Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-294

29í. országos ülés 1911 november 21-én, kedden. 337 100.000 korona segély másra, mint artézi kutak fúrására, vagy mérnöki költségekre nem igen fordíttatott, ugy, hogy arra nem fordult elő sehol eset, hogy a községek ebből külön segélyt kaptak volna. A midőn ezekre a tételekre az állami költségvetés belügyi tárczájának terhére nagyobb összegeket kérek, melegen ajánlom a t. kormánynak azt, hogy az ezen tételek emelésére szükséges összeget olyan inproduktiv kiadásoktól vonja meg, mint a milyen a véderőre adott nagyobb költségek emelése. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mielőtt befejezném beszédemet, a melyet nem akarok hosszasabbra nyújtani, még a választói jog kérdéséről kívánok pár szót szólam. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A mai választói rendszer szerint, a mint azt a legutóbbi választások is megmutatták, ha egy hatalmon ülő párt azt a czélt tűzné ki maga elé, hogy ennek az országnak minden vagyonát egymás között felosztja, a nemzetet j)énzzel és hatalommal ebben az esetben is meg lehetne vásárolni. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azért mindent megelőzőleg szükségesnek tartom, hogy a belügyi kormány intézkedjék, hogy a választói reform, az általános, egyenlő és titkos választói jog alapján minél előbb a törvényhozás elé terjesztessék. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az előadottak alapján ismételten kijelentem, hogy a belügyi tárcza költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Szász Károly jegyző: Szivák Imre! Szivák Imre: T. ház! Tudom, hogy sem az idő, sem maga a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nem ad elég alkalmat arra, hogy elvi vagy szervezési nagy kérdésekkel foglalkozzunk. Bár én egy részletkérdéshez kívánok szólni, ezt mégis olyan fontosnak tartom, hogy követve előttem szóló tisztelt képviselőtársam példáját, ezt az általános vita keretében kívánom elmondani. Ez a városi adminisztráczió kérdése. (Halljuk ! Halljuk !) A városok a mi közéletünkben, kulturális fejlődésünkben olyan szerepet játszanak, hogy azok közigazgatásának rendezését egészen alárendelt jelentőségű részletkérdésnek tekinteni nem lehet. Utalva tehát arra, a mit a belügyminister ur a törvényjavaslat indokolásában felemiit, hogy szándékozik a városok segélyezésére a harmadik, illetve most már a negyedik milliót beállitani, engedje meg a t. ház, hogy erre nézve némely szempontokat ajánljak a belügyminister ur és a t. ház figyelmébe. Ezzel a segélylyel még nem lesz befejezve a városok háztartási ügyének rendezése, de meg vagyok győződve, hogy ennek a harmadik és negyedik milliónak okszerű felhasználása nagyban fogja ezt a régóta függő kérdést előre vinni és nagy kihatása lesz az egész városi életre. Tehát kívánatos, hogy ez ne ötletszerűleg, ne csupán a házban elhangzott kívánalmak szerint, de egy törvénySÉPYH. NAPLÓ 1910 —1915, XII. KÖJET. javaslatban oldassék meg. Ez a törvényjavaslat, a mint tudjuk, készülőben is van. Erre nézve legyen szabad annak a kívánságnak kifejezést adnom, hogy ebben a törvényjavaslatban elsősorban arra legyen a kormány figyelemmel, a mi a legégetőbb sebe a városok közigazgatásának : a tisztviselői fizetésnek régóta függőben lévő kérdésére. A magyar közigazgatás tényezői között fontosságban kétségtelenül a legelsők közé tartozik a városok tisztikara : hazafisága, szakértelme, ügybuzgósága minden kétségen felül áll és az is bizonyos, hogy a fejlődő ügymenet első sorban ennek a karnak a vállaira rak mindig ujabb és ujabb terheket, azonkívül a mindenütt mutatkozó drágaság is a legjobban a városokban érezhető. Elsősorbon tehát a városi tisztikar helyzete kívánja azt, hogy ebből a lebegő helyzetből kivétessék, biztosabb alapokra fektettessék egész egzistencziája és erre a harmadik és negyedik millió áUamsegélynek a felhasználása meg is adja a lehetőséget, (Felkiálások a szélsőbaloldalon : Az kevés !) még pedig szerintem az alapon, hogy mondassék ki a készitendő törvényjavaslatban a tisztviselőkre nézve a fizetési minimum. Ha ez törvény által lesz biztosítva, akkor, ugyebár, annak az lesz a kihatása, hogy elvonatik az autonóm testületeknek szabad elhatározása elől, tehát az állam által megadott segélyt nem lehet bármiféle lokális czélokra felhasználni, hanem elsősorban a tisztviselői fizetések kiegészítésére, ennek a minimumnak biztosítására. Kívánom tehát, hogy elsősorban ez az elv nyerjen a törvényjavaslatban kifejezést. De ugyanennek kapcsán az egyenlőség, a méltányosság és az igazság szempontjából elengedhetetlennek tartom azt is, hogy akkor, a mikor a vármegyei tisztviselőkre nézve, a kik már különben is jobb helyzetben vannak, mert minimális fizetésüket régebben törvényhozásilag biztosítottuk, a státusrendezés befejezést nyer, ez a státusrendezés hasonló viszonyok alapján vitessék végbe a városi tisztviselőkre nézve is. Már most, ha tisztában vagyok annak nagy horderejével, a mit ennek a harmadikos negyedik milliónak ilyen felhasználása a városok közéletére jelent, akkor talán nem tűnik feleslclegesnek az a kívánalom, hogy ezt a törvényjavaslatot nyújtsa be a kormány mielőbb, még pedig oly időben, a mikor a parlamenti viszonyok ennek nemcsak tárgyalását, de törvényerőre emelkedését is lehetővé teszik. Én azt gondolom, hogyha a költségvetés mellett paraUel tárgyalni ezt a törvényjavaslatot, — a mint különben a tárgy rokonságánál fogva, mert hiszen az a törvényjavaslat nem a városi szervezet kérdéseivel foglalkoznék, hanem elsősorban financziális, költségvetési rendezés lenne, nem is lenne lehetetlen — talán nehéz lenne, akkor kérésem oda módosulna, hogy méltóztassék ezen törvényjavaslat tárgyalását a költségvetés utáni időre kitűzni. Azt hiszem, hogy ismerve a ház gondolkodását, vagy legalább kiindulva abból, a mit hallót43