Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-272

á7á. országos ütés 1911 október H-én, szombaton. 1? magam álláspontját fejtem ki, és ismétlem, hogy én a házszabályrevizió szükségességét feltétlenül fennforgónak látom . . . Justh Gyula: De nem a katonai javaslatok tárgyalására ! Mezőssy Béla: ... különösen az általános választói joggal kapcsolatban. (Igaz! ügy van! Tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De a házszabályrevizió terén is bizonyos mértéket kell tartani. (Mozgás és zaj jobbfelöl. Elnök csenget.) Mert különösen a választói joggal kapcsolatban annak a lehetőségnek is szemébe kell néznünk, hogy egyes kisebb párttöredékek és csoportok nem a magyar nemzeti álláspont védelmére, hanem annak ellenére fognak obstruálni, és akkor igenis, ezzel kapcsolatosan én magam is lehetetlenné kívánom tenni egy házszabályrevizió keretében azt, hogy 20—30 akár nemzetiségi, akár hatalmi czélokból összeverődött képviselőből álló csoport a ház többségének akaratát meggátolhassa. (Helyeslés a jobboldalon.) Lovászy Márton : De tiszta választás és általános választói jog ! Mezőssy Béla: Egy határig azonban semmi körülmények között nem mennék el. Holló Lajos: Akkor sem! Mezőssy Béla : Akkor sem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem mennék el épen a mi sajátos magyar nemzeti viszonyaink miatt, és nem lennék soha semmi körülmények között abban a helyzetben, hogy egy olyan házszabályreviziót akarnék megteremteni, a mely az ellenzéket egyszerűen béklyóba veri. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobb felől: Senki sem akarja ! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Dehogy nem ! Lex Dániel!) Gr. Batthyány Pál: Lex Dániel! Elnök ." Csendet kérek ! Mezőssy Béla : Kérem, meg fogom mondani, hogy mit értek én ez alatt. Justh Gyula : Tisza István és Perczel Dezső ! Már megvan ! (Elnök csenget.) Mezőssy Béla: Bármilyen házszabályrevizió történjék is, én részemről nyitva akarom tartani annak a lehetőségét, hogy nem 20—30 ember, hanem végszükség esetén a magyar ellenzéknek egy tekintélyes zöme ultima ratioként esetleg egy obstrukczió segélyével is kikényszerithesse a többségtől azt, hogy ha olyan törvényjavaslatokkal jön, a melyeket mi a nemzetre nézve károsaknak és végzeteseknek találunk, mielőtt ezeket a javaslatokat a ház elfogadná, igenis appeláljunk a nemzet közvéleményére. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem azt mondtam, t. ház — azt a kormány fogja megitélni és az ellenzéknek is lesz természetesen beleszólása — hogy ma ez a helyzet, de szerintem, és itt Kossuth Lajost idézem (Halljuk ! Halljuk !) a parlamentáris kormányformának lényege nem abban rejlik, hogy egy törvényhozásban ülő képviselők többsége egyszerűen kinyilváníthassa a maga akaratát, hanem igenis abban rejlik, a mint Kossuth Lajos KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XII. KÖTET. mondotta, hogy ha kétely merül fel az iránt, hogy a ház többségének véleménye és nézete a választóközönség véleményével egyezik-e, igen vagy nem, akkor módot kell nyújtania az ellenzéknek és a kormánynak is arra, hogy ilyen vitás esetekben appellálni lehessen magára a nemzetre. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások balfelől: Tiszta választásokkal ! Mozgás. Elnök csenget.) Hogy ez így van, ebben a tekintetben nem kisebb egyénre, mint gróf Tisza Istvánra hivatkozom, a ki az emlékezetes november 18-ika után is szükségesnek tartotta appellálni a nemzetre. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meg is bánta!) De t. ház, még csak egyet kívánok megjegyezni (Halljuk ! Halljuk !) és ez az, hogy a házszabályrevizió, ha szükséges is — azt, hogy szükséges, én a magam részéről teljes nyíltsággal megmondottam — csak egy utón lehetséges : a pártok közötti megegyezés, kompromisszum utján. (Ugy van! balfelöl.) Ez volt az az ut, a melyet a volt kormány az Andrássy-féle házszabályrevizióval szemben követett; (Mozgás a középen.) követett annyira pontos lelkiismeretességgé], hogy itt — nem tudom, kielégithetem-e tiszt út képviselőtársain közbeszólását és kíváncsiságát — még Lengyel Zoltán (Halljuk! Halljuk I) és Nagy Györgyöt is meghallgattuk a házszabályrevizió kérdésében és vagy a pártok beleegyezésével, vagy a pártok hallgatólagos tűrésével . . . Pető Sándor: Ez nem igy van kérem, az ellenzék nem fogadta el! (Nagy zaj és ellenmondások a bal- és. szélsöbaloldalon.) Bujanovics Gyula: A horvátokat is meghallgatták-e % (Folytonos nagy zaj a bal- és szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Ez nagyon fáj ! Itt a koronatanú !) Hédervári Lehel: ügy látszik, most jött a városi közgyűlésről! Bujanovics Gyula: A horvátok is hozzájárultak-e ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Mezőssy Béla: ügy látom, t. Pető képviselőtársam, hogy nem értette meg, miről van szó. En semmi egyebet nem mondtam, és a mit mondtam, azért helyt állok most is, hogy az a kompromisszum utján való házszabályrevizió a pártok beleegyezésével, még a legkisebb pártnak, ni égLengyel Zoltánnak és Nagy Györgynek is meghallgatásával történt, (Ugy van! balfelöl.) de egy szóval sem állítottam azt, hogy a házszabályre víziónak ehhez a formájához Nagy György vagy Lengyel Zoltán hozzájárult" volna. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Nohát ! Felkiáltások jobbról: Az más!) Ha a képviselő ur egyéni hiúságát sérti, hogy specziell az ő különvéleményét nem vették figyelembe, (Zaj a baloldalon.) ez lehet rá nézve fájdalmas, de a történelmi •eseményekre nézve teljesen közömbös. (Elénk derültség és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Mezőssy Béla: T. ház! Visszatérek oda. a honnan kiindultam. A házszabályrevizió igenis 3