Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-272

íé 272. országos illés 19Ü részemről czélzatosságnak tekinteni, mert én ugy értem, a hogyan ő mondotta. S ha ezeket a törekvéseket látjuk, akkor az én felfogásom szerint, mikor az előtt állunk, hogy a véd erőreform elfogadásával talán hosszú, tiz évnél is tovább terjedő eziklusra mindezek a kérdések le fognak záratni, akkor azt hiszem, hogy a véderőreform megszavazása előtt, vagy legalább is kapcsolatban azzal részünkről, a legminimálisabb követelés, a mit támaszthatunk, az, hogy ezen törvényjavaslatok alaki itassanak át ugy, hogy először a magyar közjogi álláspontnak jobban feleljenek meg, alakíttassanak át ugy, hogy a nemzet teherviselési képességével arányban álljanak, és tétessenek meg azon intézkedések, a melyeket Tisza István is kivánt és a melyeket én is a magam részéről teljesen osztok, hogy t. i. a magyar nemzeti szellem, a magyar nemzeti nyelv térhódításának a hadseregben semmi akadálya ne legyen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És ha ez meg lesz, akkor azt hiszem, hogy azok a tárgyalási eszközök, melyek az ellenzék részéről igénybe vétettek, nagyon könnyen enyhülni fognak. És most, t. ház, egy kérdésre kénytelen vagyok még kiterjeszkedni, bárhogy szeretném is befejezni beszédemet, és ez az, a mit Tisza István mint következetlenséget vet az obstrukezió szempontjából egyrészt a volt koaliczió szemére, és másrészt következetlenséggel vádolja a függetlenségi- és 48-as párt vezéreit : Kossuth Ferenczet, Apponyi Albertet és Justh Gyulát, továbbá gróf Andrássy Gyulát, a házszabályrevizió terén követett magatartásuk tekintetében. (Halljuk !) Én, t. ház, nem vagyok feljogosítva ezen férfiak egyike nevében sem nyilatkozatot tenni, de én azt hiszem, hogy ezeknek a férfiaknak abból, a mit mondottak, semmit, egy betűt sem kell visszavonniok. (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) Én meg vagyok győződve, hogy ők ma is azt az álláspontot vallják, a melyet akkor vallottak. (Helyeslés jobb/elől. Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Mezőssy Béla : A mi az én egyéni felfogásomat illeti, — mindig hangsúlyozom, egyéni felfogásomat, — én sem csinálok titkot abból, hogy a házszabályreviziónak egy olyan formáját, a mely lehetségessé tegye azt, hogy husz-harminoz ember bármikor meg ne akaszthassa a parlament normális működését, én a magam részéről ellenezni nem fogom. (Élénk helyeslés jobb/elől. Felkiáltások bal/elől; Halljuk !) Én azt hiszem, hogy sem Apponyi Albert, sem Kossuth Ferencz, sem Andrássy Gyula ezekben a nyilatkozatokban, sem többet, sem kevesebbet ennél nem mondottak. Obstrukezió és obstrukezió között lényeges különbség van. (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Akkor, t. ház, a mikor Andrássy Gyula és Kossuth Ferencz ezeket a nyilatkozatokat tették, miről volt szó ? Arról volt szó, hogy itt a parlamentben a horvát képviselők . . . Szüllő Géza : Nagy Györgyék ! október 2í-én, szombaíoh. Mezőssy Béla: Arra is rá fogok térni; nem olyan lényeges, hogy először Nagy Győrgyéket mondom vagy a horvátokat. Sümegi Vilmos: Az nem mindegy! Nagy György magyar ember ! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Mezőssy Béla : A házszabályrevizió kérdését nem az az akczió vetette felszínre, a melyet Nagy György és Lengyel Zoltán néhányad magával itt a házban kezdeményezett, hanem igenis a horvát képviselőknek az a magatartása, hogy törvény és jog ellenére több határozatban kijelentették, hogy ők mindenféle törvényjavaslatot meg fognak obstruálni mindaddig, a míg a vasúti pragmatika szempontjából elfoglalt álláspontjuk előtt a magyar kormány meghajolni nem fog. Élihez járult azután — beismerem — az az akczió is, a mely az akkori szélsőbal néhány tagja részéről indíttatott. De ez magában véve még nem lett volna olyan nagyjelentőségű, hogy az akkori kormány részéről tervbe vett házszabályreviziót indokolttá tette volna. De ha hivatkozni méltóztattak ezen nyilatkozatokra és quasi következetlenséget vetettek az akkori többség szemére, akkor felfogásom szerint lehetetlen hallgatással mellőzni azt is, hogy az akkori házszabályrevizió a jelenlegi helyzetre abszolúte nem alkalmazható, mert a házszabályrevizió abban a formában, a mint azt gróf Andrássy Gyula a szövetkezett pártok elé terjesztette, igenis magában foglalta azt a rendelkezést is. hogy a házszabályrevizióban tervezett szigorú intézkedések vonatkozni nem fognak a közösügyekre, tehát az u. n. katonai kérdésekre is. És ekkor, t. képviselőház — nem árulok el újságot és nem lehet leleplezés a kétségtelen tény — az akkori többség a kormány ezen törekvését nem honorálta (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Itt van a példa, tessék követni!) és ezzel szemben az akkori kormány által a házszabályrevizió előkészítésére pártkülönbség nélkül egybehívott értekezlet szigorúan ragaszkodott ahhoz az állásfoglaláshoz, hogy mindaddig, a míg nem tudjuk, hogy az előterjesztendő véderőreform keretében minő áldozatok követeltetnek a magyar nemzettől és mi az az ellenérték, a melyet azzal szemben a nemzetnek nyújthatunk, a koaleált pártok nincsenek abban a helyzetben, hogy egy oly házszabályreviziót fogadjanak el, a mely a közösügyekre vonatkozik. (Igaz ! ügy van! Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) így született meg aztán a házszabályrevizió, a mely a maga keretéből a közös ügyeket egyszerűen kizárta. Bikádi Antal: Pedig akkor kormányon voltak. Darvai Fülöp : Egy párt voltak ! Eitner Zsigmond: Nem egy párt volt 1 Hát a balpárt ? Nem emlékszik rá Darvai ur ! (Zaj. Elnök csenget.) Mezőssy Béla : Tudom, hogy esetleg többek' nek nem tetszik ez a nyilatkozatom, de én a