Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-294
Tdk. országos ülés Wii november 21-én, kedde.n. 33D ügyi preventív intézkedéseket sorozom. (Helyeslés a baloldalon.) Én tehát csatlakozom ahhoz a kéréshez, hogy ez a törvényjavaslat mentől előbb benyujtassék, mentől előbb tárgyaltassék, (Helyeslés.) és csatlakozom ahhoz is, hogy a mennyibon akárminő akadálya volna annak, hogy a törvényjavaslatot a kormány benyújtsa és tárgyaltassa, ugy az 1911. költségvetésben megállapított 3 millióból eddig még visszatartott 1 milliót mindenesetre utalja ki a kormány a városoknak, hogy az az összeg igy a maga költségvetési czéljaira fordittassék. (Helyeslés.) Erre semmi különös felhatalmazás a kormánynak nem kell, mert hiszen az 1911. évi költségvetés megállapitása által erre a felhatalmazás, sőt a kötelezettség megadatott. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Lehetetlen azonban, ha ezekről a dolgokról beszélünk és tanácskozunk, — hiszen talán ez a legnagyobb tanulsága a költségvetés részletes vitájának — lehetetlen meg nem döbbennünk azoknak a szükségleteknek, azoknak a nem mondva csinált, de igazán életbevágó szükségletek tömkelegének láttára, a melyek erre az országra nehezednek, s azon eszközök elégtelenségének láttára, a melyek ezek kielégitésére rendelkezésre állanak. (Ugy van! balfélől.) Itt van pl. a belügyi tárcza. Áz elvi vitát e tárcza tárgyalásánál jóformán csak érintettük, senki azokba bele nem ment, tisztán gykorlatias szempontból tárgyaltatnak a tételek, gyakorlati szükségletek hozatnak fel, olyan elementáris szükségletek, mint a minő a gyermekvédelem, mint a minők a gyermekhalandóság megakadályozásával és a minők a közegészségügy legprimitivebb óvóintézkedésekkel függenek össze. (Ugy van! balfélól.) Es mindezekkel a nagy czélokkal szemben, a melyeknek kielégitésére megvan az akarat, megvan a kezdeményezés, de némelyiknél szinte nevetségesen csekélyek azok az e czélra beállított összegek. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Akármennyire nem tetsző a t. túloldalnak, de mégis vissza kell térnünk arra, hogy a nemzeti lét fentartásával összefüggő ezen nagy czélok tömegével és a rendelkezésre álló eszközöknek és segélyforrásoknak kicsinységével szemben nagyon meggondolandó az, hogy a különben szükséges védelmi kiadások terének fejlesztésében nem kell-e mértéket tartanunk, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) nem kell-e gondolnunk azt, hogy ha a védelmet biztosítani akarjuk, arról is kell gondoskodnunk, hogy maradjon meg az, a mi megvédendő, (Elénk helyeslés a baloldalon.) maradjanak meg a nemzeti életnek, maradjanak meg a nemzet korszerű fejlődésének, a nemzet haladásának feltételei, a melyeket csak igen nagy financziális erőfeszítések árán elégíthetünk ki és érhetünk el. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) S ha már felszólaltam, t. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) akkor nem lehet megemlítés nélkül hagynom a belügyi tárczával összefüggő nagj*- problémáknak azt a néhány rövid szóval történt érintését, a melyet különösen a túloldal részéről hallottunk. (Halljuk ! Halljuk!) A t. túloldal szónokai közül ketten belefonták beszédeikbe a közigazgatás reformját, még pedig mint olyant, a melynek meg kell előznie a választási reformot, s részint maguk a t. felszólaló képviselő urak, részint az a helyeslő tábor, a mely körülöttük csoportosult, nem hagyott minket kétségben az iránt, hogy ennek a közigazgatási reformnak az iránya micsoda ; hogy az u. n. államosítást gondolják alatta. (Ugy van! jobbjdöl.) En is megmaradok azon korlátok közt, a melyek között minden eddigi felszólalás mozgott. (Mozgás jobbfelől. Halljuk ! Halljuk ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: Nem megyek bele a j>robléma fejtegetésébe, mert annak ma sem alkalma, sem ideje nincs, de ha már, ugy mondjam, annak érintésével mintegy megjelöltettek a leendő hadállások, akkor kötelességemnek tartom kijelenteni és tőlem telhető nyomatékkal hangsúlyozni, hogy a közelmúltnak tapasztalásai után, közjogi és alkotmányos életünknek biztonsága szempontjából, nemcsak a függetlenségi pártnak az az árnyalata, a melynek nevében felszólalás történt, de mi is, a kik ezeken a padokon ülünk (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) és csekély magunk is minden tőlünk telhető erővel ellenezni fogjuk azt, a mit a közigazgatás államosításának neveznek. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És hogyha azt állítják, hogy a választási törvény alkotása előtt kell a közigazgatási reformnek létrejönnie, (Ugy van! jobbfelől.) nagyon kérem, az igen t. kormányt és a t. túloldalt, hogy ettől a szerencsétlen gondolattól álljon el; (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) ha más okból nem, hát a következő okokból. (Mozgás jobbfelől. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Egy olyan nagy reformnak megvalósítása tekintetében, mint a milyen a választási reform, hogyha annak keresztülvitele módozatai iránt lesznek is köztünk nézeteltérések és talán harezok is, mégis nagyon kívánatos, hogy a főbb elvekre •vonatkozólag, hogy különösen a demokratikus haladás és a nemzeti fönmaradás i ényeinek összhangbahozatala szempontjából egy bizonyos közeledés, egy bizonyos egyértelműség jöjjön létre a ház minden oldala közt; (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy egy olyan atmoszféra teremtessék, a melyben e nagy probléma tárgyilagos és higgadt megfontolásának lehetősége meglegyen. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nos hát, t. képviselőház, abba a viharba, a parlamenti viszonyoknak abba a feldulásába, a hangulatnak abba az elkeseredettségébe, a melylyel az u. n. államosítás keresztülvitelének minden kísérlete járni fog, ebbe a talajba lehetetlen a választási reformnak akczióját beállítani. (Elénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Én tehát kérem és óva intem önöket, uraim, hogy ha ilyen szerencsétlen eszme felmerült, lökjék el azt maguktól, mert 43*
