Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-293

soo 2,95. országos ülés 191Í november 20-án, hétfőn. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) megjelölte volna azokat a módokat és anyagi eszközöket, a hogyan és a melyekből ez létesülni fog, mert — bocsánatot kérek — én, eltekintve attól hogy a törvény végrehajtandó, ezt ráadásul még szükségesnek is tartom; szükségesnek és nagyon fontosnak tartom azt, hogy a községi és körorvosok nyugdijintézmén3''e létesíttessék. De hogyan tudjam én nyugodt lélekkel, mint a törvényhozás tagja, megszavazni azt, erre épen 250.000 korona szükséges, hogy nem több. vagy nem kevesebb. Egészen más volna, ha a belügyministerium, legalább röviden az indokolásban közölné azokat az adatokat, a melyekre alapítja azt, hogy épen 250.000 korona szükséges, sem több, sem kevesebb, hogy az elegendő, hogy a czél ezzel el lesz érve. Ebkor természetesen minden észrevétel, minden skrupulus és aggodalom nélkül megszavazná az ember ezt a tételt, (ügy van! balfelől.) Hogy a vármegyéknél maradjunk, Szabó István t. képviselőtársamnak egy gondolatára akarok reflektálni, a ki felemiitette, és meglehetősen élénk szinekkel és nagyjából helyesen is ecsetelte azt a sajátszerű helyzetet, hogy a törvényhatósági gyámpénztárak a maguk pénzkészletét elhelyezik a' pénzintézeteknél s az árvák részére ellátásul, vagy pedig tőkéjük gyárapitásául szüleiknek számítanak és adnak maximum 4%-ot, a miről azonban azt hiszem, hogy nem lehet szó, mert ha a 4%-ból levonom a törvény szerint megengedett 10% kezelési jutalékot, marad 36%, sőt ha azok a pénzintézetek, a melyeknél a jrénz be van téve, leszállítják a kamatlábat máról-holnapra, egyszerű értesítést küldve róla, 3'5%-ra és további 10%-ot levonva, marad nem egészen 3%. felemlítette, hogy a pénzintézetek, hogy ugy fejezzem ki magamat, egyszerű üzletet csinálnak, seftelnek a közpénzekkel, kiadják bankkövetelésként 6—7%-re, váltóra 8%-re, nyerészkednek, és a nyereség a részvényesek zsebébe megy, az árvák rovására. Ebből levonta azt a konzekvencziát, hogy az ősrégi szinguláris kezelésre kell visszatérni. Ebben nem értek vele egyet, mert a kumulatív gyámpénztári kezelésnek annyi az előnye, gazdasági és kezelési szempontból is, hogy a kumulatív gyámpénztári kezelés rendszerét nem akarnám elhagyni. (Helyeslés baljelól,) De van itt egy más körülmény, nevezetesen az volna kívánatos, hogy az árva-pénztárak a felesleges pénzt épen azoknak a kisembereknek juttatnák, a kiknek kisebbmérvü kölcsönökre van szükségük, hogy ezek vehessék ki és ezek használhassák fel kölcsönként a maguk czéljaira, a mint jól emlékszem, még 25 évvel ezelőtt nagyon keresett volt az árvapénz, szívesen vették, különösen a föld népe, két-három-négy-ötszáz forintjával a gyámpénztárak pénzkészletét kölcsön; (ügy van! balfelől.) ez szukczesszive megszűnt, a kölcsönöket visszafizették, de ujabb kölcsönök nem adattak és ime, most ott áünak az árvapénztárak, hogy a tőkéket legnagyobbrészt nem tudják elhelyezni máskép, mint ugy, hogy a bankba teszik, természetesen a törvényhatóság többségének, az igennel szavazóknak anyagi felelőssége mellett. (Ugy van ! balfelől.) Ennek a helytelen szimptomának a forrása az 1877. évi XX. t.-czikknek az a rendelkezése, a mely az adó százszorosának alapján megállapított becsérték harmadrészéig engedi csak a kölcsön engedélyezését. Ez a pupilláris hipothéka, a háromszoros fedezet. Eltekintve attól, hogy részemről ugy tartom, hogy már akkor is, a mikor az 1877-iki törvény meghozatott, felesleges volt a túlságos óvatosság, azóta már ez tulaj donképen nem is háromszoros, hanem, merem mondani, a mostam árakat tekintve, hatszoros fedezet, a melynek fentartására semmiféle szükség nincs. Azóta a legkevesebb, a mit meg kellene tenni, egy rövid, két paragrafusos novella utján az, hogy a pupilláris hipothéka ne háromszoros, hanem az adóalap szerint számítva, kétszeres, legyen. Az is tökéletesen elég. így volna reményünk, hogy ismét hozzá fog fordulni a kisemberek, a kisgazdák nagy tömege közvetlenül a vármegyék árvapénztárához, az árvák nagy tömege nagy előnyökhöz fog jutni. Sokkal megbízhatóbb és nyugodtabb földhitelintézete a kisembernek az árvapénztár, mint akármilyen pénzintézet. Nagykőn ajánlom ezt a t. kormány figyelmébe. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Eátérve a községi közigazgatási tanfolyamok kérdésére, a melyek tekintetében kontemplált reformot annyira kiemelte a t. előadó ur is, nem tudok egyetérteni vele abban, hogy a most meglevő 8 községi közigazgatási tanfolyamból négy megszüntettessék, illetőleg hogy azok száma négyre restringáltassék. Ha nem is lehet ebben a tekintetben a túlzásig menő deczentralizáczió terére lépni, ezt a nyolezat mégis minimumnak tartom, a mikor az egész országról van szó, és czélszerütlen, sőt méltánytalan dolognak tartanám, hogy négyet megszüntessünk, és csak négyet hagyjunk meg. Nem tudom, mily helyeken akarnák meghagyni, de mindenesetre nehezebben lesz hozzáférhető négy hely, mint nyolez hely. Azután tessék tekintetbe venni, milyenek lesznek ott a dologi kádasok, hiszen maga az indokolás is elismeri, hogy parallel osztályok kellenek. Ha már egy helyen parallel osztályokban kell tanitani, miért csinálnak a nyolczból négyet, holott a nyolez helyen parallel osztályok felállítása nélkül akadálytalanul, egészen jól, egészen helyesen, — t. i. azokban a keretekben, melyekben egyáltalában megtehető — történik a községi és körjegyzői szukkreszczencziának kiképzése. Még van egy lényeges szempont. Természetes, hogy nagyobb városok, tehát alkalmasint a legdrágább városok lesznek azok, a melyekben megmarad a négy tanfolyam, és így a megélhetés ezzel megdrágul. Azután sokkal könnyebb azt a bizonyos mellékfoglalkozást megtalálni azoknak a fiatalemebreknek, kik egy fél napi munkával a megélhetésüket biztosithatják, ha kellőkép reparcziálva vannak, mintha egy tömeget teszünk oda, abba a néhány városba,