Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-293

306 293. országos ülés 1911 november 20-án, hétfőn. közigazgatási visszaélés tárgyában, alig kaptunk feleletet. A t. többségnek és kormánynak csupán arra van gondja, hogy mindazon kötelezettségeket, melyeket a kormány, mondjuk, Ausztriával vagy a dinasztiával szemben elvállalt, végrehajthassa, ebben támogatja a kormányt határtalanul, de hogy valamely közigazgatási visszaélés vagy baj miatt a kormányt felelősségre vonta volna, bár egyszer is, ezt még sohasem láttuk. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) T. képviselőház ! Kormányozni parlamentárisán ugy, hogy a többség soha a felelősséget kormányával szemben ne gyakorolja, nem lehet. Beszélhetnek önök arról, hogy az ellenzék önöket a munkában megakadályozza, beszélhetnek mindenről, csak egyről nem szólhatnak, arról, hogy az ország érdekében önök azt az alkotmányos kötelességet, melyet alkotmány és törvény önökre, mint többségre ruház, a nemzettel szemben tényleg gyakorolták. Mert az lehetetlenség, hogy egy ilyen óriási területen, mint a minőről önöket ideküldték, oly tökéletes legyen a közigazgatás, hogy soha senkit ott jogsérelem ne érjen ; ellenben arra, hogy önök ilyen közigazgatási visszaélés miatt panaszkodtak volna itt a házban, vagy felelősségre vonták volna a kormányt, esetet nem tudunk. De ismétlem, ez a költségvetési tárgyalás, melyet mi kényszeritettünk önökre, ilyen nagy elvi kérdések megvitatására nincs hivatva, hiszen önök a munkakedvtől elteltek, s abban ugy sem vennének részt; kénytelenek vagyunk tehát beérni azzal, hogy a kritika jogát tovább is gyakoroljuk. íme, pl. mi szerettük volna, de hiszen az egész ország is már várja, hogy a közegészségügyet mikor fogja a t. kormány és pártja rendezni. Ez a költségvetés is tanúságot tesz arról és az igen t. előadó ur is nyomatékosan emelte ki, hogy milyen hihetetlen feladatok hárulnak a belügyi kormányzatra épen a közegészségügy terén. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Azt hiszem, nemcsak ellenzéki vidékeken van ugy, hanem az országban mindenütt, hogy maholnap körorvost az ország némely vidékein egyáltalában nem lehet kapni. A mig gyógytárak pl. Budapesten nem tudom minő mértékben adományoztatnak, (Igaz! Ugy van! balfelől.) addig az ország óriási területein nincs gyógytár. Ugyancsak az előadó ur emelte ki, hogy pl. a fürdőügy Magyarországon rendezve nincs. Az állami fürdők bérleti utón értékesíttetnek, de a magánfürdőkkel nem törődik senki, a közigazgatás beéri azzal, hogy oda egy fürdőbiztost rendeljen ; de hogy ezek a fürdők miként szolgálják a közegészségügyet, arról a t. belügyi kormányzat, ha van is sejtelme róla, tudomást venni nem akar, hogy ne legyen kénytelen ezekkel is foglalkozni, vagy azokon segíteni. A közegészségügy államositását elsőrendű nemzeti és áUami szükségletnek tartom. Méltóztassék megnézni ezt a költségvetést is, mily rengeteg nagy összegeket áldoz közegészségügyünkre. Ha ezeket az összegeket rendszeresen, tervszerűen használnák fel, a közegészségügyet az egész vonalon megelégedésre lehetne rendezni. Az előttem szólott Hammersberg László t. képviselőtársam felemiitette, hogy pl. az ivóviz szerzésére 170.000 korona van mindössze felvéve. Az ivóviz kérdése tehát, melylyel óriási közegészségügyi érdekek vannak kapcsolatban, melylyel állattenyésztésünk is szoros összefüggésben van, olyan csekély összeggel van a költségvetésben honorálva, hogy valóban nevetséges. (Ügy van ! balfelöl.) Itt is, mint a közigazgatás egész területén, hiányzik egy egységes, az egész országra szóló terv. Miért nem dolgozott ki a belügyministerium a helyi viszonyokat és a szükségleteket figyelembevevő programmot ? Ha ilyen programmal lépne a törvényhozás elé és azt mondaná, hogy az egész ország területére nézve megállapitotta a programmot, például az ivóviz kérdésében, vagy a közegészségügy államosítása vagy rendezése tekintetében, ha azt mondaná, hogy vizsgáljuk meg, kritizáljuk meg azokat a terveket, ha azt mondaná, hogy a szükséglet erre és erre ennyi, ezt így és így akarja felosztani, adjuk meg ehhez itt a törvényhozásban a hozzájárulást: az egész közegészségügy közmegelégedésre és sokkal csekélyebb összegekkel, mint a minők ma igénybe vétetnek, volna rendezhető. Ezt tudnám érteni. De ilyen szórványosan, minden rendszer nélkül, ötletszerűen beállított tételekkel nem lehet eredményt elérni, ez csak a budgetet terheli oktalanul. Az én igénytelen nézetem az, hogy itt csak rendszeres munkával lehet sikerhez jutni, erre pedig még a mi szerény anyagi eszközeink is elegendők ; csak kumulative, évről-évre kell rendszeresen az összegeket felosztani és a költségvetésbe beállítani. (Ugy van I balfelől.) Nézetem szerint a t. belügyi kormánynak első és legfontosabb feladata a közegészségügy rendezése és áUomásitása. Hiszen maholnap — maga a költségvetés is utal erre — úgyis minden terhet magának az államnak kell átvennie, mert a községek már nem bírják el. (Ugy van! balfelől.) Itt van a rendőrség kérdése. Ez is a legnagyobb rendszertelenségben leledzik. Magyarországon ugyanis a következő rendőri intézmények vannak : a vármegyék számára van a csendőrségi intézmény, a városok részére a városi rendőrség, a székesfőváros részére az államrendőrség, a kivándorlás ügyeinek ellenőrzésére a határrendőrség, nem is említve a mezei rendőrséget és a folyamrendőrséget. A rendőri szolgálatot ennyi ágazattal végezni maga is lehetetlenség. Nem akarok most a folyamés a mezei rendőrségről szólni, maradok csupán az állami rendészeti szolgálatot teljesítő rendőri intézményeknél. Kérdem én, hogyan lehet a mai viszonyok között pl. helyesen és jól kezeim a rendőri kihágások feletti bíráskodást; ? Ezen a téren is találkozunk azzal a rendszertelenséggel, a mely kénytelen volt imitt-amott foldozni anélkül, hogy az egységes szervezetnek és czélnak szolgálna javára. íme például a határrendőrségről bebizonyult rövid idő alatt, hogy hasznavehetetlen intézmény, (Ugy van! balfelől.)