisztában vagyunk, s ennek daczára módjában volt a banknak oly összegű nyereségeket kimutathatni, hogy abból a részvénytőke után 9%%-os osztalékot oszthatott szét. Ha csupán magyar volna a korrupcziós botrány, ugy az ügy annak konstatálásával a mi számunkra Ausztriában el lehetne intézve. A bank azonban a magyar tőzsdeiorgalom ,középpontján áll, legszorosabb kapcsolatban azzal a magyar tőzsdeczéggel, melynek üzleteiről az utolsó évek során ismételten volt alkalmunk irni. E tőzsdei czég helyezte el a bank uj kibocsátásait, az utolsó húsz millió kivételével, melyet e nyár folyamán a Rouvier-banknak Parisban kellett volna eszközölnie, mely azonban mint pénzügyi körökben általában állítják, nem. vezettetett keresztül, hanem teljes balsikerrel végződött, ugy hogy az uj részvények nem adattak el, hanem csupán soványan és silányan lombardiroztattak.« T. képviselőház ! A bank vezetősége tehát önmagára vessen, ha akkor, a mikor ennek a botránynak az első szele végigfutott az országon, nem érzett magában kellő komolyságot és hivatottságot és tárgyi tényállás révén nem állott elő azzal, a mivel az érdekelt nagyközönséget megnyugtathatta volna. Azok, a mik a köztudatba átmentek, nem egyszerű pletykák, legalább is nem szabad pletykának tekintenünk, mikor egy nagy intézetnek húsz éven keresztül volt vezérigazgatóhelyettese meghatározott, konkréten formulázott tényeket állit a közvélemény elé. Ezzel szemben hiába jelenik meg egy kommüniké, a mely az ellen tiltakozik csak, hogy részesedést nem a bruttóból, hanem a nettóból vonják le, mely csak általános generális tagadásokat tartalmaz. Az ilyen általános generális tagadások a mi perrendi eljárásunkban a bíróságoknál szokásosak, de komoly ügyvédek már nem alkalmazzák, csak a tényeket tagadják, nem ugy, mint