Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-292

3921. országos ülés 1911 november 18-án. szombaton. 287 mat, hogy talán sikerült egyik-másik aggályt eloszlatnom. Nem kivánok e helyütt kiterjeszkedni a véderőj avaslatnak azon intézkedéseire, a melyek különben a közös hadsereget és az állítási kötelezettség alá kerülő besorozott polgároknak bizonyos nagyobb vitális érdekeit érintik. Ilyen például a fegyvergyakorlatoknak egészen uj rendezése, mert ezentúl sokkal ritkábban és rövidebb ideig kell majd fegyvergyakorlatra bevonulniok a tartalékosoknak, a magasabb korúak pedig abszolút mentesek a bevonulás kötelezettsége alól. Ilyen a kedvezmények megitélésénél a méltányosságnak sokkal kiterjedtebb tekintetbevétele, és az egyévi önkéntesi kedvezménynél tervezett igen sok intézkedés, igy a második szolgálati évek elengedése, könnyitések a kvaliíikácziónál, a kvalifikácziónak sokkal lejebb szállítása, a kvalifikáczió beigazolása iránt kitűzött határidőnek tetemes kitolása, a második szolgálati évnek minden körülmények között való elengedése, azután, hogy az egyévi önkéntesek csak államköltségen szolgálhatnak és csupán kedvezmény lesz az, hogyha kérhetik, hogy önköltségen szolgálhassanak : ezek mind olj'an kedvezmények az egyévi önkéntességnél, a melyek hasznos volta közismert. (ügy van ! a jobboldalon.) Azután ott van a tényleges szolgálat elhalasztásának lehetősége minden téren. Eddig csak az egyéves önkénteseknek volt megengedve, liogy azok, a kik tanulmányaik folytatása czéljából szolgálatukat 24 éves korukig elhalasztani kívánják, ezt a kedvezményt igénybevehessék, most indokolt esetekben az összes besorozott egyének a 17—24 éves kör között választhatják szolgálati idejüket, kérhetik annak elhalasztását. Ezek mind közismert dolgok, ezeket felesleges tovább fejtegetni. Meg vagyok győződve, hogy mindazok, a kik ezen törvényjavaslatot áttanulmányozták, annak hasznos voltáról meg vannak győződve, a mint különben ezt a bizottsági tárgyalásnál az összes felszólalók hangoztatták is. Azon meggyőződésben, hogy ezen törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése esetén az országnak megadjuk azt, a mi az országé, azonkívül az egyes polgároknak magánjogi vitális érdekeikben a mi őket illeti, bátor vagyok kijelenteni, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és iaps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Mielőtt áttérnénk a interpellácziókra, a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve kivánok előterjesztést tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Javaslom, hogy a t. ház legközelebbi ülését hétfőn, november hó 20-án délelőtt 10 órakor tartsa, és pedig a következő napirenddel: 1. elnöki előterjesztések és irományok bemutatása; 2. az 1912. évi állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása, (Helyeslés.) melynek során a belügyministeriurn költségvetése következik. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Akkor ehhez képest mondom ki a határozatot. Most következnek az interpellácziók. Mihályi Péter jegyző: Lovászy Márton! Lovászy Márton : Kérem a t. házat, hogy interpellácziómat a jövő alkalomra halaszthassam. (Helyeslés.) Mihályi Péter jegyző: Sümegi Vilmos! Sümegi Vilmos : T. ház ! A fővárosi napilapokat egy igen kellemetlen hir járta be a napokban, A főváros tulajdonát képező egyik laktanyában ugyanis a műszaki felszerelések elromlottak és a laktanya gondnoksága jelentést téve erről a főváros hatóságának, ez elrendelte, hogy a műszaki felszereléseket kijavítsák. Különösen a vízvezetéki csövek gyors és sürgős kijavítása vált szükségessé. Ki is küldték az egyik legénységi szobába, hogy az illető vízvezetéki csövet kijavítsák, Polon István városi szerelőt és Subies József segédmunkást. Ezek javában dolgoztak, a mikor beállított egy 6-ik gyalogsági ezredbeli őrmester és azt mondta, hogy be akarnak vonulni a szobába, a munkások rögtön takarodjanak el, mert baj lesz, ha tüstént el nem takarodnak a szobából. Erre a szerelőmunkás kijelentette, hogy őket a főváros küldte és a gondnok mondta, hogy dolgozzanak, ők tehát a gondnok rendelkezése nélkül nem hagyhatják félbe a munkát. Ezek után az őrmester egy hadnagygyal tért vissza, a ki legazemberezte a munkásokat, a kik előtte is a főváros parancsára és a gondnok rendeletére hivatkoztak. Erre nagy lármával bejött egy Weineknevű százados, a ki aligtud magyarul, annyit azonban tudott, hogy: »Sipircz, hinaus, bagázs !« Szóval, a közös hadseregnek egy századosa előtt a munkás, dolgozó ember : bagázs, a kit kisipirczez és hinauszol. Természetesen a munkások nem hagyták a dolgot szó nélkül. Kende Péter : Talán előzőleg is szóltak valamit! Sümegi Vilmos : Persze, mert önérzetes polgárok azok is, mint mi, ha egyszerű munkások is ; (Igaz ! TJgy van !) nincs ebben semmi különbség. Ha becsületes, dolgos emberek, olyanok, mint mi. (Felkiáltások a jobboldalon: Senki sem vonta kétségbe !) Természetesen, joggal hivatkoztak arra, hogy a munkaadó rendelte oda őket, és csak annak rendeletére távozhatnak. Erre aztán a kapitány gorombáskodott velük, mire a munkások összeszedték a szerszámukat, és azt mondták : gyerünk. A százados azonban azt mondta nekik : Nincs gyerünk, hanem menni fogtok ! A vártára küldött és négy szuronyos bakát hozatott, a kik elfogták a munkásokat és lezárták őket az úgynevezett einczeí-áristomban. Vertán Etele : Győzelme a hadseregnek ! Sümegi Vilmos : Ezeket a munkásokat, a kik kötelességüket teljesítették, ottfogták délelőtt 10 órától délutáni harmadfél óráig.