Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-293

293. országos ülés 1911 november 20-án, hétfőn. 299 budgetnek csak 5—5.5%-át teszik, (ügy van! balfelől.) Ez nézetem szerint egyszerű játék a számokkal és semmi egyéb. Ennek csak egyetlen értelme képzelhető, a mint már érintettem a f. évi költségvetés tárgyalása alkalmával, hogy t. i. a kormány talán mintegy köztudatba akarja átvinni azt, hogy az önkormányzati testületeknek gazdasági támogatása czéljából a fogyasztási adókat talán a községeknek szándékozik átengedni. Valami ehhez hasonló rémlik előttem, mert csak ezt az egyetlen egy okát tudnám megtalálni a budgetirozás ezen egészen sajátszerű és szokatlan módjának. Voltam bátor már a f. évi költségvetés tárgyalásakor is említeni azt a felfogásomat, és most megesősödtem abban, hogy akkor, midőn az önkormányzati testületek gazdasági exisztencziáját akarja a törvényhozás megalapozni, okvetlenül szükséges — meggyőződésem szerint nem csak a községeknél, hanem a törvényhatóságoknál is — hogy a számitást ne helyezzük olyan labilis alapra, a minő a fogyasztási adó, hanem igenis az egyenes adók, a hozadéki adók bizonyos részét vagy bizonyos nemét, vagy bizonyos nemeinek bizonyos részeit kell e czélra átutalnunk. Ebben a meggyőződésemben megerősített maga a pénzügyi bizottság, a mely a költségvetésről szóló általános jelentésében az adóreformot érintve, követendő példa, sőt ideálképen állítja oda a porosz adórendszert, mert ott az állam bevételei úgyszólván már egészen az egyéni jövedelmi és a fogyasztási adókra vannak alapitva, ellenben a hozadéki adók a községeknek vannak átengedve a magtik háztartási kiadásai fedezése czéljából. (Halljuk ! Halljuk !) De ennél a tételnél, tudniillik a városok segélyezésénél lehetetlen ismét és ismét szóba nem hoznom a községek segélyezésének kérdését is. (Élénk helyeslés a bal és a szélsőbahldalon.) Határozottan mondhatom, hogy községeink sokkal rosszabb helyzetben vannak e tekintetben, mint a városok. (Mozgás balfelöl.) Eitner Zsigmond : Pedig állami szolgálatokat is teljesítenek ! Hammersberg László: Községeink pótadója átlagban véve sokkal nagyobb, mint városainknak átlagban vett jrótadója. (ügy van ! balfelől.) Már arra is rámutattam erről a helyről, hogy még egy nagy különbség van ezek között, az tudniillik, hogy az a városi ember, ha akármennyi pótadót fizet is, igen sok téren kapja annak rekompenzáczióját, mert olyan előnyeit élvezi a városi kcmmunitásban való lakásnak, az ahhoz való tartozásnak, a melyekről a faluban még szó sem lehet. Méltóztassék tekintetbe venni azt is, hogy 1913 január 1-ével életbe kell lépnie az adóreformnak s akkor nagyon sok állami adóalap fog elveszni. (ügy van! balfelől.) Nem említek mást, csak a II. osztályú kereseti adót, a mely tökéletesen megszűnik és igy nem lesz a községeknek annyi állami adóalapjuk és mi lesz a vers vége ? Az, hogy a megmaradó adóalapoknak községi pótadója óriási mértékben fog növekedni (ügy van ! ügy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) és kit fog sújtani ? Sújtani fogja a nemzetfentartó elemeknek lehető legbecsesebb és mindenáron támogatandó részét. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) azt a kis- és középbirtokos osztályt. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es még egyet. Ha mi nem fogjuk harmonikusan támogatni a városokat és községeket; ha csak időrendileg is különbségek lesznek ; ha csak aránylag kevés idő is fog abba beletelni, hogy a városok már részesüljenek megfelelő támogatásban, — a mit különben elvileg egészen helyesnek és szükségesnek tartok — ellenben a községek támogatásával még várjunk, számítgassunk, meditálgassunk, ezzel előmozdítunk egy olyan proczesszust, a mely, sajnos, megvan most is, de a melyet megakadályozni talán nem igen lehet, hanem a melyet előmozdítani ugy nemzeti, mint szocziális szempontból igen nagy hiba volna, t. i.a vidéki népességnek a városokba, a hol jobban megélhet, való betódulását, beözönlését. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ez egészségtelen állajiot, a melyet még előmozdítani, nézetem szerint, nem kívánatos. (Ugy van! balfelől.) Ha tehát segélyezzük, és pedig méltán a mi városainkat nagy nemzeti és kulturális feladataik megoldásában, akkor harmonicze velük együttesen részesitsük segélyben községeinket is. Ezt ajánlom a belügyi kormányzat figyelmébe. (Helyeslés balfelől.) Ebben a rovatban fel van véve 250.000 korona a községi és körorvosok nyugdíjintézetének létesítéséhez állami támogatásul. Ez egészen helyes, mert hiszen az 1908 : XXXVIII. t.-czikk 26. §-a épen azért mondta ki a községi és körorvosi nyugdíjintézménynek imperativ létesítését és az állam által való támogatását, hogy ezzel közegészségügyünknek azon nagy hiányán segítsen némiképen, a mely az orvoshiányban jelentkezik, nem ugyan az orvosok abszolút számának hiányában, hanem abban, hogy bizonyos elhagyatottabb vidékekre nem kapni körorvost,.. . (Halljuk I Halljuk !) MllZSa Gyula : Még jobb vidékeken sem ! Hammersberg László :... még jobb vidékeken sem, mert az orvosoknak legnagyobb része a városokba tódul és ott telepszik meg. Áz volt a törvénynek épen az inteneziója, bár idáig még végrehajtva nem lett, daczára annak, hogy egy év volt a törvényben kitűzve annak életbeléptetésétől kezdve, hogy az orvosok látva exisztencziáj ukat és családjuk exisztencziáját biztosítva, szivesebben vállalkozzanak elhagyatottabb helyen való szolgálattételre is. Én üdvözlöm azt, hogy már megvan az első lépés arra, hogy a községi és körorvosok nyugdíj intézete létesíttessék. De hát ezen tételnek indokolása egyszerűen hivatkozik az 1908 : XXXVIII. t.-cz. 16. §-ára, pedig nagyon czélszerű lett volna, ha többet is mond. A törvényhozásnak magának kellő honorálása volna, ha az igen t. belügyminister ur az indokolásban főbb vonásokban megjelölte volna ennek a nyugdíjintézetnek _ szervezetét, 33*