Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-293

293. országos ülés 1911 november 20-án, hétfőn. 301 hol nem lesznek képesek azután a hivatalok elég mellékkeresetet adni. (Igaz ! TJgy van ! halfelöl.) A humanizmus szempontjából sem tartom ezt helyes jyropozicziónak, mert nem látom az indoko­lásból, hogy miért kellene beszüntetni négyet a nyolcz közigazgatási tanfolyam közül, ha csak nem azon bizonyos internátusok miatt, melyeket községi és körjegyzők árvái számára akarnak csi­nálni. Igen helyes, ha a törvényhozás a községi és körjegyzők árváira gondol és internátusok létesítését tervezi, de hogy miért kell ezeknek nexus causális-ban lenni a közigazgatási tanfolya­mokkal, azt nem értem. Legfeljebb ugy, ha ki lesz mondva, hogy ilyen internátusba csak a községi közigazgatási tanfolyamnak olyan hallgatója vé­tetik fel, a ki községi vagy körjegyzőnek az árvája. Hogy ez mennyi lesz, hogy vájjon azért a 3—5—10 ifjúért érdemes-e internátusokat létesiteni, azt nem vagyok képes egészen megérteni, mert 59.000 korona van felvéve, de csak egy negyedévi költ­ségül, miután csak szeptembertől vagy október­től kezdve léptetik életbe. A közegészségügyi tételeknél ismételten kény­telen vagyok — mint már a folyó évi belügyi költ­ségvetés tárgyalása alkalmával is megtettem — az ivóvizszerzés tételével foglalkozni. (Helyeslés balfelől.) Az előadó ur mint valami igen lényeges és nagy dolgot emiitette fel a szervezeti változást ezen közigazgatási ágazat kezelése körül és mint nagy előnyt állította oda, hogy ime, a földmivelés­ügyi ministeriumnak közegészségügyi mérnöki osz­tálya mindenestől áthozatott a belügyministe­riumba. Egészen helyesen mutat rá az előadó ur, hogy ezen szervezeti változás következtében gyor­sabb lesz az ügymenet, mert nem lesz szükség két ministerium jegyzékváltására, hanem ugyanegy ministerium kebelében fognak ezek az ügyek egy­ségesen lebonyolitódni. Konczedálom, hogy ebben van némi előny, de Magyarországon semmit sem szabad egészen a teória vagy a princzipiális igazság szerint megitélni és felfogni. Én egy nagy hátrányt is látok e dologban. Eddig, ha egy szegény község folyamodott néhány ezer koronányi segélyért arra a czélra, hogy vízvezetéket akar létesiteni, a föld­mivelésügyi ministeriumhoz adta be kérvényét. Ez megcsináltatta ingyen, nem a közegészségügyi mérnöki osztály által, hanem a kultúrmérnöki hivatal, az ő külső expozitúrája által a felvétele­ket, ingyen elkészíttette a terveket, azután állat­tenyésztési, mezőgazdasági segély czimén rögtön kilátásba helyezett és engedélyezett bizonyos költ­séget és pedig az én tapasztalatom szerint az illető specziális költségvetésnek circa 25%-át. Mikor ezt megtette és a terveket a saját műszaki osztálya által felülvizsgáltatta és a kivi­telre alkalmasnak találta, akkor tette át csak a belügyministeriumhoz, hogy közegészségügyi szem­pontból szintén segélyezze. A belügyministerium jjraxisa szintén az volt, hogy megnézte és azt mondta, hogy 12.000 K a szükséglet, 50%-át megadom, és adott reá 6000 K államsegélyt. Tehát 25%-ot a földmivelésügyi niinisteriumtól kaptak, 50%-ot a belügyministeriumtól, és így meg lehetett valósítani, végre lehetett hajtani a dolgot. Most a belügyministerium kezében van minden, de állattenyésztés és mezőgazdaság elő­mozdítása czimén segélyről szó sem lesz. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Az a néhány mérnök — mert az egész szer­vezet áll egy műszaki tanácsosból, egy főmérnök­ből, két mérnökből és három segédmérnökből — a belügyministerium közegészségügyi osztályá­ban nem lesz képes a tervek elkészítését és a felvételt megcsinálni, hisz ezt a mun­kát eddig a földművelésügyi ministerium a maga 9—10 kultúrmérnöki kerületével végezte. (Ugy van! balfelöl.) Ha tehát princzipialiter na­gyon szép is, hogy egy kézben van a belügyminis­teriumban központosítva az adminisztrácziónak ez az ága, ennek a gyakorlati végrehajtás szem­pontjából igen súlyos hátrányait is látom. (Hall­juk ! Halljuk !) És mi van felvéve erre a tételre ? 170.000 K és ebből a 170.000 K-ból is, a mint a belügyminis­teri indokolás elismeri, csak 50.000 K a tulaj don­képeni javulás, mert az a 20.000 K, a mely a 170.000 K-ban a folyó évi 100.000 K-val együtt szerepel, tulajdonképen semmi egyéb, mint hogy a földmivelésügyi ministerium átbudgetirozta azt a 20.000 K-át, mely eddig erre a czélra az ő bud­getjében szerepelt. (Ugy van! balfelöl.) 50.000 K tehát a többlet, a melyet a belügyministerium felvett és ezzel a többlettel együtt summa sum­márum 170.000 korona az az egész összeg, melyet ivóvizszerzésre, artézi kutak fúrására vesz fel a költségvetésbe a belügyministerium. Valóban dif­ficile est satiram non seribere. (Ugy van ! balfelől.) Hiszen egyedül az én választókerületemhez tar­tozó községek közül annyian folyamodtak a föld­mivelésügyi ministeriumhoz vízvezeték létesítése végett, hogy azoknak a községeknek is kevés volna e 170.000 K, mert miről van szó ? Nyoloz­kilencz, 300—800 lelket számláló kisközségekről. Ezek szükségletének a kielégítésére is kevés ez a 170.000 K. Mit mondjunk már most a nagy alföldi kommunitásokról, a 30—40 ezer lakossal biró községekről, melyeknek artézi kutakra van szük­ségük ? Nekem már ismételten volt szerencsém szóba hozni e kérdést. Többször hangsúlyoztam, hogy nem ennyi, de tízszer ennyi is kevés erre a czélra. (Ugy van! balfelől.) Hiszen ha tízszer ennyit, vagyis 1,700.000 koronát vennénk is fel a költség­vetésbe, még akkor is évek hosszú soráig tartana, a mig az igényeket csak félig-meddig kielégitenők. Necsak a militarizmus molochjába dobjuk a milliókat, hanem forditsuk arra is, hogy meg­tartsuk népünket. (Helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Hiszen vannak községek, — hivatkoz­tam néhányra az én választókerületemből is — a melyek nem képesek népességükben haladni, kénytelenek a kivándorlás terére lépni, mert nincs ivóvizük, mert marhaállományuk számára nincs

Next

/
Oldalképek
Tartalom