Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-293
293. országos ülés 1911 november 20-án, hétfőn. 307 mert hiszen Románia és Szerbia felé már a hatáskörét is megvonták és teendőit kénytelenek voltak a m. kir. csendőrségre átruházni. A midőn ez történt, nem süti-e a rendszeretlenség bélyegét a belügyi kormányzatra az, hogy ugyanakkor ezt a határrendőrséget más területeken mégis szaporítja uj kapitányságok felállításával ? Hát nem czélravezetőbb, helyesebb, az egész határrendőrségi intézmény eltörlésével, egy egységes rendőri szervezet megalkotásával ezen határrendőri teendőket, a melyek állami és nemzeti szempontból rendkivül fontos feladatokat képeznek, sokkal fontosabbat, mintsem első tekintetre látszik, egy egységes szervezetben intézményesen jól és helyesen ellátni ? Ott van a városi rendőrség. Ez a világ legképzelhetetlenebb intézménye. A város fizeti a rendőrségét. A rendőrfőkapitányt kinevezi a főispán, a kormány közege, az összes többi tisztviselőket a város. Ezeknek a tisztviselőknek még nyugdijuk sincs, mert a városok képtelenek azt adni. Már most méltóztassék elképzelni, hogy ez az amfibiumos intézmény miként képes a rendőri teendőket és a rendőri közigazgatást elvégezni annak a városnak a területén, a hol neki mindenki parancsol, mindenki a gazdája, ellenben fizetni senki sem fizeti, mert hisz rosszul vannak fizetve. Nyugdíjigényük sincs. Nem volna-e tehát elsőrangú feladat ezt a rendőrséget is államosítani ? Ennek a rendőrségnek és a közbiztonságnak érdeke kivánja és követeli, hogy az tökéletesen és jól szervezetten láttassék el; hiszen nemcsak a közbiztonsági szolgálat vár reájuk. A nemzetiségi vidékeken ennek a rendőrségnek volna a feladata az úgynevezett jótékonysági és kulturális egyesületek keretében és czimén folyó műveleteket is ellenőrizni. Hogyan kívánhatjuk ezt attól a városi rendőrségtől, a melynek ilyen szervezetlen állapotában még hatásköre is ahg van ? Érthetetlen, hogy ugyanezen rendőrkapitányokat és rendőrségeket megterheltük még az igazságügyi feladatok egy részével is, mert hiszen a bűnvádi perrendtartás folytán ezek egyúttal nyomozó hatóságok is. Ezeknek működése tehát még az igazságszolgáltatás területére is átmegy, ezeknek megbízhatósága és jóra valósága az igazságszolgáltatást is lényegesen befolyásolja. Az egyéni szabadságot és az egyéni jogok védelmét is teljesen hatalmukban tartják ezen a réven. Mindezen feladatokat a képtelen és anyagilag tehetetlen városok által fentartott rendőrségre tovább bizni teljes lehetetlenség. Miért nem akar tehát a belügyi kormányzat végre is ideállani a törvényhozás elé egy rendszeres rendőri törvényjavaslattal, a mely az egész ország területén a rendőrségi intézményt egységesiti, egységes törvényben a hatásköröket és anyagi ellátási szabályaikat is egységesen állapítja meg és felruházza őket mindazokkal a teendőkkel, a melyeket a rendőrségnek különben is el kellene látnia, — de ma hatáskörük nem terjed ki reájuk, — mondjuk, a jótékonysági és közművelődési egyletek területén észlelhető mozgalmaknak rendőri ellenőrzésével is. Meg vagyok arról győződve, liogy a belügyi és igazságügyi kormánynak áll elsősorban az érdekében és annak a feladata is, hogy a rendőrségi intézményről egységes törvény nyel gondoskodjék és igy azt szabályozza államilag, hogy az teljesen megbízható ereje és karja leg3 7 'en a magyar államnak, a mi eddig nem volt. Rosenberg Gyula: Ez az egész vonalon áll ! Győrffy Gyula : De ilyen rendszertelenséggel találkozunk minden téren, t. képviselőház. Csak egy dolgot hozok fel példaképen, a költségvetésnek egy tételét, melyet előadó ur is kiemelt, a midőn azt mondja, hogy a költségvetésben az alkoholizmus elleni küzdelemre 10.000 koronát irányzott elő a belügyi kormányzat. A czél igen helyes, t. képviselőház. Azt az igazságügyminister ur a bűnügyi statisztikával is igazolhatná, hogy az alkoholizmus folytán bűnbe esett emberek felett a biróságok nap-nap után kénytelenek súlyos bűncselekményekben Ítélkezni, a melyek az alkoholizmus hatása alatt követtettek el. Es a bíróság kénytelen őket elmarasztalni, vagy felmenteni, vagy enyhébb beszámítás alá fogni, mert a részegség hatása alatt követték el az illető bűncselekményt. Az alkoholizmus ellen tehát erkölcsileg is, de az igazságszolgáltatás, a jogos önvédelem szempontjából is kötelességünk küzdeni mindannyiunknak. De nem nevetséges dolog-e, t. képviselőház, hogy 10.000 koronát javasol az a kormány, a mely az alkoholizmus terjedése folytán évi budgetjébe 181 millió és nem tudom hány százezer korona bevételt vesz fel! 181 milliót vesz be a pénzügyi kormányzat az alkoholizmus terjedése folytán és ebben támogatja őt a belügyi kormányzat is, a mely köteles az alkoholizmus terjedését előmozditani, mert ha nem mozdítja elő, akkor ez a 181 millió az állampénztárba nem folyik be. Ha tehát, t. képviselőház, a kormány az alkoholizmus ellen komolyan és őszintén akar küzdeni, akkor forduljon a pénzügyminister úrhoz és vegye szivére a dolgot és ne engedélyezze azokat az italmérési engedélyeket olyan korlátlanul, a mint most teszi azt. Korlátolja azokat és kösse erős korlátokhoz a kimérést; a t. belügyi kormányzat pedig ne semmisítse meg azoknak a vármegyéknek vagy egyes községeknek a határozatait, a kik pl. a korcsmák nyitvatartásának idejét korlátozni akarják, épen azért, mert küzdenek az alkoholizmus ellen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tiltsa be, hogy vasárnap egyáltalán ne legyen szabad korcsmába menni. (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Ilyen tényleges intézkedésekkel, t. ház, eredményesen és sikersen lehet küzdeni az alkoholizmus ellen. De 10.000 koronával küzdeni az ellen, ez, azt hiszem t. képviselőház, legalább is nagy hipokrizis. Elismerem, hogy az alkoholizmus veszélye igazán fenyegeti Magyarországot, de akkor ideállani, hogy 10.000 koronával, a melyet fel39*
