Képviselőházi napló, 1910. XII. kötet • 1911. október 21–november 30.
Ülésnapok - 1910-288
288. országos ülés 19U november Ik-én, kedden. 203 mozdítsa. Tudom, hogy a törekvés tényleg nem ez, hanem az orthodoxoknak a neológokkal való egybeolvasztása. Erről a kérdésről én már más alkalommal a t. képviselőháznak beszéltem s így nem szándékozom hosszasan ismételni; csak azt mondom, hogy a lelkiismereti szabadság törvénye és az az elv, hogy én nem kutatom senkinél, hogy Istenével miként számol le, kizárja azt, hogy az állam akár beavatkozzék, akár bármiféle pressziót gyakoroljon bármely felekezettel szemben a tekintetben, hogy dogmatikus szabályait és vallásos hitágazatait bármilyen egyesitési törekvésnek alárendelje. Arra kérem tehát a minister urat, hogy e tekintetben tartsa magát az állam által elfogadott vallásszabadság elvéhez, és igyekezzen azon a téren eredményeket elérni, a hol Francziaország és Németország már eredményeket ért el. Ep olyan fontos a minister úrral szemben annak érintése, hogy a katholikus autonómia kérdésében mikor lesz lehetséges ismételten adott és rövid időhöz kötött Ígéreteinek beváltása. En a katholikus autonómia jogosultságáról e házban vitatkozni teljesen feleslegesnek és meddőnek tartom, mert hiszen ez kormányzati programm. Mi az autonómiát sohasem kifogásoltuk, sőt az ellenzék padjairól kivétel nélkiü sürgettük, most pedig fokozottabb mértékben sürgetjük, mint valaha, sőt kívánjuk a függőben levő kongresszus sürgős egybehivasát is. (ügy van! balfelől.) A katholikus autonómia törvénybe iktatásától én rendkivül sok és üdvös eredményt várok. Várom elsősorban a felekezetek közötti türelmességnek és békének azt a gondos és gyümölcsöző ápolását, mely a laikus elemben rejlő vallásosság, a kölcsönös tisztelet mellett lehetővé is teszi ennek keresztülvitelét. Tegnap jelen voltam egy nagygyűlésen és hallottam egy lelkes hangú szónoknak, Glattfclder Gyula püspöknek beszédét. Hallottam azt, hogy a katholikus egyetemes nagygyűlésen fájó sóhaj, panasz gyanánt hangzik fel, hogy a mig az arisztokráczia és a nyers erőt képviselő elem síirüen látogatja a gyűléseket, sürüen vesz részt az egyházi külső istentiszteleteken, addig az intelligencziát úgyszólván teljesen nélkülözniük kell. Nekem már mindjárt kellemesen érintette a fülemet, hogy az intelligencziát az arisztokrácziától különválasztotta, (Derültség.) de kutattam az okai felől ennek a kétségtelenül helyesen hirdetett igazságnak és akkor eszembe jutott, hogy ime, ennek okait maga ez a nagygyűlés demonstrálja. Megnéztem az emelvényt és láttam bíborba öltözött egyházfejedelmeket az egyik oldalon, és láttam fekete kabátban elkülönítetten ülő intelligencziát a másik oldalon. Ez maga szimptomatikus dolog. Ugron Gábor szavai szerint — még ma is a fülembe csengenek — ez a korszellem még mindig nem érett arra, hogy a félszüzeknek és a félisteneknek fetis-imádását akczej)tálja. Az egyházfej edelmet nagyon megbecsülöm, kiemelem az Isten oltára előtt, a templomban, de társadalmi téren azt az egykázfejedelemséget, mely különválasztja magát az intelligencziától, nem szívesen követem. A mai korszellem már az önkormányzatnak épületében nő nagygyá és lesz termékenynyé. Az az egyházfejedelmi szellem, a mely az egyházvagyonnak — mondjuk ki őszintén — nem is kifogástalan módon való kezelésével az engesztelhetetlen gyűlölet-zsilipjeit nyitja meg, másrészt elzárja a laikus elemet attól, hogy saját befolyását annak védelmében és ha kell, annak kezelésében érvényesítse, ne csodálkozzék rajta, ha a mai korszellem intelligencziája nem tolakodik oda, ... Szmrecsányi György : Ez igy van ! Polónyi Géza : • . . hogy alakoskodással rója le azt, a mit bensőleg nem érez. Szmrecsányi György : ügy van ! Polónyi Géza: A katholikus autonómiának mentől előbb való szervezése, a valláserkölcsi alapok fejlesztése, növelése, a keresztény világnézetnek gyarapodása, megvédése és a felekezetek közötti béke szempontjából olyan sürgős, a milyen sürgős talán nem volt soha. (ügy van I balfelől.) En tehát várom, talán mondhatnám azt is, — nem vétenék az illedelem ellen — követelem, hogy a t. minister ur, a ki e tekintetben már annyi Ígérettel adós, mondja meg, mik az akadályai annak, hogy mentől előbb tanácskozhassunk az akadályok elhárításán. Emlékezetem szerint az akadályok a főpapság keretében is keresendők. Szmrecsányi György : Azok már megszűntek ! Polónyi Géza: Annál inkább örvendek. Mi az apostoli királyi felségjognak teljes respektálása mellett semmiféle kivételes szabadságot a mi egyházunk számára nem követelünk, de az egyenjogúságot magunknak is biztosítani akarjuk. (Helyeslés balfelől.) A kultusztárcza terén fel kellene vetnem egyéb kérdéseket is. Ezeket azonban ma nem érintem. (Halljuk !) Rá kell térnem a honvédelmi tárczára és ezzel kapcsolatban beszédem befejezése gyanánt a véderő-kérdésre, és illetőleg annak a feladatomnak lerovására, a mely a küszöbön álló u. n. békének megalapozását fogja tárgyalni. (Halljuk ! Halljuk !) A honvédelmi minister úrhoz igen rövid külön kérelmem van. A t. honvédelmi minister ur előterjesztett egy javaslatot, a mely a honvédség létszámának száz százalékkal való emelését javasolja. Hazai Samu honvédelmi minister: Nem a létszám emelését! Polónyi Géza: 12.500-ról 25.000-re! Hazai Samu honvédelmi minister: Az ujonczlétszám emelését! Polónyi Géza : Tehát az ujonczlétszám emelését. Természetes dolog, hogy az ujonczlétszámmal kapcsolatosan emelkedni fog azután a hadilétszám is, mert az fokozatosan évenkint természetszerűleg maga után vonja a honvédség hadilétszámának emelését is. Hiszen tizenkét évi hadkötelezettség mellett, levonva természetesen 26*
