Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-288
204 288. országos ülés 1911 november Ik-én, kedden. a fogyatékokat, a hadilétszám is emelkedik. De mindegy, maradjunk a t. minister ur megnyugtatására tisztán az ujonczlétszámnak száz százalékkal való emelésénél. Már most. t. minister ur, egyik lényeges aggodalmam nekem és barátaimnak épen az. hogy mi itt a véderőkötelezettség lerovása tekintetében nem százalékos arányban, hanem lényegesen hátrányosabb helyzetbe jutunk Ausztriánál. Itt egy csodálatos jelenségre kell a ház figyelmét felhívnom és épen erre kérek felvilágosítást. A t. minister ur nekem meg fogja mondani, mi az indoka annak, hogy 1892 óta az ujonezozásnak tényleges eredményei nem állanak hivatalosan rendelkezésünkre. Húsz esztendő óta van egy parlament, a mely tűri, nem is veszi észre, hogy nem tudjuk, milyen arányszámok szerint történik Ausztriában és milyen arányszámok szerint történik Magyarországon a tényleges ujonczozás. Hazai Samu honvédelmi minister: Majd megmondom ! Polónyi Géza: Előre is tudtam, kérem, hogy a t. minister ur eleget fog tenni kérésemnek. De terjeszkedjék ki azután a t. minister ur arra is, hogy a fogyatéki százaléknak kimutatásával is mutassa ki, mennyi az általános kötelezettekből a tényleg beujonczozottak száma, százalékos arányban, Ausztriában és nálunk, és különösen terjeszkedjék ki a minister ur arra is, hogy a betegedési százalékot az egész hadsereg állományára nézve mutassa ki. Mert, t. képviselőház, az a gyanú merült fel, hogy minket e tekintetben lényegesen megrövidítenek. Mert áll az a tény, hogy Európának összes hadseregei között az egészségügyi viszonyok szempontjából az osztrák-magyar hadsereg áll legutolsó fokon. (Ellenmondások jobbjelöl.) Hazai Samu honvédelmi minister: Nem áll! Poióííyi Géza : A kórházba nem küldött, külön kezelt betegektől eltekintve, az egész hadseregben ez a létszám, gondolom, 838%-ot mutat, mig pl. a német birodalomban csak 500%-ot. Hazai Samu honvédelmi minister: Nem százalék ! Polónyi Géza: Es a t. minister ur meg fogja nekem engedni, hogy nem fantázia, a mikor azt mondom, hogy ma is élő rendszer az osztrák ármádiában, a mi Boszniában is megtörtént, a mikor az őrmester jelenti a kapitánynak: Herr Hauptmann, melde gehorsamst, heute schon wieder ein Simulant gestorben. (Ellenmondások és derültség a jobboldalon. Felkiáltások jobbról: Régi viccz !) Vadász Lipót: A viccz régi, de rossz ! Polónyi Géza : Majd előállítóin az uraknak azokat, a kik ezt hallották. De én, t. képviselőház, az objektív tényéknél akarok maradni. A t. minister ur lesz oly szives minket tájékoztatni a felől, hogy akkor, a mikor az ujonczállitási arányszázalékot 42.7 és 57.3-ben állapítottuk meg, — a mit a mostani népszámlálás eredményei nem tudom, hogyan fognak igazolni — hogy akkor ezen százalék arányában miképen állunk a Landwehr és a honvédség szempontjából, Magyar: országot és Ausztriát véve. Meit t. képviselőház, ha mi 100%-kal emeljük a honvédség létszámát, akkor a mikor Ausztria nem tartja fenn a Landwehrt ugyanazon arányban, a mint az ujonczállitási arányszám részünkről fennáll, akkor mi egyszerűen a düpirozott szerződő fél vagyunk, a kik quótaemelést csinálunk a honvédség révén. Egyébként kérdem a t. honvédelmi minister urat, ha oly nagyon akarja 400%-kal emelni a honvédség ujonczlétszámát, a hol magyar kommandó van, nem mondaná meg nekem a t. honvédelmi minister ur, hogy miként indokolja, hogy a közös hadseregben pedig a német kommandó fen. tartása mellett küzd. Mert hiszen, hogyha a honvédség létszámának 100%-kal való emelését nem veszélyezteti a magyar vezényszó, akkor talán nem fogja veszélyeztetni a közös hadsereg rendeltetését sem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kátérek most, t. ház, maguknak a véderővel kapcsolatos kérdéseknek rövid érintésére. És itt elsősorban Justh Gyula igen t. képviselőtársam erre vonatkozó álláspontját érintem azért, hogy neki magának alkalmat adjak, hogy ezt a kérdést közöttünk félreértésre tovább okot nem szolgáltató módon hozzuk tisztába. Mert mindenki óhajtja, t. képviselőház, hogy e parlamentben normális viszonyok és béke jöjjön létre. Ennek azonban föltételei vannak, a meÍ3 r föltételeket röviden érinteni szándékozom. (Halljuk I Halljuk !) Justh Gyula, t. képviselőtársam Szabadkán fölvetett egy eszmét, a mely röviden oda konkludál, hogj- a véderő kérdésében létesíttessék egy provizórium. De nem fejtette ki, mit ért ez alatt a provizórium alatt és miként gondolja ennek lebonyolítását. Ennek folytán ehhez a kérdéshez igen sok szó férhet. Ha ez alatt a véderőnek provizórikus keresztülvitele értetik, mondjuk egy meghatározott kisebb létszámmal, mondjuk a Széll Kálmán-féle 21.000-es ujonczczal. akárcsak a mostani keretek betöltésére kivánt többlettel, ugy hogy ennek fejében nem a nemzet által követelt nyelvi és közjogi konczessziókat adják meg, hanem a választói jog napirendre tűzését, akkor rendkívül sajnálom, nem értenék egyet t. barátommal. Én és a párton kivüli barátaim, a kiknek nevében ezt elvileg is ki kell hogy jelentsem, rendületlenül állunk azon általunk és a Kossuthpárt által is proklamált állásponton, hogy mi a béke létesítésének kérdésében nem dolgozunk ultimátumokkal, mert ez előre is kizárja a béke létesítését, de dolgozunk elvi megállapodásokkal. Kekünk az a meggyőződésünk, hogy — a hogy azt a történelmi múlt igazolja és a hogy azt a Felséges úrral való megállapodás is bizonyítja, mert ez közmegegyezés volt kormány, nemzet és a Felség között akkoriban — az általános szavazati jog alapján létesített választói reformot előbb kell megalkotni és azután kell a nemzet nagy rétegeit megkérdezni a véderő kérdésében. Ehhez az állásponthoz törhetetlen hűséggel ragaszkodtunk és ragaszkodunk ma is, annyival
