Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-298

422 298. országos ülés Í9ii november 25-én, szombaton. (Szünet 'után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. (Halljuk! Halljuk !) Kérem Szterényi képviselő urat, szíveskedjék beszédjét folytatni. Szterényi József: T. ház! Ott hagytam el, hogy a hadügyi épitkezések terén Magyarország gazdasági érdekeit és állami, hangsúlyozom : állami anyagi érdekeit súlyos veszteség, illetőleg károsodás éri. Ezt a tételt kivánom bizonyítani, a mely tételre, mint bátor voltam már emliteni, a delegáezióban t. barátom, az igen t. előadó ur, általánosságban már utalt és tulaj donkép ezt a kérdést nem én hozom most mozgásba, hanem t. barátomnak érdeme, hogy az mozgásba hozatott. A hadügyi ingatlanok értéke — ismét erőditvények nélkül és a Boszniában lévő épületek nélkül — ezidőszerint kerek összegben 560 millió koronát képvisel. Ebből esik Ausztriára 443 millió korona, vagyis 79-4%, Magyarországra 117 millió korona, vagyis mindössze 20-6%. Vagyis, t. ház, mig az imént még az épületek, illetve ingatlanok számánál 22-2, majd 26% esett Magyarországra, itt az értéknél már mindössze csak 20-6%, vagyis méltóztatnak igazolva látni azt az imént emiitett tételemet, hogy az értékesebb objektumok Ausztria területén épülnek. Ha már most a kvótát, melylyel mi a közös kiadásokhoz 1867 óta hozzájárulunk, átlagszámítással —> hiszen három ízben is emeltetett a kvóta — 68 : 32%-os arányban veszem, és a számításoknak körülbelül ez az arány felel meg, akkor ugy áll a helyzet, hogy 1868 óta Magyarország 63 millió koronával növelte katonai épitkezések czimén az osztrák állam vagyonát. A hadügyi épületek és ingatlanok ugyanis azon állam javára telekkönyveztetnek, a mely állam területén vannak. Ha tehát Ausztria ennyivel több építkezéssel gazdagodott a katonai kincstár részéről, ugy ez a mi veszteségünk tisztán, pénzben kifejezve; mert ennyivel többet fizettünk mi a 443 millió értékű, osztrák területen való katonai ingatlanokhoz, mint a mit Ausztria fizetett a 117 millió K értékű, Magyarország területén levő ingatlanokhoz. Hiszen ha ezt|az összeget elosztjuk amaz évek számával, a melyek 1868-tól idáig elteltek, nem valami nagy az összeg egy-egy évre esőleg, mindazonáltal, miután minden politikától menten, gazdaságilag tárgyaljuk ezt a kérdést, tisztán kell látnunk ebben is. Ezért erolitem, hogy ez gazdaságilag jelentős veszteség Magyarországra nézve, mert hozzájárulási kulcsunkat, melylyel a közös kiadásokhoz járulunk, indirekté mégis csak emeli. Ez oly kérdés, mely a- jövőben okvetlenül rendezendő lesz, hogy Magyarország gazdasági károsodását lehetőleg elkerüljük, vagy legalább is csökkentsük. Áttérek most második kérdésem harmadik csoportjára, t. i. a mezőgazdaságra. És itt előre jelzem a t. háznak, hogy egy igen meglepő, sokak részére igazán teljesen uj adattal fogok a t. háznak szolgáim ; mert hisz a közfelfog általános hiedelem Magj'arországon az, hogy agrárállam létünkre a hadsereg ellátásánál tulnyomólag mezőgazdasági czikkekkel veszünk részt és hogy a magyar mezőgazdaság megkapja pénzértékben azt a hiányt is, a mely az országot más gazdasági területeken éri. A számadatok ennek ellenkezőjét bizonyítják. Itt ismét külön csoportosítást teszek, t. i. első helyre teszem a hadsereg élelmezését, és pedig ugy a legénységét, mint lótáplálék czimén a lovasság lóanyagáét, és akkor azt az eredményt kapom, hogy mindenekelőtt a marhahús-fogyasztásnál, ha az innen sorozott egész legénység tényleg Magyarországon szolgálna, fogyasztás alá esne 63.193 darab marha 15-82 millió K értékben, holott a fogyasztás tényleg csak 34.570 darab szarvasmarha 12-10 millió K értékben, vagyis veszteségünk a darabszámot tekintve 28.623 darab, az átlagértéket tekintve pedig 372 millió K. A magyar állattenyésztést tehát ezzel igen súlyos veszteség éri. Ezzel szemben felhozható az, hogy hiszen nagy szarvasmarhakivitelünk következtében, melylyel Ausztria piaczait is mi látjuk el, a hadseregnek az Ausztria javára eső húsfogyasztását tulaj donképen közvetve mégis csak Magyarország látja el. Én kénytelen vagyok ezt az érvet magamtól elutasítani; mert ha rátérek az ily közvetett beszerzések módjaira és eszközeire, akkor viszont kutatnom kellene majd a későbbiek során, hogy a kereskedelmi téren beszerzett anyagok mennyiben esnek Magyarország, vagy Ausztria javára. Én tehát, t. képviselőház, hogy ismét ne kalandozzam el a kombinatív számok terére, szigorú számításokhoz ragaszkodom, olyanokhoz, a melyek bizonyíthatók és nem akarok áttérni oly kombinatív számokra, a melyek vitathatók volnának. Az élelmezés második csoportja, t. ház, a buzaés a rozsszükséglet. Itt, t. ház, tényleg 3.94 millió koronát kapunk, holott az összes legénység után 5.09 millió korona esnék ; a veszteség tehát 1.15 millió korona. A zöldségféléknél és a tejnél tényleg kapunk 3.12 millió koronát, az összes legénységre esnék 3.90 millió korona, veszteség tehát 0.78 millió korona. És végül a lótápot véve, a szénát, szalmát és a zabot, tényleg kapunk 11.38 millió koronát, holott ha a teljes lovasság állománya, a mely innen soroztatik, Magyarországon volna, 14.11 millió koronát kellene kapnunk, tehát itt is a veszteség 2.73 millió korona, összesen tehát az élelmezés és a lótáp együttvéve 8.38 millió korona veszteséggel áll a mi számlánkon. Egy hang (jobb jelől) : Évenkint ? Szterényi József: Igen, évenként. Jobban állunk, t. ház, akár a kvóta, akár a népesedés szerinti számítást veszszük, mint a mi minket ezen a czimén megiUetne, a lóbeszerzés terén. Mig az előbbire nézve a véradó szerinti számítást kellett alapul vennem, mert az szorosan összefügg a létszámmal, itt, t. ház, csak a kvótaszerű részesedést szabad számítás tárgyává tenni, mert a. hadseregnek ezen ellátása és .beszerzése épen.ugy,