Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.

Ülésnapok - 1910-288

206 288. országos ütés 1911 november H-én, kedden. hatályon kivül helyezve. (Felkiáltások jobbról: Nincs a házszabályokban !) Azt mondja ezen szakasz utolsó bekezdése (olvassa): »Az általános választói jogra vonatkozó törvényjavaslatok képviselőházi tárgyalásának befejezése után, de még azok törvényerőre emelése előtt a képviselőház a házszabályok végleges módositása iránt hoz határozatot, mely a letárgyalt általános választói jog alapján egybehívandó uj országgyűléstől kezdve lép érvénybe.« Ezt mondja a házszabályok 252-ik §-ának hatályon kivül nem helyezett része. De annak természetesen első része önmagától nincs érvényben, miután vonatkozik a 250. és 251. §-okra. De a 252. §-nak második részét senki sem abrogálta, mert az tulajdonképpen nem házszabály, hanem egy kötelező deklaráczió, a mely tulajdonképen nem házszabályban foglalt intézkedés, hanem foglalja magában a képviselőház igéretét a tekintetben, hogy a házszabálymódositás addig nem fog megtörténni. (Zajos ellenmondás a jobboldalon.) Fekete Márton : Az nem a mienk, az a koaliczióé ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! ázmrecsányi György: Ilyeneket beszélnek, hogy egy pártnak a házszabálya ! Ezt nem lehet nyugodtan meghallgatni! Elnök : Csendet kérek ! Szmrecsányi György: Nincs koalicziós házszabály, meg munkapárti házszabály, csak egy van ! Darvai Fülöp : Munkapárti házszabály nincs, de koalicziós házszabály volt! Elnök : Csendet kérek ! Kérem Szmrecsányi képviselő urat! Polónyi Géza: Ugy látszik, kellemetlenül érinti önöket ez a leleplezés, (Derültség.) illetve meglepetés, a mit csak annak tulaj donitok, hogy a t. iroda nem megfelelőleg adta ki a házszabályokat. (Zaj és mozgás.) De különben az mellékes, t. képviselőtársaim. Ne nézzék az 1848 : IV. t.-czikket, ne nézzek a házszabályt, hanem ha önök egy megnyugtató békére akarnak törekedni, nézzenek egydolgot: azt a szilárd és kemény elhatározást, a mely az ezen oldalon ülő képviselők ajkairól elhangzott és szemeiből kivillant, hogy addig pedig, a mig a választási reform megalkotva nincs, semmi szin alatt a házszabályok módosítását megengedni nem fogjuk. (Élénk helyeslés bal jelöl.) T. ház ! A ki békét akar, az ezen az alapon okoskodjék. Mi, a függetlenségi párthoz tartozó, bár párton kivül álló csoport tagjai, állottunk és állunk azon az alapon, hogy nekünk a véderőjavaslattal szemben, már csak azon hareznak igazolása okából is, a melyet ezen 4—5 hónap óta folytattunk, tántoríthatatlanul ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy nekünk a nemzet igazai számára a felséges úrtól azoknak elismerését kell követelnünk. (Ugy van! a- szélsőbaloldalon.) Mi, t. ház, nem állunk elő lehetetlenségekkel, sőt, mint a tízparancsolat, a mely csak három parancsoló rendelkezést és hét tiltó intézkedést tartalmaz, ép ugy vagyok én, a ki nem annyira a követelésekben látom a súlypontot, mint inkább abban, hogy tiltó szavunkat felemeljük az ellen, hogy ebben a véderőreformban, a melyet elébünk tettek, nemcsak a nemzet által követelt és vitatott jogoknak elismerését nem hozzák, de még messzebbmenőleg visszafejlesztik ezt a közjogot és a nemzetnek ujabb sérelmeit tárják elénk. Itt egypár tétel kiemelését méltóztassék megengedni. Az első az, hogy a nemzet és felséges királyunk közötti harcz az 1867: XII. t.-ezikk 11. §-ának értelmezése körül forog. Követeltük a magyar nemzeti vezérleti, vezényleti és szolgálati nyelvet, mert az volt a meggyőződésünk és az a meggyőződésünk most is, hogy semmiféle hadseregnek, legyen az álló avagy néphadsereg, a nemzeti állam igazi attribútumának, a nemzeti nyelvnek alkalmazása hátrányára nem, hanem csak előnyére válhatik és az a nagyhatalmi állásnak csak támasztéka lehet. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezen a téren folyt a mérkőzés a nemzet és a király között. Ma deplaszirozódott ez a küzdelem ; nem vontuk be a nemzetnek azoii rétegeit, a melyek a törvényhatóságok területén áldozatokat hoztak azért, hogy hazafias meggyőződésüknek kifejezést adjanak; ide deplaszirozódott a küzdelem, a képviselőházba. Ezekért az elvekért és magasztos czélokért a küzdelem nem fog szünetelni. Ezt a küzdelmet nemzetünk jövője érdekében nem adhatjuk fel, mig azok a sérelmek és kérdések a nemzetet megnyugtató módon orvosolva és elintézve nem lesznek. De, t. ház, fontolják meg, hogy az államokat alkotó nemzeteknél nem a faj és nem a vallás kérdése az, a mely egyesit és másokkal szemben elválaszt. Egyetlen igazi nemzetfentartó és nemzetalkotó eleme a nemzet fogalmának maga a nyelv. Mert ismerünk ugyan államokat állami nyelv nélkül is, mint a minő pl. Ausztria is, de ott, a hol egy nemzet államot alkot és tart fenn, ott a nemzetnek igazi attribútuma a nemzeti, állami nyelv. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez törvényeink szerint is igy van. Ha már most mi azt a példát akarjuk szolgáltatni az internaczionális propaganda által eléggé szaturált szerencsétlen nemzedéknek, hogy ez a parlament nemcsak hogy osztályparlament, de még nem is nemzeti osztályparlament, mert önmaga tagadja meg a nemzeti nyelvet, sőt harezol azok ellen, a kik annak érvényesülését követelik, akkor önök csinálták meg a korcsolya ját annak az ördögnek, a mely elviszi a nemzetet annak minden egyes tradiczióival együtt. (Elénk derültség és mozgás jobb felöl. Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! B. Podmaniczky Endre: Maga köti fel a korcsolyát! (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Önök proponálnak nekünk egy békét az u. n. kilenczes bizottsági programm alapján. Engedjék meg, hogy néhány szót erről