Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-298
298. országos ülés 1911 november 25-én, szombaton. 423 mint az ipari szállításnak a kérdése, az egész hadseregre vonatkozik?: és nem helyi létszámbeli kérdés. Ezt a tételt tehát, t. ház, kvótaszerüleg számítom és akkor arra az eredményre jutok, hogy kvóta szerint kellene kapnunk 3469 lovat 3" 15 millió korona értékben, a népesedési arány szerint 4075 darabot kellene kapnunk 3"70 'millió korona értékben, tényleg pedig kapunk 5957 darabot 5'41 milüó korona értékben, tehát nyereségünk, a minket jogosan megillető kvótaszerű részesedésen felül, 2488 ló 2'26 millió korona értékben, tehát darabszám szerint és átlagértékben. Vagyis, t. ház, már most az. egész mezőgazdaságot véve, Magyarország tényleg visszakap a közös hadseregre fordított költségekből, a mezőgazdaság javára 35.95 millió koronát, tényleg pedig kapnia kellene 42.07 millió koronát, tehát vesztesége 6.12 millió korona. S itt kell reá mutatnom, t. ház, arra a súlyos, szinte érthetetlen körülményre, hogy Magyarország, mint agrárállam, még csak a kvótaszerü részesedését sem kapja meg annak, mezőgazdaság czimén, a mit a közös hadseregre áldoz. Ugyanis a kvóta szerint Magyarország javára kellene esnie 36.28 millió koronának, tényleg pedig mindössze csak 35.95 millió koronát kap, vagyis, még a mezőgazdaság terén is 0.33 millió koronát vesztünk a kvótaszerinti beosztásban is. Ha meg tudtuk oldani az ipar terén a szállítások kérdését a hadseregnél, elsőrendű érdeke a magyar mezőgazdaságnak, hogy a t. kormány ezt a kérdést felkarolja és ezen a téren is méltóztassék a tárgyalásokat folyamatba tenni, hogy a magyar mezőgazdaság az őt jogosan megillető részt a hadsereg-szállításokból megkapja. Folytatom, t. ház, a negyedik csoporttal, az ipar- és kereskedelemmel. Itt már az imént az első kérdés tárgyalása alkalmával emiitettem, egészen más elbírálás alá esik a nagyipar kérdése, mint a kisipar, a mely utóbbit illetőleg már az imént nyilatkoztam. Emiitettem azonban azt is, hogy számításaim alapja a teljes kvótaszerű részesedés, és minthogy az utolsó évben a tényleges hiányok a közös hadsereg álló részénél mindössze 2 millió koronára rúgtak, a mely azóta tudtommal teljesen elimináltatott, és minthogy a nagy tengerészeti szükséglet tárgyalásánál sikerült immár a hadsereg-szállításokra vonatkozó megállapodásokat is teljes mértékben érvényesíteni, a nagy hajóbeszerzésekre is, tehát a kvóta az egész vonalon érvényesül, joggal vehettem tehát alapjául számításomnak, hogy Magyarország a teljes ipari kvótát most már meg is kapja, mert hiszen tényekkel igazolható, hogy megkapja. És itt nem beszélhetek elég elismeréssel a hadvezetőség korrekt felfogásáról, a melyet a hivatali életben szerzett tapasztalataim szerint ezen a téren az egész vonalon követ, ugy, hogy mindazok az állitások, mintha a hadvezetőség akár a hadügymmisteriumnál, akár a haditengerészetnél bárminemű animozitást tanúsítana Magyarországgal szemben, nem állanak fenn, ellenkezőleg, a legteljesebb jóindulattal és tárgyilagossággal találkozunk . . . Széll Kálmán : Igaz ! Ez mindig igy volt! Szterényi József: . . . sőt, utalni kívánok arra a momentumra is, a mely a vitában szerepelt, a magyar ágyúgyár kérdésére, hogy mikor az a kérdés felmerült, még az előző kormány idején, hogy Magyarországon ágyúgyár létesitessék, a hadügymmister és a haditengerészet vezetője voltak azok, a kik legnagyobb örömmel üdvözölték azt a tényt, hogy Magyarországon ágyúgyár állíttassák fel, sőt tovább megyek, a haditengerészet vezetője inicziálta a nagy magyar hajógyár létesítését is, csak azért, hogy Magyarország kvótaszerü igényét és részesedését korrekt módon kielégíthesse. Gr. Batthyány Tivadar: Schönaich is akarta az ágyugyárat ? ! Szterényi József: Igen, t. képviselőtársamnak ki kell jelentenem, hogy nemcsak akarta Schönaich. de maga a legmesszebbmenő támogatást helyezte kilátásba. Gr. Batthyány Tivadar: Mikor ? Szterényi József: 1909. végén! Gr. Batthyány Tivadar: 1910-ben más véleményen volt! Szterényi József : A mikor t. i. az ágyúgyár létesítéséről volt szó, Schönaich a legmelegebben üdvözölte ezt az eszmét, és legmesszebbmenő pártolását fejezte ki. Gr. Batthyány Tivadar: Skodáékkal! Szterényi József : Skodáékról tudtommal egyáltalán szó nem volt a hadügyministerium előtt, és én biztosithatom a t. képviselő urat, hogy az akkori hadügyminister ur előtt tökéletesen közömbös volt, hogy ki csinálja meg az ágyugyárat. Személyesen győződtem meg róla, tökéletesen közömbös volt előtte, csak magyar ágyugyárról volt szó, ezt pártolta. Már most, hogy ne fáraszszam soká a t. házat, folytatom adataimat. A közös hadseregnek a helyi ipar és kereskedelem javára eső beszerzeséseiből tényleg kapunk 12.68 millió koronát. Kellene kapnunk a kvóta szerint, mert itt nem az állomány kérdése képezi az alapot, hanem a kvóta, mert a beszerzés nem függ össze a létszámmal, 1644 millió koronát, tényleges veszteségünk tehát 3 46%. Az ipari szállításoknál különbséget kell tennünk, a rendes és a rendkívüli kiadások között. A teljes ipari kvóta 36-4% a rendes kiadásoknál. Megkapjuk teljesen, ellenben a rendkívüli kiadásoknál 33-38 millió koronánál csak 24-57 millió korona vehető a kvótaszerű számítás alapjául, mert a többi osztrák területeken levő építkezésekre esik, a melyekről már imént szólottam, hogjr ezeknél 881 millió korona veszteség éri Magyarországot, az építkezéseket értem alatta, ugy hogy t. ház, az ipar összesen 5944 millió koronát kap, a miből a kvótaszerű részesedéssel szemben 12-27 millió korona veszteség van az imént emiitett építkezésekből kifolyólag.
