Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-290

290. országos ülés 19H november 16-án, csütörtökön. 235 a tisztelt összkormánynak figyelmébe ajánlani. Ez az az erőteljes eszköz, a melyet a magyar iparpolitikában Baross Gábor óta a közszállitások képviselnek. Egész sorozatát a nagy ipari vállalatoknak kizárólag a közszállitások révén tudtuk megteremteni. Megalkottuk azt a törvényt, mely az állami és köztörvényhatósági tényezőket kötelezi a hazai ipar igénybevételére mindenütt ott, a hol a hazai ipar szállitóképes. S mi történik az utóbbi időben ? Állami hatóságok, köztörvényhatóságok, városok és községek, állami és városi üzemek egyáltalában negligálják a hazai ipart beszerzéseiknél, és eltekintve a felfogástól, az érzülettől, hogy ott, a hol lehet, a hazai ipart vegyük igénybe szükségleteink beszerzésénél, eltekintve a törvényes kötelezettségtől is, mintha hazai ipar nem is léteznék, egyszerűen külföldről szerzik be szükségleteiket, és ezáltal milliónyi és milliónyi értéket vesznek el a magyar ipartól. Mi ennek a következménye ? Az, a mit ma nap-nap után látunk, hogy az állammal kedvezményes viszonyban levő gyárak — csak minap futotta be a sajtót egy ujabb klasszikus esetnek a hire, hogy egy nagy czukorgyár összes berendezéseit, a kazánoktól kezdve végig külföldi ipar révén akarja fedezni — mindezen iparvállalatok és gyárak a magyar ipart nemlétezőnek tekintik és egyszerűen visszaesünk a régi állapotba, hogy a magyar ipar teljesen mellőztetik ugyancsak a a magyar iparnál. Ennek az eredménye az lesz, t. ház, hogy az a fellendült iparpártolás, mely igen széja eredményeket mutatott fel társadalmi téren is — nem a túlzásokról beszélek, mert túlzások minden téren vannak és inkább sajnálatosak, mint dicséretesek — az az egészséges fejlődés meg fog szűnni és visszafejlesztjük a magyar ipart, a helyett, hogy előre vigyük azt. Áttérek, t. ház, fejtegetéseim második csoportj közlekedési kérdésekre. (Halljuk! Halljuk !) Itt három részlettel kivánnék röviden foglalkozni: az egyik az államvasutak kérdése, egészen röviden, a másik a tarifaemelések kérdése és a harmadik a viczinálisok kérdése. (Halljuk! Halljuk !) Az államvasutakat illetőleg őszinte sajnálattal kell konstatálnom ama súlyos bajokat, melyek az államvasutak forgalmában ismét jelentkeznek. A mi időnkben — értem az előző kormányt — ugyanezek a bajok jelentkeztek volt, jeléül annak, hogy a mint a mostani kormányt nem hibáztathatjuk e bajok előálltáért, épugy nem voltunk hibáztathatok mi sem. Hisz volt alkalmam kimutatni a t. ház előtt, hogy évek hosszú sorozatára kell visszamennünk, egész 1890-ig, ha az államvasutak mai bajainak kutforrását keresni akarjuk. Húsz éven át nem foglalkoztak komolyan az államvasút tényleges bajaival és igy nagyon természetes, hogy a folytonosan, évről-évre fokozódó nagy forgalom azokat az állapotokat teremtette meg, melyeknek ma szemvédő részesei vagyunk, Nem akarom részletezni a fennálló bajokat, hiszen közismert dolog, hogy az állomási vágányok hiánya, az állomási raktárak szűk volta, a budapesti pályaudvarok, a fiumei állomás felvevőképességének korlátolt volta és a csatlakozó vonalak az okai azoknak, és nem mint a közönség tévesen hiszi, a vaggonhiány. A vaggonhiány csak ezekből a bajokból áll elő, ez csak konzekutiv következmény, sőt óva inteném a t. kormányt attól, hogy addig, a inig a bajokon gyökeresen nem segit, nagyobbmérvű vaggonmegrendeléseket észközöljön, mint a milyent a forgalom természetes fejlődése kivan, mert különben előáll az a helyzet, a melynek már szintén tanúi voltunk, hogy a nagyobb számú vaggon fogja megakadályozni a forgalom lebonyolításának gyorsaságát. (Vgy van I balfelöl.) És engedje meg a t. pénzügyminister ur, ha közvetlenül hozzá fordulok ebben a kérdésben. Itt nem segithet más, mint igazán nagyarányú beruházási programm, melyet a legerélyesebb kézzel, a lehető leggyorsabban kell keresztülvinni, mert mindaddig, a mig azokat a száz és százmilliókat, melyekre szükség van, nem fordítjuk az államvasutak beruházásaira, a mai állapotok nemcsak megszűnni, de még javulni sem fognak, (ügy van ! balfelöl.) A t. pénzügyminister ur a maga expozéjában kiemelte a budapesti pályaudvarok bajainak egy részét. Ha a legsürgősebben nem fogunk hozzá a budapesti pályaudvarok kérdésének megoldásához, katasztrofális állapotok fognak a forgalomban beállani, (ügy van I ügy van !) A budapesti pályaudvarok már régen elérték teljesítőképességük maximumát és valóságos csodaszámba megy, hogy csak ilyen bajok vannak az államvasutaknál. Méltóztassék megengedni, hogy csak azt az egy részletet emlitsem fel, hogy 1907-ben és 1908-ban a téli hónapokban 36.000 vaggon állott a szabad pályán két hónap alatt csak azért, mert a budapesti pályaudvarok nem, voltak képesek azokat befogadni, azoknak raktárai nem voltak képesek az árukat forgatni. Ezen az állapoton a budapesti pályaudvarok gyors felépítése segithet csak. Ezzel kapcsolatban fel kell említenem azt is, hogy a fiumei viszonyok is igen érzékeny sebei forgalmi politikánknak, mert a fiumei pályaudvar és kikötő mindössze napi 300—350 vaggon forgalmának lebonyolítására alkalmas, de a forgalom meghaladja a 600 vaggont is. Ennek természetes következménye, hogy a mig ezek az állapotok fennállanak, a forgalmi zavaroknak napirenden kell lenniök. Ne tegyünk szemrehányást ezekért egyik kormánynak sem. Mi ép oly kevéssé voltunk hibásak, mint a mostani kormány. Természetes következménye ez évek sorozata mulasztásainak, melyeket csak ugy pótolhatunk, ha nagyarányú beruházással fogunk az államvasutak bajainak orvoslásához. És legyen szabad itt egy másik szükségletre is felhívnom a t. kormány figyelmét. Ez az államI vasutak szervezeti kérdése. A mostani kormány 30*