Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-294

338 m. országon ülés ÍÖ1Í tünk mindegyik felszólalásból, megáUapithatjuk, hogy a városok érdekét mennyire szivén viseli az egész ház, és ebből joggal következtethetjük azt, hogy itt valami nagyon éles elvi viták nem várhatók, sőt előre állithatjuk, hogy a ház bizonyos összhangzó felfogása fog ebben a kérdésben megnyilvánulni. Ez azután nekem alkalmat ad még egy másik kérés előterjesztésére is, és az az, hogy ha netalán a parlamenti viszonyok olyan alakulást vennének, hogy a városoknak ez a kivánsága teljesíthető nem lenne, vagy bármely okból soká húzódnék, hogy akkor a belügyminister ur, ismerve a háznak e tekintetben való gondolkodását és követve a múlt gyakorlatát, legalább a harmadik milhó felosztását eszközölné minél előbb, ugy hogy azt utalványozza ki, be nem várva a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését, azon alapelvek szerint, a melyeken a törvényjavaslat nyugodni fog. (Helyeslés.) Én kérem a ministerelnök urat, mint belügy* ministert, méltóztassék a városok e kívánságát figyelemre méltatni. Ha ellenkező felszólalás a házban nem történik, akkor azt hiszem, az eddigi elhangzottakból ő is veheti magának azt a bátorságot, és feljogosítva érezheti magát arra, hogy ezt a rendszabályt, a mely nem is mondható kivételnek, mert preczedensek vannak rá, foganatosítsa a városok javára. Ezek azt teljességben megérdemlik, és azért szerény kérésemet bátorkodom a ministerelnök ur szives figyelmébe ajánlani. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Szólásra következik ? Rudnyánszky György jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház ! En is ugyanarról a tárgyról óhajtok szólni, a melylyel közvetlen előttem szólott t. képviselőtársam foglalkozott. Eredetileg az erre vonatkozó czimhez akartam felszólalásomat fűzni, de részint a tárgy fontossága, részint az a körülmény, hogy némely, itt a vita során elhangzott beszédekre akarok észrevételeket tenni, arra birt engem is, hogy már a belügyi tárcza általános vitájánál szólaljak fel. (Halljuk/ Halljuk !) Ha előttem szólott t. képviselőtársam azt óhajtotta volna, hogy az ő felszólalása azzal a sulylyal bírjon, a melyet nyerne abból a körülményből, hogy azzal ellentétes felfogás nem mutatkozik, hát én többet nem akarok tenni, én meg akarom erősíteni az ő felfogásának súlyát azzal, hogy a háznak ezen padjairól is történjék annak a kívánságnak támogatása, a melynek ő kifejezést adott. (Helyeslés a bal- a és jobboldalon.) En is osztozom abban a felfogásban, hogy a városok segélyezését organicze biztosító törvény mentül előbb a ház asztalára kerüljön, és igen szerencsés gondolatnak tartom azt is, hogy ez lehetőleg, a menynyiben a törvényjavaslat időközben benyújtható, — és ugy vagyok értesülve, hogy annak technikai előfeltételei már meg is vannak, — hogy az lehetőleg mindjárt, a költségvetés után, tárgyaltassék november 2í-én, kedden. és pedig abból az egyszerű okból, mert ennek a törvényjavalatnak ozélját illetőleg annyira egyértelműség uralkodik ebben a házban, hogy annak igen rövidesen való elintézése szinte biztosan várható. (Helyeslés.) De nem egészen tudnék egyetérteni előttem szólott t. képviselőtársammal abban, hogy ez a törvényjavaslat a városoknak nyújtandó segélyre nézve, annak felhasználására nézve megkösse a városok kezét, illetőleg kimondja, hogy ez az összeg kizárólag elsősorban a városi tisztviselői fizetések kiegészítésére fordittassék. Nem akarok félreértetni; én is a méltányosság és az igazságosság követelményének tartom, hogy a tisztviselők és különösen a rendezett tanácsú városok tisztviselőik, — mert ezek szorulnak reá leginkább a rendezésre — hogy ezek is abban a megfelelő státusrendezésben részesüljenek, — és hogy az mielőbb befejeztessék — a melyben részesültek a törvényhatósági tisztviselők. De én ezt a czélt nem azzal akaTom elérni, hogy ez a városi szubvenczió minden egyéb czéltól elvonassék, hanem azáltal, hogy arra a magasságra emeltessék, — hiszen ugy tudom, a kormánynak úgyis az a szándéka, hogy azt a mostan 4 miihóban beállított városi szubvencziót fokozatosan emelje — mondom, hogy oly mértékben és oly mennyiségben állittassék az be, hogy abból a városi tisztviselők fizetésrendezése is és azok az egyéb czélok, a melyeket nem lehet kicsinylőnek, helyi érdekek kielégítésének nevezni, hanem a melyek igen fontos közegészségügyi és kulturális czélokat képviselnek, hogy azok is kielégítést nyerhessenek. Ebből a 4 millióból, t. képviselőház, nem futja ki még maga a fizetésrendezés sem. Abból a városból, a melyet képviselni szerencsém van, adatokkal rendelkezem e tekintetben, s ezek az adatok azt mutatják, hogy az 1911. költségvetésbe beállított 3 millió, illetőleg az abból a 3 millióból eddig folyósított 2 milhó hozzájárulással, az a város — megint azt kell mondanom, az arra a városra eső részletből, mert a 2 millióból természetesen ki tudná fizetni összes tisztviselőit (Derültség.) — mondom, az ő reá eső részletből a tisztviselői fizetés kiegészítésnek csak 40%-át tudta fedezni, tehát ha a fenmaradt 1 millió kiutalványoztatnék is, akkor is meglehetősen távol volna attól, hogy az egész fizetésrendezést abból eszközölhetné, s a most felvett összes 4 millióból —• ha eddig 40%-ot tudott fedezni — csak 80%-át tudná a fizetésrendezésnek eszközölni és egyebekre pedig nem maradna semmi. Ezt csak annak illusztrácziójára hozom fel, hogy az a 4 millió, a mely ebbe a költségvetésbe be van állítva, ha a törvényjavaslat ezekben a keretekben maradna, magára a tisztviselői fizetésrendezésre sem volna elégséges, nem is beszélve azokról az egyéb czélokról, a melyekről ennek a vitának a során többen szóltak és a melyek közé első sorban a közegészségügyi intézkedéseket, legelső sorban pedig ezek között is a közegészség-